Arról van szó, hogy Orbán Viktor a dolgozószobájában lekezelt a néppel, akik közül számosan a gyerekeiket is magukkal vitték.
Az arculatcsapat az ősforrásokból merített. Premisszák vannak, többen is a kelleténél, íme egy rövid áttekintés.
Az effajta akciók sikerét eleve megkérdőjelezi, hogy e században nem akadt pedofil tömeggyilkos, aki ne fényképeszkedett volna szívesen, miközben buksikat simogat. De mi most vegyük csak a létező szocializmust. Például Csepelen. Ahol az volt a jó, hogy a Vasműbe mindennap érkezett vizitbe valami magas állami vagy pártbarom. Mármost, ha egy ilyen a gyárból véletlenül kitévedt az utcára, az úttörők az óvóhelyekre menekültek, mert amint az elvtárs meglátott egy serdületlent, rögtön rámozdult. Ölelte-csókolta, barackot nyomott a fejire, vicceket mesélt neki. Mást ne mondjunk, Rákosi et. egyszer a búzakalászt is pionyírnak nézte.
Másrészről ott van Fülig Jimmy, aki uralkodásának hajnalán egyből összetegeződött a néppel, leginkább azért, bár erről életrajzírója érthető okokból hallgatott, mert olvasott volt, szerette a verseket (vö. Helló, te nép! Helló, te költő!).
Orbán Viktor viszont focizni szeret meg indiánosat játszani, ezért neje őnagysága kamuba sült pogácsával fogadta az egybegyűlteket. Egy idős bányász néni kétszer is vett, mert mint a titkosszolgálat mára kiderítette, előző héten még nézőnek se hívták be a Szerencsekerékbe. Mindenféle szerencsekeréknek persze a magas vizit létrejöttében is szerepe volt, számítógép sorsolta ki a majd négyezer jelentkező közül a szerencsés háromszázvalahányat.
No, a teljes hétvégi média ettől a négyezertől is lehidalt. Hogy istenem, tízszeres túljelentkezés, mint az állatorvosi egyetemen, micsoda nagy dolog. Egyetértünk. Príma egy ország ez, mi meg szidjuk néha: csak négyezren voltak kíváncsiak a miniszterelnök orcájára. Ennél még a Szabad Föld-kupa elődöntőjére is többen mentek ki, de nem is ez a lényeg.
Hanem az elvtársias légkör.
Hogy Magyarország harmadik szabadon megválasztott miniszterelnökének voltaképpen minden gesztusából a nagy elődök iránti tisztelet tetszik ki. Világos. Ha azok e módszerekkel negyven évig kihúzták, Orbánnak is sikerül párszor négy esztendőt.
Amíg ez csak háromszáz szerencsétlen sorakoztatásában merül ki, addig nem több a dolog, mint kínos ízetlenkedés. Ám e rémes komancs tempó országos ügyekben már nemcsak röhejes, veszélyes is.
| ||
