Demokratikus rendőrségünk sikert sikerre halmozott a múlt héten is.
Az, ahogy nagyon rövid idő alatt megszállták a Flórián üzletházat, egy ukrajnai turistabusz utazóközönségének is a becsületére vált volna. A viszkist keresték egyébként, lakossági bejelentés alapján, erre mozdult rá az egész készenléti rendőrség. Átszirénáztak az Árpád hídon, majd miután néhány órára sikeresen feltartották az üzletmenetet, csalódottan visszasomfordáltak a Duna túlpartjára.
Bontakozó szabad versenyes kapitalizmusunk előtt ez a gyakorlat széles távlatokat nyit. A versenytársak az üzleti élet számos szférájában kezdhetnek el telefonálni: jó napot kívánok, a Kiss József utcai éjjel-nappaliból beszélek - jelentkezik a Szövetség utcai konkurencia elváltoztatott hangon -, éppen itt vásárol nálunk a viszkis, eddig harminc deka lóveronait és két zsemlét rakott a kosarába, kérem, siessenek, megpróbálom feltartani a számlázással. A magyar városok vidáman szirénázó rendőrautókkal telnének meg, s mivel előbb-utóbb minden rendőr mindig éppen úton lenne a viszkis felé, a hadsereget is be lehetne vetni, mondjuk kalocsai deszantosok keresnék a viszkist a kecskeméti konzervgyár bálái alatt és a többi.
Három derék rendőr bajtárs a múlt csütörtökön egyébként már meg is előzte korát. ´k a Nyugati pályaudvaron vertek össze egy vasutast, állítólag mert nem volt nála személyi, de az igazi ok nyilván az volt, hogy feltűnően hasonlított egy whiskysüveghez. A rendőröket az sem hátráltatta munkájukban, hogy az illető szolgálattevő a munkahelyén belül változtatta helyét, tán épp azt ment volna bemondani, hogy késik a ceglédi lassított személy, de mire odáig jutott volna, hogy "figye...", már meg is rugdalták.
A drót, hogy a viszkis vasutas-egyenruhában bujkál a Nyugati pályaudvaron, bizonyára a konkurens vasúttársaságtól jött. Az ugyanis, hogy a verés alanya mellesleg a szabad vasúti szakszervezet aktivistája, csak a véletlen műve lehet.
