Majd én

  • 1999. szeptember 23.

Publicisztika

Eddig sem nagyon lehetett ugrálni helyi szinteken, ezután majd még kevésbé. A jövő évi forrásszabályozásra vonatkozó kormányjavaslat értelmében az önkormányzatoknál maradó személyi jövedelemadó mértéke 13,3 százalékról az úgyszólván jelképes öt százalékra csökkenne. De nem kell beszarni! Az önkormányzatok az szja 40 százalékát kapják meg, csak a különbözetként fennálló harmincötöt "normatív módon" osztanák szét közöttük.

Eddig sem nagyon lehetett ugrálni helyi szinteken, ezután majd még kevésbé. A jövő évi forrásszabályozásra vonatkozó kormányjavaslat értelmében az önkormányzatoknál maradó személyi jövedelemadó mértéke 13,3 százalékról az úgyszólván jelképes öt százalékra csökkenne. De nem kell beszarni! Az önkormányzatok az szja 40 százalékát kapják meg, csak a különbözetként fennálló harmincötöt "normatív módon" osztanák szét közöttük.

Dáridózzanak az öt százalékból szabadon, a nagyobbik részért meg tessék célirányosan fellépni, pályázni, miegymás. Aztán az állam meg ad. Konkrétan: a Belügy- meg a Pénzügyminisztérium. Annak, aki - szerintük - rászorul. Meg aki megérdemli. Tiszta beszéd, a fiataldemokraták erős államot ígértek, és még mindig nem szakadt rájuk a mennyezet.

Mindezt azért, mert a közoktatási törvény módosítása miatt az oktatási ágazatnak 31,5 milliárd forinttal nagyobb költségvetési támogatást kell juttatni.

Tényleg, ha csak ezért nem.

Távolról sem azért, hogy az ellehetetlenített helyi önkormányzatokat úgy bírják ezután rángatni, ahogy nekik tetszik. Nem azért, hogy gyakorlatilag felszámolják a független önkormányzatiságot, a rendszerváltásnak azt a vívmányát, amely épp annyira fontos, mint a szabadon választott törvényhozás és a neki felelős kormány. Dehogy is. Csak kell a pénz krétára.

Az elmúlt tíz év történelmének leggyászosabb, legkevésbé visszafordítható folyamata látszik most beteljesedni rendeleti erővel. Az Antall-kormány a kezdet kezdetén még fölfogta az önkormányzatiság jelentőségét, vagyont adott a helyi erőknek, s a náluk maradó szja 90 százalékról startolt. Aztán az szja aránya is szép lassan csökkenni kezdett, és a vagyont is brutálisan kizsarolták és/vagy kicsenték az önkormányzatok alól. Erre az i-re teszi fel most a pontot a Fidesz.

Nem tudják, mit csinálnak. Már megint kinyírják az országot.

De tudják, és leszarják.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.