Ki a szervezetből!

  • 1999. szeptember 16.

Publicisztika

Meglehetős a lárma mostanában a szakszervezeti vonalon. Nagy erőkkel folyik az érdekképviselet.

Meglehetős a lárma mostanában a szakszervezeti vonalon. Nagy erőkkel folyik az érdekképviselet.

A múlt szerdán az MSZOSZ szövetségi tanácsa megerősítette elnöki tisztében Sándor Lászlót. Bizalmi szavazást kért maga ellen ez a derék ember, és fölényesen győzött, noha több tagszervezet is - legalább addig - követelte a távozását. Győzött a józan ész, nem időszerű még a csere, a szervezet nem termelt még ki olyan hiteles (milyen, VIP?) személyt, aki menedzselni bírná az annyira várt megújulást. Hogyan is termelte volna?

E hét elején döntött az MSZP parlamenti frakciójának etikai bizottsága Paszternák László képviselő (a Vasas Szakszervezet elnöke) ingatlanszerzési ügyében. Aztán azt mondták: coki a sajtónak, közben meg tele pofával szellőztették, hogy szegény fiúnak meg kell válnia bizottsági funkciójától. Egy űzött vad, tényleg, bár bizonyos híresztelések szerint épp az ellenkezője.

Mit akarunk, Jimmy Hoffa talán egy szent volt? Az is lehet, pláne kihez képest.

Ám hagyjuk Lászlóinkat, korrupt vagy korrumpálható és ilyetén vígan zsarolható gazemberből mindig akadt felénk egy szekérderékra való, bármilyen magas közfunkcióban is.

A nagy baj sokkal inkább az időtényezővel van. Hogy ebben a nyomorult országban emberemlékezet óta nem létezik feladatának még csak távolról is megfelelni képes szakszervezeti érdekérvényesítés, sűrű kapitalizmus viszont már tíz éve.

Márpedig míg ilyen-olyan pártok által dróton rángatott szarjancsik tömik a zsebüket szakszervezeti mezben, addig megette a fene az egészet. Magát a létező vagy inkább lehetséges kapitalizmust is. Működőképes szakszervezetek híján az is csak illúzió.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.