Meglehetős a lárma mostanában a szakszervezeti vonalon. Nagy erőkkel folyik az érdekképviselet.
A múlt szerdán az MSZOSZ szövetségi tanácsa megerősítette elnöki tisztében Sándor Lászlót. Bizalmi szavazást kért maga ellen ez a derék ember, és fölényesen győzött, noha több tagszervezet is - legalább addig - követelte a távozását. Győzött a józan ész, nem időszerű még a csere, a szervezet nem termelt még ki olyan hiteles (milyen, VIP?) személyt, aki menedzselni bírná az annyira várt megújulást. Hogyan is termelte volna?
E hét elején döntött az MSZP parlamenti frakciójának etikai bizottsága Paszternák László képviselő (a Vasas Szakszervezet elnöke) ingatlanszerzési ügyében. Aztán azt mondták: coki a sajtónak, közben meg tele pofával szellőztették, hogy szegény fiúnak meg kell válnia bizottsági funkciójától. Egy űzött vad, tényleg, bár bizonyos híresztelések szerint épp az ellenkezője.
Mit akarunk, Jimmy Hoffa talán egy szent volt? Az is lehet, pláne kihez képest.
Ám hagyjuk Lászlóinkat, korrupt vagy korrumpálható és ilyetén vígan zsarolható gazemberből mindig akadt felénk egy szekérderékra való, bármilyen magas közfunkcióban is.
A nagy baj sokkal inkább az időtényezővel van. Hogy ebben a nyomorult országban emberemlékezet óta nem létezik feladatának még csak távolról is megfelelni képes szakszervezeti érdekérvényesítés, sűrű kapitalizmus viszont már tíz éve.
Márpedig míg ilyen-olyan pártok által dróton rángatott szarjancsik tömik a zsebüket szakszervezeti mezben, addig megette a fene az egészet. Magát a létező vagy inkább lehetséges kapitalizmust is. Működőképes szakszervezetek híján az is csak illúzió.
