Ki a szervezetből!

  • 1999. szeptember 16.

Publicisztika

Meglehetős a lárma mostanában a szakszervezeti vonalon. Nagy erőkkel folyik az érdekképviselet.

Meglehetős a lárma mostanában a szakszervezeti vonalon. Nagy erőkkel folyik az érdekképviselet.

A múlt szerdán az MSZOSZ szövetségi tanácsa megerősítette elnöki tisztében Sándor Lászlót. Bizalmi szavazást kért maga ellen ez a derék ember, és fölényesen győzött, noha több tagszervezet is - legalább addig - követelte a távozását. Győzött a józan ész, nem időszerű még a csere, a szervezet nem termelt még ki olyan hiteles (milyen, VIP?) személyt, aki menedzselni bírná az annyira várt megújulást. Hogyan is termelte volna?

E hét elején döntött az MSZP parlamenti frakciójának etikai bizottsága Paszternák László képviselő (a Vasas Szakszervezet elnöke) ingatlanszerzési ügyében. Aztán azt mondták: coki a sajtónak, közben meg tele pofával szellőztették, hogy szegény fiúnak meg kell válnia bizottsági funkciójától. Egy űzött vad, tényleg, bár bizonyos híresztelések szerint épp az ellenkezője.

Mit akarunk, Jimmy Hoffa talán egy szent volt? Az is lehet, pláne kihez képest.

Ám hagyjuk Lászlóinkat, korrupt vagy korrumpálható és ilyetén vígan zsarolható gazemberből mindig akadt felénk egy szekérderékra való, bármilyen magas közfunkcióban is.

A nagy baj sokkal inkább az időtényezővel van. Hogy ebben a nyomorult országban emberemlékezet óta nem létezik feladatának még csak távolról is megfelelni képes szakszervezeti érdekérvényesítés, sűrű kapitalizmus viszont már tíz éve.

Márpedig míg ilyen-olyan pártok által dróton rángatott szarjancsik tömik a zsebüket szakszervezeti mezben, addig megette a fene az egészet. Magát a létező vagy inkább lehetséges kapitalizmust is. Működőképes szakszervezetek híján az is csak illúzió.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.