Ki a szervezetből!

  • 1999. szeptember 16.

Publicisztika

Meglehetős a lárma mostanában a szakszervezeti vonalon. Nagy erőkkel folyik az érdekképviselet.

Meglehetős a lárma mostanában a szakszervezeti vonalon. Nagy erőkkel folyik az érdekképviselet.

A múlt szerdán az MSZOSZ szövetségi tanácsa megerősítette elnöki tisztében Sándor Lászlót. Bizalmi szavazást kért maga ellen ez a derék ember, és fölényesen győzött, noha több tagszervezet is - legalább addig - követelte a távozását. Győzött a józan ész, nem időszerű még a csere, a szervezet nem termelt még ki olyan hiteles (milyen, VIP?) személyt, aki menedzselni bírná az annyira várt megújulást. Hogyan is termelte volna?

E hét elején döntött az MSZP parlamenti frakciójának etikai bizottsága Paszternák László képviselő (a Vasas Szakszervezet elnöke) ingatlanszerzési ügyében. Aztán azt mondták: coki a sajtónak, közben meg tele pofával szellőztették, hogy szegény fiúnak meg kell válnia bizottsági funkciójától. Egy űzött vad, tényleg, bár bizonyos híresztelések szerint épp az ellenkezője.

Mit akarunk, Jimmy Hoffa talán egy szent volt? Az is lehet, pláne kihez képest.

Ám hagyjuk Lászlóinkat, korrupt vagy korrumpálható és ilyetén vígan zsarolható gazemberből mindig akadt felénk egy szekérderékra való, bármilyen magas közfunkcióban is.

A nagy baj sokkal inkább az időtényezővel van. Hogy ebben a nyomorult országban emberemlékezet óta nem létezik feladatának még csak távolról is megfelelni képes szakszervezeti érdekérvényesítés, sűrű kapitalizmus viszont már tíz éve.

Márpedig míg ilyen-olyan pártok által dróton rángatott szarjancsik tömik a zsebüket szakszervezeti mezben, addig megette a fene az egészet. Magát a létező vagy inkább lehetséges kapitalizmust is. Működőképes szakszervezetek híján az is csak illúzió.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.