Elhagyom a várost?

  • 1999. augusztus 26.

Publicisztika

Demszky Gábor - amint azt a Napi Magyarországban egy interjújában a múlt héten elmondta - nem akar pártja, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje lenni.

Ennek a kijelentésnek még akkor is van súlya, ha a következő választási kampányig - Torgyán beszámíthatatlanságát és annak esetleges következményeit most figyelmen kívül hagyva - vagy két és fél év van hátra.

Demszky mintha továbbra is a tutira, a főpolgármesterségre játszana: eddig is arra játszott, és be is jött neki. És ez így volt helyes. Az viszont ettől még sajnálatos tény marad, hogy per pillanat ő körülbelül az egyetlen arc, akit az ellenzék mint Orbán Viktor alternatíváját fel tud mutatni. Ebbe a szocialisták is beleértendők: Németh Miklósnak ugyanis - még ha sikerül is maga mögé állítania azokat, akik a szocialista párton belül egyelőre nem rokonszenveznek vele - feltehetőleg túl sok mindent kéne megmagyaráznia nyolcéves távollétéről és a rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnökként viselt dolgairól ahhoz, hogy az ingadozó szavazók elfogadják őt. Ráadásul ezek az ingadozó szavazók, akik, ne feledjük, némi kisgazda segítséggel megnyerték a Fidesznek a választásokat, 1998-ban az SZDSZ-től ingadoztak a Fideszhez, garantáltan rühellenek tehát mindent, ami akár távolról is a múlt rendszerre emlékezteti őket. Nekik Németh Miklós fuvolázhat, amit akar. Németh a legjobb esetben is csak az utolsó tiszta kezű reformkommunista lehet, aki, ha ügyes, hozza a stabil MSZP-választókat. Amivel bőven ellenzékben lehet maradni.

Demszky azonban más. A Fidesz vezetése tavaly ősszel, az önkormányzati választásokon elcseszte: ráépültek a méla szavú Latorcai (talán) Jánosra, aki hozta is a formáját, a tuti bukót. Ettől a pillanattól kezdve Demszky lett a kormánykoalíció első számú közellensége: Orbán és Kövér a jelek szerint már most energiáik nem csekély hányadát fordítják arra, hogy a főpolgármestert leszkanderozzák. Nyilván nem véletlenül. Demszky ugyanis tavaly már konkrétan is megverte a Fideszt; ráadásul a vezetése alatt nagyobb konfliktusoktól mentesen működik a budapesti MSZP-SZDSZ-koalíció. Ráadásul Demszky múltja kifogástalan, ráadásul kilenc év alatt semmiféle korrupciós ügyletet nem lehetett a Városháza orrára húzni, ráadásul az összes eddigi kormány-főváros konfliktusból ő került ki győztesen.

Mindeközben a magyar politikai elit két nagyobbik fele egyre reménytelenebbül távolodik egymástól. A fekete állomány egyre elviselhetetlenebb hangnemben, egyre siralmasabb színvonalon, egyre gyanúsabb módszerekkel hadakozik a vörös ellen; vitáik a valóságtól egyre távolabb zajlanak. Lehetetlen, hogy ezt a választók ne hajtsák be rajtuk, ha eljön az ideje.

Demszky még akkor is bajosan tehetné meg, hogy ne pályázzon a miniszterelnökségre, ha pártjának lenne más, alkalmas jelöltje erre a posztra.

Mint ahogy nincs.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.