Elhagyom a várost?

  • 1999. augusztus 26.

Publicisztika

Demszky Gábor - amint azt a Napi Magyarországban egy interjújában a múlt héten elmondta - nem akar pártja, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje lenni.

Ennek a kijelentésnek még akkor is van súlya, ha a következő választási kampányig - Torgyán beszámíthatatlanságát és annak esetleges következményeit most figyelmen kívül hagyva - vagy két és fél év van hátra.

Demszky mintha továbbra is a tutira, a főpolgármesterségre játszana: eddig is arra játszott, és be is jött neki. És ez így volt helyes. Az viszont ettől még sajnálatos tény marad, hogy per pillanat ő körülbelül az egyetlen arc, akit az ellenzék mint Orbán Viktor alternatíváját fel tud mutatni. Ebbe a szocialisták is beleértendők: Németh Miklósnak ugyanis - még ha sikerül is maga mögé állítania azokat, akik a szocialista párton belül egyelőre nem rokonszenveznek vele - feltehetőleg túl sok mindent kéne megmagyaráznia nyolcéves távollétéről és a rendszerváltás előtti utolsó miniszterelnökként viselt dolgairól ahhoz, hogy az ingadozó szavazók elfogadják őt. Ráadásul ezek az ingadozó szavazók, akik, ne feledjük, némi kisgazda segítséggel megnyerték a Fidesznek a választásokat, 1998-ban az SZDSZ-től ingadoztak a Fideszhez, garantáltan rühellenek tehát mindent, ami akár távolról is a múlt rendszerre emlékezteti őket. Nekik Németh Miklós fuvolázhat, amit akar. Németh a legjobb esetben is csak az utolsó tiszta kezű reformkommunista lehet, aki, ha ügyes, hozza a stabil MSZP-választókat. Amivel bőven ellenzékben lehet maradni.

Demszky azonban más. A Fidesz vezetése tavaly ősszel, az önkormányzati választásokon elcseszte: ráépültek a méla szavú Latorcai (talán) Jánosra, aki hozta is a formáját, a tuti bukót. Ettől a pillanattól kezdve Demszky lett a kormánykoalíció első számú közellensége: Orbán és Kövér a jelek szerint már most energiáik nem csekély hányadát fordítják arra, hogy a főpolgármestert leszkanderozzák. Nyilván nem véletlenül. Demszky ugyanis tavaly már konkrétan is megverte a Fideszt; ráadásul a vezetése alatt nagyobb konfliktusoktól mentesen működik a budapesti MSZP-SZDSZ-koalíció. Ráadásul Demszky múltja kifogástalan, ráadásul kilenc év alatt semmiféle korrupciós ügyletet nem lehetett a Városháza orrára húzni, ráadásul az összes eddigi kormány-főváros konfliktusból ő került ki győztesen.

Mindeközben a magyar politikai elit két nagyobbik fele egyre reménytelenebbül távolodik egymástól. A fekete állomány egyre elviselhetetlenebb hangnemben, egyre siralmasabb színvonalon, egyre gyanúsabb módszerekkel hadakozik a vörös ellen; vitáik a valóságtól egyre távolabb zajlanak. Lehetetlen, hogy ezt a választók ne hajtsák be rajtuk, ha eljön az ideje.

Demszky még akkor is bajosan tehetné meg, hogy ne pályázzon a miniszterelnökségre, ha pártjának lenne más, alkalmas jelöltje erre a posztra.

Mint ahogy nincs.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”