Publicisztika

Semmi nem ment meg minket attól, hogy az "ügynöktörvény" néven közismert, elhúzódó betegség újabb, akut fázisába lépjen. A törvény hatályát kiterjeszteni kívánó kisgazda javaslatot támogatja a Fidesz is, és - mivel a törvény feles, és nem kétharmados - ez akár elég is lehet a sikeréhez.

Mit ugrál egy portugál? - pukkadozott az osztrák politikai elit és a közvélemény, amikor napvilágot látott az Európai Unió többi tagállamának Ausztria elszigetelésével fenyegetőző nyilatkozata, melyhez az Egyesült Államok is csatlakozott. Hogy jönnek ezek ahhoz, hogy az egyik leggazdagabb és legnyugisabb európai országot diszkriminálják? Mi, kérem, nem vagyunk fejlődő ország valahol a dzsungel szélén! Pedig Ausztria már a választások másnapján, tavaly október 4-én címlapsztorivá vált szerte a világon: a Hitler-utód (Guardian), neonáci (The Times), szélsőjobboldali (Le Monde, La Stampa) Jörg Haider pártja, az FPÖ második helyével nemcsak országát, hanem egész Európát veszélybe sodorhatja. Azt is elfeledték azóta a most sértettséget és megrökönyödést tettető osztrák politikusok, hogy a hisztérikus sajtóvisszhang után mindegyikük megszaladta a saját körét, hogy elmagyarázza odakint, nem eszik olyan forrón a kását, errefelé a másodiknak befutóból nem lesz feltétlenül kormányerő. A szocialisták és a köztársasági elnök talán el is hitték, marad a régi rendszer, csak most többe fog kerülni a vörösöknek, mint korábban. A konzervatív feketék pedig arra játszhattak, hogy nemcsak a szocikat, hanem a Nyugatot is kifárasztották: az ÖVP-FPÖ- koalíció történelmi szükségszerűség, ha nem mennek bele, jő majd helyette a kékek, magyarul Haider egyeduralma. Különben is, ők majd megszelídítik a karintiai fenevadat.

"Az, amit >>konzervatív jobboldalkéntA korszerű jobboldalt (jelentsen a jobboldal hangsor a mai magyar politikában bármit is) célozza az a formálódó összefogás is, amit az MDF Békejobb 2000 munkacím alatt hozna tető alá. Az elképzeléssel nincs is baj: a Fidesz-kormányzással való elegedetlenség miatt elbitangolni kész hívek kormányoldalon tartására alkalmas lehetne a megerősödő MDF, miáltal a jelenlegi koalíció a jobbos voksok viszonylatában akár nullszaldóval is zárhatná a ciklust. Ezt kapisgálja a Fidesz is: noha láthatóan sértődött (a fehérgyarmati időközi választáson az előzetes ígéret ellenére nem az MDF-et, hanem a kisgazdákat támogatja), már nem anyázza direktbe a Fórumot, ellentétben a stratégiai kérdésekben kissé lassúbb felfogású kisgazdákkal.

Horn Gyulát megint elhajtották, mint valami nem kívánt magzatot.

A Fidesz szombati rendkívüli kongresszusa várhatóan szétválasztja a pártelnöki és a miniszterelnöki posztokat, s a szervezet élére Kövér László titokminisztert emeli.

Valami zavar érződik az erőben. Mintha sűrűsödne az Isten nevében és előre megfontolt szándékkal elkövetett brutális hülyeség.

Madaras népi bölcsességet mondani majdnem mindenki tud ebben az országban, jó példa erre a népszerű író és ÁVH-pacsirta, Szilvási Lajos, aki egy helyütt a buszra való felszállás nehézségeit a "becsusszant, mint galambszar a szivarzsebbe" hasonlattal tette képszerűvé. Ennek persze nincs jelentősége, ellentétben avval, ha a két nagyobb kormánypárt vezető munkatársai öltöztetik közkeletű ornitológiai megfigyelésekbe az egymásnak szánt sértéseket.

Rrose Selavy telefonja - mely nem csöng, ha hallgatják - csöngése törte meg a Sztrájkközi Hajnalok csöndjét. Eleni Taxidu, a Mediterrán Intermediális Sztrájkbizottság elnöke St. Auby Tamásról lecsatolta az elektródákat, melyeken át a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniója (TNPU) szuperintendánsa a csak nyugalmi állapotban csöpögő Létminimum St. Automata Yohimbe Desztillálót vezérelte derűsen a nyugágyról. Kráter-mély női hang búgta a kagylóba: "A Holnapután Kör szeretné meghívni önt az Ezredvégi Hyde Park című tv-felvételre, ahol a meghívottak üzenhetnek a jövőnek 1999. december 30-án 10 és 18 óra között a Mucsarnok (sic) apszis-termében. Vállalja?"

A magyarországi politika egyik jellemzője, hogy időről időre felbukkan benne a határon túli magyarság ügye, köztük a kisebbségi autonómia is, de amilyen kiszámíthatatlanul jelentkezik, ugyanolyan kiszámíthatatlanul kerül le a napirendről.

Bence György filozófiaprofesszor, a Fidesz-vezetők egykori valóságos és titkos tanácsosa a Népszabadság hétvégi mellékletében Hatalmas Történelmi Tettnek nevezi, hogy Orbán Viktor a háromosztatú politikai mező helyett létrehozta a kétosztatút. Aminek persze, ismeri be Bence, ára volt, az tudniillik, hogy a Fidesznek nyitnia kellett jobbra, olyan távolságokig egyébiránt, ami már a filozófiaprofesszor magángyomrát is kissé megfekszi - de a higgadt elemzőét már nem, neki vasból van az emésztőrendszere. Két osztat frankóbb, mint három! Négy láb jó, kettő rossz!

Kövér László távozását a kormányból kész tényként kezelik a legnagyobb kormánypárt vezető politikusai. Ez arra enged következtetni, hogy a Fidesz mindezidáig egységes vezetésében némi repedések mutatkoznak - azt ugyanis bajosan feltételezhetjük, hogy Kövér magától szánta el magát az egyik legfontosabb tárca, valamint a miniszterelnök-helyettesi poszt feladására.

A hetvenes-nyolcvanas években év vége felé az egész ország lázban égett. A tervteljesítés lázában. Az év utolsó hetében a külkeresek még kilöktek az országból néhány ezer tonna műtrágyát, pár millió négyzetméter PVC-padlót, hogy december 31-én pezsgős mámorban enyhüljön a feszültség. Az ideológiák változnak, az év végi állami gazdaságpolitikai kozmetikázás azonban örök.

A kilenc és fél éven át kormányzó Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) bukása az elmúlt tíz év balkáni történelmének legjobb híre. Nézőpontja válogatja persze, a nemzetek önrendelkezésének bajnokai, vagy a nacionáldarwinisták ennek a legjobb hírnek minősíthetik épp Jugoszlávia felbomlását is; és bár a volt Jugoszláviát csak nagy képzelőerővel láthatjuk a népek börtönének, egy kis igazságot nehéz lenne elvitatni tőlük. Ám abban, hogy Jugoszlávia felbomlása és a nemzetek önrendelkezési jogának az érvényre jutása mintegy kétszázötvenezer halottba és legalább három millió menekültbe kóstált, nem elhanyagolható szerepet játszott a frissen bukott horvát kormánypárt. Amelynek bevallott célja nem csak az önálló horvát államiság megteremtése volt, hanem az irredenta területszerzés is: a bosznia-hercegovinai horvátok lakta területek kihasítása egy másik, nem kevésbé független és önálló államból. Az 1991 és 1995 között zajló horvát-szerb-bosnyák háború Bosznia-Hercegovina felosztásáért folyt, ami épp úgy programja volt a HDZ-nek, mint a Jugoszláviát kormányzó szerb szocialistáknak. (Sőt.) Az ilyen "nemzeti programok" megvalósításakor a demokrácia intézményei általában felesleges tehertételt jelentenek, a "nemzeti ügy" érdekében eljárókat nagyon bírja zavarni, ha az áldozatos munkájuk során óhatatlanul felmerülő kiadások és a bevételek könyvelésébe túl sokan akarják beleütni az orrukat. És ha egy rezsim túlságosan komolyan veszi az efféle nemzeti programokat, szinte magától sodródik a diktatúra vagy az autokratikus kormányzás valamely formája felé. Ilyenkor már lehetetlen választ adni arra, hogy mi volt előbb, a nemzeti ügy vagy a diktatúra iránti elkötelezettség.

A perspektivikusabb értékelés nem azért lehet hasznos, mert ezredforduló előtt állunk. A gazdaság történései nemigen igazodnak a kerek évszámokhoz. Ellenben a forgalomban lévő nagyszámú elemzésben dominálnak a rövid távú, nemegyszer aktuálpolitikai szempontok, még akkor is, ha látszólag stratégiai megközelítésről szólnak. Egyfelől a rendszerváltozás óta eltelt évtized, másfelől a ha nehezen is, de mégis közeledő uniós csatlakozás indokolttá teszik, hogy a ma érvényesülő folyamatokat egészükben és a perspektívákkal együtt nézzük.