Az egészségügy színvonalával és az utak állapotával a legelégedetlenebbek a magyarok

Belpol

A Policy Solutions közszolgáltatások megítélését vizsgáló kutatása szerint az elmúlt három évben az oktatás területén észlelték a legerősebb romlást az emberek, olyan közszolgáltatás pedig nincs, aminek tizenöt év alatt kiugróan javult volna a minősége az állampolgárok szemében. A megkérdezettek relatív többsége szerint a kormányváltás sok mindent megoldana.

A Policy Solutions által publikált kutatásokból az elmúlt években rendre az derült ki, hogy a magyar társadalom részéről jelentős igény mutatkozik az aktív állami szerepvállalásra, ezzel együtt pedig az állam által nyújtott színvonalas közszolgáltatásokra. A 2020-as évek válságainak tükrében különösen fontossá vált a kérdés, hogy mennyiben számíthatnak az emberek az állam segítségére, továbbá milyen minőségű közszolgáltatásokhoz jutnak hozzá az adóforintjaikért cserébe.

Az egyes területekkel kapcsolatos tapasztalatok felmérését még időszerűbbé tetette, hogy az utóbbi időszakban elsősorban botrányok, valamint a növekvő elégedetlenség miatt váltak közbeszéd tárgyává az állami szolgáltató szektor bizonyos elemei. A tanár- és diáktüntetések az oktatás állapotának romlására hívták fel a figyelmet, a kegyelmi ügy a gyermekvédelmi rendszer működésének visszásságait hozta felszínre, Magyar Péter tavaly nyári kórházjárása az egészségügy katasztrofális helyzetét mutatta be, az elmúlt hetekben pedig ismét bebizonyosodott, hogy komoly gondok vannak a közösségi közlekedés terén. Ilyen körülmények között valóban érdekes kérdés, hogy vajon mit gondolnak az emberek az állam, mint szolgáltató teljesítményéről.

A friss felmérés során a megkérdezetteknek 17 közszolgáltatás színvonalát kellett értékelniük. A válaszol alapján a magyarok 2025-ben az energiaszolgálatatásról (49 százalék), a katasztrófavédelemről és a tűzoltóságról (48 százalék), a szemétszállításról és a hulladékgazdálkodásról (47 százalék), a vízügyről (46 százalék), valamint a szennyvízelvezetésről és -tisztításról (45 százalék) vélekednek a legpozitívabban. Ezzel szemben öt közszolgáltatás esetében lényegesen többen voltak elégedetlenek az adott terület minőségével, mint ahányan pozitívan nyilatkoztak róla. A közmédiát a megkérdezettek 39 százaléka ítéli rosszul működőnek, míg a közoktatás minőségével 41, a szociális ellátórendszer színvonalával pedig 43 százalék elégedetlen.

A legnegatívabb megítélésű szolgáltatás 2025-ben a közegészségügy és az utak állapota. Mindkettő esetében 58 százalék az elégedetlenek aránya, míg csupán a válaszadók 19 és 18 százaléka nyilatkozott róluk pozitívan.

A Policy Solutions legutóbb 2022-ben vizsgálta a közszolgáltatások megítélését. Az akkori és a friss adatokat összevetve az látszik, hogy a három évvel ezelőtti eredményekhez képest a közoktatás helyzete romlott a legtöbbet a magyarok szemében: 10 százalékponttal nőtt az elégedetlenség.

A kutatásban azt is vizsgálták, hogy a magyarok szerint mely közszolgáltatások színvonala javult vagy romlott a legtöbbet 2010 óta. Sokat elárul az Orbán-rendszer állami szolgáltatásainak minőségéről, hogy a felmérés során egyetlen olyan terület sem akadt, amely a válaszadók több mint 20 százaléka szerint a „legtöbbet javult” kategóriába tartozna. A legkedvezőbb megítélés alá mindenesetre a közigazgatás és a hivatalos ügyek intézése esik, amit 17 százalék sorolt a leginkább javuló színvonalú területek közé, míg a dobogó második és harmadik fokára a honvédség és a katonaság (15 százalék), valamint az energiaszolgáltatás került.

Az elmúlt 15 év távlatában a válaszadók döntő többsége (56 százalék) szerint a közegészségügy színvonala romlott a legtöbbet, amit az utak állapota (36 százalék), a közoktatás (23 százalék) és a szociális ellátórendszer minősége követ (22 százalék).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.