Rímes vers arról, hogy anya elhagyta az ikreket

Sorköz

Két, állami gondozott fiatalok írásait közlő antológiát is bemutattak a könyvhéten.

Gyergyák Jázmin 15 éves, tavaly ballagott Somogyjádon az Illyés Gyula Általános Iskolából. Két éve került be a gyermekvédelmi rendszerbe, most az Osztopán Tengerszem Lakásotthonban él. Kiskora óta érdekli a költészet, második lett egy országos tehetségkutató versenyen.

Hét verse szerepel a Sor(s)aink ereje címmel megjelent antológiában, amelyet állami gondozásban élő kamaszok írásaiból állítottak össze. Jázmin ír vacsoráról, ahol senki sem szólal meg, és ijesztő, amikor valaki hirtelen mozdulatot tesz. „A létezésem/ a szüleim közt a legnagyobb/ vitatéma” – írja a Hang című versben, „de úgy döntöttem utoljára/ elmondom,/ nagy papíromra meredve,/ hogyan lettem az Élet nevű játék/ legelső vesztese.”

Az antológiában a kamaszokra jellemző írások vannak, de olykor egy-egy mondatnak,

ami máskülönben közhelyként hatna, súlyt ad, hogy látszik: nem olvasott élmény van mögötte, hanem élettapasztalat.

A könyvhét végén, hétfőn a szegedi Somogyi-könyvtárban bemutatták a Sor(s)aink ereje című könyvet, amelynek kiadója a Nevelőközösségek Nemzetközi Szövetsége a Magyar Gyermekekért. A tíz éve létező szervezetről Szántó Edina Anna elnök azt mondta, a gyermekvédelemben élők számára szerveznek rendezvényeket, mentorprogramot, az írás mellett olyat is, amely sporttal segít. SOHA nevű kezdeményezésük célja, hogy a gyerekek ismerjék fel a bántalmazás legenyhébb formáját is, vegyék észre, mondják ki, mi történik, és akadályozzák meg, hogy folytatódjon.

Bemutatták az idén megjelent, Én írom a sorsom című válogatást is, amely a 13 megyében működő Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató által segített tehetséges fiatalok írásait közli. A két antológia szerzői közül akik eljöttek, felváltva olvastak föl.

Az idén 18 éves Janó Sándor, aki Csongrád-Csanád megyében, Zsombón él nevelőszülőknél, az édesapjához fűződő kapcsolatáról szóló versét hozta el. Arról van benne szó, hogy mintha látta volna az apját az utcán, de az egy idegen ember volt. A 16 éves Ladányi Csillag Megyaszón lakik, 9 évesen került be a gyermekvédelmi rendszerbe, öt évig nevelőszülőknél lakott, aztán a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézménybe került. Ír édesanyja lobogó fekete hajáról:

„ordítok utánad sírva,/ de hiába”.

Egy másik, szerelmes versben Radnóti Nem tudhatom című versére utal, a hol méz-, hol áfonyaízű csókra. Jakab Laura Zoé 15 éves, Szegeden él lakásotthonban, a bemutatón a koronavírus-járványról írt versét olvasta föl, arról, milyen rossz volt, hogy a zárlat miatt a lakásotthonból nem lehetett kimozdulni, és mindenki maszkot viselt. A 15 éves Harkály Dzsesszika Melinda a miskolci Földes Ferenc Gimnázium diákja, hatévesen került be a gyermekvédelmi ellátásba, az első pillanattól nevelőszülőknél él. A versek kiskora óta lekötik, az írás azért fontos neki, mert megfigyelte, így könnyebb kimutatni az érzéseket, és ez sokszor segít megoldani a problémákat. Ír valakiről, aki „konokul hazudik”, és ápolja is a hazugságát.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.