"Az, amit >>konzervatív jobboldalkéntA korszerű jobboldalt (jelentsen a jobboldal hangsor a mai magyar politikában bármit is) célozza az a formálódó összefogás is, amit az MDF Békejobb 2000 munkacím alatt hozna tető alá. Az elképzeléssel nincs is baj: a Fidesz-kormányzással való elegedetlenség miatt elbitangolni kész hívek kormányoldalon tartására alkalmas lehetne a megerősödő MDF, miáltal a jelenlegi koalíció a jobbos voksok viszonylatában akár nullszaldóval is zárhatná a ciklust. Ezt kapisgálja a Fidesz is: noha láthatóan sértődött (a fehérgyarmati időközi választáson az előzetes ígéret ellenére nem az MDF-et, hanem a kisgazdákat támogatja), már nem anyázza direktbe a Fórumot, ellentétben a stratégiai kérdésekben kissé lassúbb felfogású kisgazdákkal.
De alkalmas-e az MDF e feladat teljesítésére? A párt múlt szombati, XV. országos gyűlésének egyes mozzanatai akár egy karakteres párt erődemonstrációjának is beillettek volna. Az MDF, mint nyuszika, oly rettenthetetlenül húzigatta hózentrágerét, még a Fidesznek is jól beszóltak néha; Dávid Ibolya elnök-miniszter Kövér László kongresszusi beszédét ügyesen ellenpontozva arról beszélt, hogy nem gondolják azt, csak nekik lenne érvényes gondolatuk a nemzetről, viszont mindenkit várnak, akinek van; sok szó esett megegyezésről, összefogásról (ezt csípik a "veszekedős pártokat" elutasító választók); az MDF egyértelművé tette, a társadalombiztosításról mást gondol, mint a Fidesz, és hogy az egészségügy reformjával elégedetlen. Ezek igen derék dolgok, az összkép ezek alapján olyan szép, hogy az szinte már nem is igaz.
És tényleg. Nem is az.
A gyűlés legzajosabb sikerét a radikalizálódást sürgető, csurkai húrokat pengető Makovecz Imre felkért hozzászóló aratta (Boross Péter látványosan átölelte az építészt a beszéd után). Dávid Ibolya az MDF legjelesebb sikerei között említette a korona parlamentbe vitelét, az aradi emlékmű "kiszabadítását a várfogságból", a jövendő egyik nagy feladatának pedig a Vereckei-hágói emlékmű felavatását; a legtöbb szó az ún. "nemzetben gondolkodás" nagyszerűségéről esett; és hát a design, a design! Körbe a teremben a Koltay-Nemeskürty féle Honfoglalásból lógtak képek, és a gyűlés a korona másának behozatalával kezdődött - már megint a tét nélküli időutazás, a tényleges mondandó hiányának a leplezése, az MDF-összejövetelek (és éra) oly ismerős légköre.
"A politikai erők palettájának tábláján", hogy Dávid Ibolya láttató kifejezésével éljünk, a maradék MDF megpróbálja revitalizálni hajdani önmagát.
Új gondolatok, új egyéniségek nélkül.
