Kövér László távozását a kormányból kész tényként kezelik a legnagyobb kormánypárt vezető politikusai. Ez arra enged következtetni, hogy a Fidesz mindezidáig egységes vezetésében némi repedések mutatkoznak - azt ugyanis bajosan feltételezhetjük, hogy Kövér magától szánta el magát az egyik legfontosabb tárca, valamint a miniszterelnök-helyettesi poszt feladására.
Új posztján - legalábbis formálisan - lényegesen kevesebb hatalommal fog rendelkezni, mint a kormány második embereként, s tény az is, hogy a pártelnöki sarzsi, a pártapparátus és a helyi szervezetek zökkenőmentes üzemeltetése idegölőbb és hálátlanabb feladat lesz, mint a miniszterkedés. A Helmeczy-ügy, a szabolcsi Fidesz szétesése, vagy a hódmezővásárhelyi kavarások éppenséggel arról tanúskodnak, hogy a kövéri kézrátétel rá is fér a helyi elemekre; és ugyancsak erős egyéniségért kiált a különféle rendű és rangú koalíciós partnerek kordában tartása. (Emlékezzünk: a Fidesz mindig Kövérrel üzent, ha a kisebb jobbközép pártokra nagyon rájött az összefoghatnék.)
Arról, hogy Kövér hogyan teljesített, mint titkosszolgálati miniszter, a dolog természetéből fakadóan kevés információval rendelkezhetünk, mint ahogy afelől sem lehet sejtésünk, hogy megváltozott-e a leendő pártelnök és a miniszterelnök közmodásosan bensőséges viszonya. A megfigyelési és kazettavásárlási ügyből mindenesetre nem jött ki jól a miniszter, még kevésbé abból a botrányból, ami akkor keletkezett, amikor - egyébként teljesen indokolatlanul - a nyilvánosság elé tárta a "zsidósággal" kapcsolatos, kissé, khm, végiggondolatlannak tűnő nézeteit. E tekintetben áthelyezését akár tekinthetnénk a közvélemény felé tett gesztusnak is.
Most a párt belső hierarchiája szerint és formálisan ő lesz Orbán Viktor főnöke. Orbán mögött a kormány, Kövér mögött a párt apparátusa. Mire mennek egymással?
