Negyvenöt éves minden idők egyik legviccesebb filmje

Mikrofilm

Három fiatal komikus minimális filmes tapasztalattal kikönyörögte, hogy egy nagy stúdió esélyt adjon nekik. Meggyőztek jó pár drámai színészt, hogy faarccal, komolyan adjanak elő hihetetlen baromságokat. Így született az Airplane!, minden idők egyik legsikeresebb, meghatározó vígjátéka, amely után paródiákat, vagy épp repülős filmeket sem lehetett többé ugyanúgy nézni.

Az 1980 nyarán debütáló Airplane! bekerült az Amerikai Filmintézet 2000-ben publikált 100 legjobb amerikai vígjátékának top 10-ébe. Akadt azonban, aki azt a vizsgálatot is elvégezte, mely filmek nevettetik meg legjobban az embereket. A londoni Lovefilm kísérletének tudományosságával kapcsolatban persze megjegyzik, hogy ez épp csak egy fokkal megbízhatóbb, mintha a haverokkal este egy sör mellett megbeszélnénk, melyik a kedvenc vígjátékunk; mindenesetre megalkották a nevetés/perc mérőszámot, és ezzel megmérték, melyik vígjátékok teljesítenek a legjobban. Az első helyen az Airplane! végzett percenként három nevetéssel, a második a Másnaposok lett 2,4 nevetés/perccel, a harmadik pedig az Airplane! alkotóinak másik klasszikusa, a Csupasz pisztoly.

Az Airplane! és a Csupasz pisztoly mögött a ZAZ alkotógárda áll, akiknek a neve ma már egyet jelent a paródiákkal.

A rövidítés két testvért, Jerry és David Zuckert, valamint gyerekkori jóbarátjukat, Jim Abrahamset takarja.

Ők hárman két éve adtak ki egy könyvet Surely You Can’t Be Serious címmel, amelyben az amerikai magazinokban népszerű oral history cikkek mintájára, párbeszédes formában, sztorizgatva idézték fel az Airplane! születését és karrierjük korai éveit. Az ebben olvasható történetek alapján idézzük fel most, a film 45 éves évfordulójának apropóján, hogyan született minden idők egyik legviccesebb filmje.

A színház, amely egy gyorsétterem nevét viseli

A ZAZ-trió mindhárom tagja egy kis wisconsini városból származik. Karrierjük egy színházi csoport megalakításával kezdődött: ez volt a Kentucky Fried Theater, amelyet a KFC gyorsétteremlánc után kereszteltek el így. Elsősorban vicces szkeccseket, videóbejátszásokat és improvizációkat adtak elő, és viszonylag hamar sikert is arattak. (Később Willem Dafoe emlékezett vissza arra, hogy nővére elvitte őt az egyik előadásra a Wisconsini Egyetemen, ami olyan nagy hatással volt rá, hogy akkor fogant meg benne a gondolat, neki is valami hasonlóval kellene foglalkoznia.) A ZAZ-trió nemsokára úgy érezte, a wisonsini Madison városa kicsi már számukra, ezért felkerekedtek és 1972-ben Los Angelesbe költöztették a produkciót. Saját kézzel újítottak fel egy régi épületet, előadásaik pedig szép lassan egyre több nézőt vonzottak. Már ekkor megfogant bennük az Airplane! ötlete, meg is írták a forgatókönyvet, csak épp egyetlen stúdió sem érdeklődött iránta.

A sors azonban összehozta őket John Landisszel, aki később olyan filmekkel vált ismertté, mint a Party zóna, a Blues Brothers, vagy az Egy amerikai farkasember Londonban. Ekkoriban azonban Landis még fiatal, zöldfülő rendező volt, aki mindössze egyetlen, alacsony költségvetésű filmet (ez volt az 1973-as Schlock) rendezett. Landis viccesnek tartotta a triót, ezért megegyeztek, hogy megpróbálják filmen is megvalósítani, amit színházban műveltek. Zuckerék azonban azt sem tudták, hogyan néz ki egy forgatókönyv, ezt ugyanúgy Landis tanította meg nekik, mint a filmezés szinte összes fortélyát.

A The Kentucky Fried Movie végül 1977-ben került a mozikba, szolid sikert aratott. Ma már persze ez is kultstátusz élvez: Quentin Tarantino úgy emlékezett vissza rá, hogy a moziban fetrengett tőle a nevetéstől, és nem volt ezzel egyedül. A film amellett, hogy a korabeli filmhíradókat és hírműsorokat gúnyolta, fiktív filmelőzeteseket és egy Bruce Lee-paródiát is tartalmazott A Fistful of Yen, azaz Egy maréknyi jenért címmel.

Amatőr pilóták gépet keresnek

A The Kentucky Fried Movie után a ZAZ-trió úgy érezte, nemcsak hogy elég tapasztalatot szereztek egy önálló filmhez, de egyenesen nekik kell a teljes kreatív kontrollt a kezükben tartaniuk: azaz immár ahhoz is ragaszkodtak, hogy a repülőgépes filmet ők rendezzék. Ez persze szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt: melyik stúdió bízna több millió dollárt három ismeretlen komikusra, akik még soha nem rendeztek? Az elején egy ilyen sem akadt.

Az Airplane! ötletét Hall Bartlett 1957-es Zero Hour! című drámai repülős filmje adta – olyannyira, hogy az Airplane! ezen B kategóriás film nem hivatalos remake-jének számít. A három alkotó gyakorlatilag egy az egyben lenyúlta a Zero Hour! történetét és dramaturgiai felépítését.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.