Az 1980 nyarán debütáló Airplane! bekerült az Amerikai Filmintézet 2000-ben publikált 100 legjobb amerikai vígjátékának top 10-ébe. Akadt azonban, aki azt a vizsgálatot is elvégezte, mely filmek nevettetik meg legjobban az embereket. A londoni Lovefilm kísérletének tudományosságával kapcsolatban persze megjegyzik, hogy ez épp csak egy fokkal megbízhatóbb, mintha a haverokkal este egy sör mellett megbeszélnénk, melyik a kedvenc vígjátékunk; mindenesetre megalkották a nevetés/perc mérőszámot, és ezzel megmérték, melyik vígjátékok teljesítenek a legjobban. Az első helyen az Airplane! végzett percenként három nevetéssel, a második a Másnaposok lett 2,4 nevetés/perccel, a harmadik pedig az Airplane! alkotóinak másik klasszikusa, a Csupasz pisztoly.
Az Airplane! és a Csupasz pisztoly mögött a ZAZ alkotógárda áll, akiknek a neve ma már egyet jelent a paródiákkal.
A rövidítés két testvért, Jerry és David Zuckert, valamint gyerekkori jóbarátjukat, Jim Abrahamset takarja.
Ők hárman két éve adtak ki egy könyvet Surely You Can’t Be Serious címmel, amelyben az amerikai magazinokban népszerű oral history cikkek mintájára, párbeszédes formában, sztorizgatva idézték fel az Airplane! születését és karrierjük korai éveit. Az ebben olvasható történetek alapján idézzük fel most, a film 45 éves évfordulójának apropóján, hogyan született minden idők egyik legviccesebb filmje.
A színház, amely egy gyorsétterem nevét viseli
A ZAZ-trió mindhárom tagja egy kis wisconsini városból származik. Karrierjük egy színházi csoport megalakításával kezdődött: ez volt a Kentucky Fried Theater, amelyet a KFC gyorsétteremlánc után kereszteltek el így. Elsősorban vicces szkeccseket, videóbejátszásokat és improvizációkat adtak elő, és viszonylag hamar sikert is arattak. (Később Willem Dafoe emlékezett vissza arra, hogy nővére elvitte őt az egyik előadásra a Wisconsini Egyetemen, ami olyan nagy hatással volt rá, hogy akkor fogant meg benne a gondolat, neki is valami hasonlóval kellene foglalkoznia.) A ZAZ-trió nemsokára úgy érezte, a wisonsini Madison városa kicsi már számukra, ezért felkerekedtek és 1972-ben Los Angelesbe költöztették a produkciót. Saját kézzel újítottak fel egy régi épületet, előadásaik pedig szép lassan egyre több nézőt vonzottak. Már ekkor megfogant bennük az Airplane! ötlete, meg is írták a forgatókönyvet, csak épp egyetlen stúdió sem érdeklődött iránta.
A sors azonban összehozta őket John Landisszel, aki később olyan filmekkel vált ismertté, mint a Party zóna, a Blues Brothers, vagy az Egy amerikai farkasember Londonban. Ekkoriban azonban Landis még fiatal, zöldfülő rendező volt, aki mindössze egyetlen, alacsony költségvetésű filmet (ez volt az 1973-as Schlock) rendezett. Landis viccesnek tartotta a triót, ezért megegyeztek, hogy megpróbálják filmen is megvalósítani, amit színházban műveltek. Zuckerék azonban azt sem tudták, hogyan néz ki egy forgatókönyv, ezt ugyanúgy Landis tanította meg nekik, mint a filmezés szinte összes fortélyát.
A The Kentucky Fried Movie végül 1977-ben került a mozikba, szolid sikert aratott. Ma már persze ez is kultstátusz élvez: Quentin Tarantino úgy emlékezett vissza rá, hogy a moziban fetrengett tőle a nevetéstől, és nem volt ezzel egyedül. A film amellett, hogy a korabeli filmhíradókat és hírműsorokat gúnyolta, fiktív filmelőzeteseket és egy Bruce Lee-paródiát is tartalmazott A Fistful of Yen, azaz Egy maréknyi jenért címmel.
Amatőr pilóták gépet keresnek
A The Kentucky Fried Movie után a ZAZ-trió úgy érezte, nemcsak hogy elég tapasztalatot szereztek egy önálló filmhez, de egyenesen nekik kell a teljes kreatív kontrollt a kezükben tartaniuk: azaz immár ahhoz is ragaszkodtak, hogy a repülőgépes filmet ők rendezzék. Ez persze szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt: melyik stúdió bízna több millió dollárt három ismeretlen komikusra, akik még soha nem rendeztek? Az elején egy ilyen sem akadt.
Az Airplane! ötletét Hall Bartlett 1957-es Zero Hour! című drámai repülős filmje adta – olyannyira, hogy az Airplane! ezen B kategóriás film nem hivatalos remake-jének számít. A három alkotó gyakorlatilag egy az egyben lenyúlta a Zero Hour! történetét és dramaturgiai felépítését.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
