A tapasztalt szuperintendáns szabódva kerülgette a phonikus arimáni csapdát, és azt javasolta, hogy faxon küldjék el a felkérést. A negédes operettlibrettó hamarosan meg is érkezett. Mivel a Holnapután Kör azt ígérte, hogy a felvételekből majdan elkészülő CDR-t és könyvet ingyen fogja osztogatni, a szuperintendáns, lemondva a honoráriumról, a megállapodás szerint 16 órakor megjelent a felvétel színhelyén. Ott felmérte a körülményeket, és közölte a margaréta-szőke felvételvezető hölggyel, hogy energiatúlfogyasztásnak tartja a reflektorfény használatát és a saját lábon állást a pódiumon, de megnyugtatták: intim megvilágításban ülve is elmondhatja üzenetét a jövőnek. Míg megszemlélte a szomszédos teremben kiállított, Paul Virilio dromológus által készített templom-bunker makettet, elméjében felvázolta A Nagy Heterarchikus Tendencia a Globális Kénkráter Felett 1984 W című jóslatát, és 18 óra előtt 20 perccel elégedett mosollyal újfent jelentkezett a szőke felvételvezetőnél.
A hölgy azonban közölte: "A felvételnek már vége van." "De hát még nincs hat óra" - felelte a szuperintendáns. "Meg hát, tudja, az is van, hogy ön nem is üzenhetne, mert oly sok konfliktusa van a Mucsarnokkal" - tette hozzá lágy hangon, megértésre buzdítva. A szuperintendáns ezt végképp nem értette. "Önök a Holnapután Kör programjára hívtak meg. Miért tartozik ide a TNPU és a Mucsarnok közötti konfliktus, mely abból áll, hogy a Neo Szocialistarealista TNPU sztrájkol és bojkottálja a pápista cenzor által vezetett Mucsarnokot?" - kérdezte hökkent tárgyszerűséggel. "Hogy ne üzenhesse ezt a jövőnek. És semmi egyebet se. Ezt az üzenetet kaptuk" - felelte a hölgy. "Ki üzente?" "Azt nem tudom." "De tudja." "Valamilyen Ági." "El-ipszilonnal?" "Igen." "A Mucsarnok részéről?" "Igen." "És kinek üzente?" "Azt nem tudom." "De tudja." "Olyan zöld bársonyruhában van."
A szuperintendáns pillanatokon belül megtalálta az apszisban a szőke felvételvezetőnő főnökére húzott zöld bársonyruhát. Hozzálépve így szólt: "Meg vagyok lepve, hogy még mielőtt megszólaltam volna, máris megcenzúráztak." Egy kráter-mély női hang válaszolt leplezetlen nyerseséggel a zöld ruha mélyéből: "Nem cenzúráztuk meg. Vége a felvételnek." "De megcenzúráztak." "Nem cenzúráztuk!" - emelkedett a női hang. "Asszonyom, ne tessék hazudni!" - felelt talpraesetten a szuperintendáns. "Kikérem magamnak! Vége a forgatásnak! Különben sem volt itt!" "De itt voltam, ahogy megbeszéltük, 16 órakor!"
Ekkor egy kereszteslovag-imitátor arca csikorgott be a látómezőbe: "Hogy beszél a hölggyel?!" - rikkantotta. "Nézze. A hölgy hazudott. Megcenzúráztak." "´ az én kollégám, tehát ő nem hazudik!" "A felvételvezető hölgy mondta, hogy én itt nem beszélhetek. Tehát valaki hazudik." "Egy nő nem hazudik!" - mondta a lovag, és megnyalta a száját. "Akkor ezek közül valamelyik nem nő!" "Ne szemtelenkedjen! És különben sem tudom, hogy miről van szó!" - zihálta a vitéz. "Akkor ne a hazugságot védje, mert kirúgják a tv-től!" - figyelmeztette a szuperintendáns. Eközben a zöld bársonyruha már surrogva húzta el a csíkot. A szuperintendáns azonban a végére akart járni a dolognak, és utolérte a feldúlt ruhát. "Ön hívott meg engem." "Nem hívtam meg!" "Még faxot is küldött!" "Nem küldtem!" "De küldött." "Nem erre küldtem!" "De igen, az Ezredvégi Hyde Park-felvételre küldte." "Nem erre küldtem! Különben sem volt itt! És vége a forgatásnak!" - rikácsolta kikericssárga fejjel a zöld ruha.
Ebben a pillanatban természetes fénynyaláb esett az értelmetlenségtől alábbhagyó vitában távolodó vértesszőlőzöld bársonyra: a Dorothea Tanning-lotyó-sminkes Tyereskova Nagy K. Ezredes rock ´n´ roll és intimnaplópiktor juro-sztár toppant közénk! "h, mi boldogság, ahh, kifordított rózsabibe, ich, derű és kacagás! A stáb rárohant. "Megjöttél végre, szívecském, úgy izgultunk, hogy nem kaptad meg a faxot!" - ujjongtak, és cicijét csipkedve feltuszkolták a barkácspódiumra. "Csillagom, neked nincs konfliktusod senkivel! Üzenj hát, édesem, te jó, te szép, te igaz, üzenj, lelkem, üzenj a jövőnek!" Mindannyian elnémultunk. A fény betöltötte az apszist, a templom-bunker labirintusának bugyraiban is az ragyogott. És Tyereskova Nagy K. Ezredes rángó áspis-ajkai közül vérmelegen kibuggyant az átható, antidodon message a reszketeg jövőnek: "NYUGALOM!"
Tapsorkán. Sokan alig bírták megőrizni nyugalmukat. A stáb maga fejvesztve kereste a kiutat. "Ha St. Auby nem üzenhetett, mert azt hazudtuk neki, hogy már vége a forgatásnak, akkor Nagy K. mért üzenhetett?!" - kérdezgették egymástól megrettenve. "Nyugi! Hívd a mikrofonhoz azt a konfliktuskeresőt, aztán majd kivágjuk, amit üzen! Amit nem lehet hallani, azt nem lehet hallgatni!" S lőn. A vérteslovagnak öltözött tv-szpíker ármányosan így szólt a mikrofonba: "Most, utolsóként, a Holnapután Kör felkéri St. Auby Tamást, hogy mondja el üzenetét az Ezredvégi Hyde Park pódiumán." Ám a szuperintendáns nem mozdult a kamerák mögül. "Az imént, mielőtt megszólaltam volna, máris megcenzúráztak - most nem fognak kegyet gyakorolni. Hyde Park?! Cenzúrázott Hyde Park!" - mondta, majd taimavirág-mintás sálját nyakába kerítve, karján az Ezredessel, nyugodtan távozott. A margaréta-szőke felvételvezető a küszöbről még hervadtan utánaszólt: "Meg kell értenie. Minden össze van fonódva. A Mucsarnok főigazgatója olyan kedves volt velünk. Igazán nagyon olcsón adott otthont nekünk! Nem tehetünk keresztbe neki!"
"Selavy-selavy" - sziszegte a Hősök tere árnyaiban Tyereskova Nagy K. Ezredes, s a szuperintendáns mögött ide s tova a rózsakeresztillatú, ezredvégi szél, mely csak akkor fú, ha nem figyelünk oda.
Párta Vera, a TNPU archivistája
(Seattle-Davos-Szolnok-Varanasi, 2000. 01. 01.)
