MaNcs, XII. évf. 02. szám, (2000.01.13.) (2000-01-13)
A kor, amelyben élünk, a posztmodern kora. Az olyan aufklérista kategóriákat, mint a személyiség egysége, az önazonosság, a szabad akarat vagy az emlékezet folytonossága, korunk minduntalan kétségbe vonja, e kor legkiválóbbjai újra meg újra kihívásokkal állítják szembe, felforgatják, átértelmezik, felszámolják őket.
Amikor médiaeseményről beszélünk, akkor azon többnyire két dolgot szoktunk érteni.
- Négy éve még két ember elég volt, hogy kivigyen a Nincs Pardonból, de tegnap négy kellett a Tütü Tangótól a taxiig, pedig lépcső sincs - pirongatott Iim. - Szerintem híztál - tette fel az Iimre a pontot.
A hetvenes-nyolcvanas években év vége felé az egész ország lázban égett. A tervteljesítés lázában. Az év utolsó hetében a külkeresek még kilöktek az országból néhány ezer tonna műtrágyát, pár millió négyzetméter PVC-padlót, hogy december 31-én pezsgős mámorban enyhüljön a feszültség. Az ideológiák változnak, az év végi állami gazdaságpolitikai kozmetikázás azonban örök.
A kilenc és fél éven át kormányzó Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) bukása az elmúlt tíz év balkáni történelmének legjobb híre. Nézőpontja válogatja persze, a nemzetek önrendelkezésének bajnokai, vagy a nacionáldarwinisták ennek a legjobb hírnek minősíthetik épp Jugoszlávia felbomlását is; és bár a volt Jugoszláviát csak nagy képzelőerővel láthatjuk a népek börtönének, egy kis igazságot nehéz lenne elvitatni tőlük. Ám abban, hogy Jugoszlávia felbomlása és a nemzetek önrendelkezési jogának az érvényre jutása mintegy kétszázötvenezer halottba és legalább három millió menekültbe kóstált, nem elhanyagolható szerepet játszott a frissen bukott horvát kormánypárt. Amelynek bevallott célja nem csak az önálló horvát államiság megteremtése volt, hanem az irredenta területszerzés is: a bosznia-hercegovinai horvátok lakta területek kihasítása egy másik, nem kevésbé független és önálló államból. Az 1991 és 1995 között zajló horvát-szerb-bosnyák háború Bosznia-Hercegovina felosztásáért folyt, ami épp úgy programja volt a HDZ-nek, mint a Jugoszláviát kormányzó szerb szocialistáknak. (Sőt.) Az ilyen "nemzeti programok" megvalósításakor a demokrácia intézményei általában felesleges tehertételt jelentenek, a "nemzeti ügy" érdekében eljárókat nagyon bírja zavarni, ha az áldozatos munkájuk során óhatatlanul felmerülő kiadások és a bevételek könyvelésébe túl sokan akarják beleütni az orrukat. És ha egy rezsim túlságosan komolyan veszi az efféle nemzeti programokat, szinte magától sodródik a diktatúra vagy az autokratikus kormányzás valamely formája felé. Ilyenkor már lehetetlen választ adni arra, hogy mi volt előbb, a nemzeti ügy vagy a diktatúra iránti elkötelezettség.
Benjaminként kezdett Halász Péter színházában, színésznek vették fel a főiskolára, ahol rendezésből kapott diplomát 1984-ben, csak előtte még elvégezte a bölcsészkart. 1991-ben hallottunk róla utoljára: akkor mutatták be A nyaraló című filmjét. Megjelenésünk napján kerül mozikba új rendezése, az Egy tél az Isten háta mögött.
Peymann berlini terveiClaus Peymann, a Berliner Ensemble új igazgatója elsősorban kortárs német és klasszikus európai darabokat ígér a következő három évre. Januárban Tábori György Die Brecht-Akte című előadásával startolnak az író rendezésében (akinek Frühzeitiges Ableben címmel tervbe van véve egy ősbemutatója is), februárban Peymann viszi színre Franz Xaver Kroetz új darabját: Das Ende der Paarung.
Gyermekpornó-terjesztéssel gyanúsított politikusA rendőrség gyermekpornográfia internetes terjesztésével gyanúsítja Lévay Leventét, az egykori kispesti polgármestert, aki jelenleg is tagja a XIX. kerületi önkormányzati képviselő-testület SZDSZ-frakciójának.
Amint azt Torgyán József szíves közléséből megtudhattuk, a közelmúltban is rendületlenül folyt a kisemberek kifosztása, ezúttal a nemzeti parkok, a téeszek és az elvetemült miniszteri szintű rendeletek főszereplésével. A sztori szubsztanciális igazságát valószínűleg cseppet sem csorbítja, hogy az ügyben kutakodó kormánybizottságok nem igazolták a pártelnök-miniszter bombasztikus kijelentéseit.
Az FKGP óhaja ellenére fideszes jelölt került a legnagyobb állami tulajdonú mezőgazdasági vállalat, a Bábolna Rt. élére. A kisgazda káder megfúrása miatt a párt a "nemzeti vagyont kiárusító" ÁPV Rt. megszüntetésének ötletével és az orvosi praxisjogról szóló fideszes indítvány meg nem szavazásával tört borsot a Fidesz orra alá. A kisgazdák újra és újra figyelmeztetik koalíciós partnerüket: az 1998-as választások második fordulójában visszaléptetett jelölteknek ára van.
Lapunk megjelenésekor már múlt időben beszélhetünk a menetrendszerű januári vasutassztrájkról, feltéve, ha semmi rendkívüli nem jön közbe. A MÁV vezetése lapzártánkig mindenestere - immár november óta - nem hajlandó jottányit sem engedni az általa felkínált nyolc és fél százalékos béremelésből, noha idén a vasutasok többségét képviselő három nagy szakszervezet teljes összhangban követeli az inflációt követő fizetésemelést. A MÁV belső tartozása több száz milliárd forintra rúg; a hétfőn kezdődött, országos méretű sztrájk kábé kétmilliárdért folyik.
Háromszázezer hektárnyi földet öntött el a belvíz; a helyzet Békés, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a legsúlyosabb, ahol huszonhat településen van harmadfokú készültség, ami végső soron katasztrófahelyzetet jelent. Ez még mindig jó azonban ahhoz képest, ami volt, és ami lesz: ha olvadni kezd a jég, akár háromszorosára nőhet a belvizes terület nagysága.
A járványügyi szakemberek szerint egy kis falu diszkójából, a katonák közötti szóbeszéd alapján viszont a kalocsai laktanya konyháján tapasztalható középkori higiéniai állapotok miatt terjedt el az agyhártyagyulladás-járvány. A kalocsai civil lakosság egy része a helyi kiképzőközpont előtt tüntetett a "leprás" katonák ellen, követelve, hogy ne engedjenek ki senkit. Az országos tisztifőorvos szerint a vírusoknak és baktériumoknak mindegy, hogy két párhuzamos egészségügyi rendszere van az országnak: egyelőre ugyanis az ÁNTSZ-nek nincs beleszólása abba, hogyan működik - vagy nem működik - a honvédség egészségügyi rendszere.
Tavaly szilveszterkor drámai hangú üzenetben jelentette be Borisz Jelcin, hogy távozik a hatalomból. A március 26-ra kitűzött oroszországi elnökválasztás előtt három hónappal leköszönő elnök a megtört öregembert alakította a tévében, aki csak most döbbent rá, hogy a családja kiakolbólította a jussából. Tény viszont, hogy a hatvankilenc éves exállamfő súlyos beteg, aki már inkább akadályozta, mint segítette családját és párthíveit a hatalom megtartásában. Helyére a halvérű volt kágébés, Vlagyimir Putyin lépett. Jelszava rend és fegyelem, és ez Andropov korát idézi.
Az, hogy a kilenc és fél éve kormányzó Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) el fogja veszteni a választásokat, többé-kevésbé sejthető volt, és az arányok sem okoztak különösebb meglepetést. Azon azonban a ráérőknek talán érdemes elgondolkodniuk, hogy miből következett a hatalomváltás, és mi következik a hatalomváltásból.
Hiába pocsékolt el már több milliárd nyugat-afrikai (CFA-) frankot Henri Konan Bédie, mégsem lesz új elnöki palotája (esetleg még egy újabb főváros) Daoukróban, ahol a legendák szerint, és nem épül új Champs-Élysées a közeli Pepressou irányába, ahol a tovább finomított emlékezet szerint született. Elefántcsontpart volt elnöke párizsi rezidens immár, országa pedig gazdagabb lett egy katonai puccs tapasztalatával.
1985 és 1992 után, 1999 decemberében (januárra átnyúlva) adódott nagyobb kiállítása a több mint tíz éve Londonban élő Háy Ágnesnek. A papíron és rajzfilmen jövő-menő Különc úr szülőanyja, az első gyurma-animátor, a mesekönyv-illusztrátor, a férfi és női nem jelképeinek játékos megmozgatója, a pontos és érzékeny vonalvezetésű enteriőrök rajzolója, a halál elkerülhetetlenségére emlékeztető csontember életképekbe illesztője a korábbiaktól eltérő vonalvezetésű, velencei rajzokat és művészettörténeti idézőjelekké hajlított drótokat, videón pedig, többek között, ezernyi, telekalligrafált telefonkönyvoldalt mutatott be a Budapest Galéria közönségének.
1984-ben végzett a Színművészeti Főiskolán, Kerényi Imre-Huszti Péter osztályában, majd a Nemzeti Színház tagja lett. A színházban akkoriban jött létre a fiatalokból álló társaság, melynek tagja volt többek között Bubik István, Rubold Ödön, Kubik Anna, Kováts Adél, Hirtling István és Mácsai Pál. Tizenegy éve Párizsban él. Egy ideje Cannes-ban, Rosella Hightower - a nyolcvanas éveiben járó, hajdanán világhírű balett-táncosnő, egykor a párizsi, a marseille-i opera és a milánói Scala balettigazgatója - állami balettfőiskoláján oktat színészmesterséget. Most újra Magyarországon van. A szegedi Nemzeti Színházban rendezi Örkény István Tóték című színművét, melynek január 14-én lesz a bemutatója. A darabot hat évvel ezelőtt is színpadra állította a Nemzetiben.
Kamarás Iván zenés szerepeit - Sír Kán A dzsungel könyvében, József a Képzelt riport... szegedi előadásában - eddig nem kísértem figyelemmel. Az ötvenes-hatvanas éveket megidéző Bombajó album kapcsán azt hallottam, korábban haknizott már e korszak slágereivel, onnan az ötlet, a vonzalom. Talán szerencsésebben alakult volna a beszélgetésünk, ha nem ezzel kezdem.
A szokás hatalom. Meg a filmszemle is hatalom. Ezért aztán az a szokás, hogy a magyar filmek számottevő többsége a filmszemlére készül el. Lássa először a szakma, mérettessék elsőbb speciális mércékkel, s csak aztán engedjük az oroszlánok elé. A nyertesek aztán ránk dőlnek rögtön a nevezetes alkalom után, hogy vinné el (adná el) őket a fesztiválon szerzett publicitás. A többiek meg kivárnak, hátha év közben beesik néhány nemzetközi fesztiváldíj, hátha a várakozás felcsigázza az érdeklődést, miegymás.
Katartikus hatású, gyönyörű film, és elejétől a végéig arról szól, amiről a történetét metaforikusan átszövő régi mese, A hammelni patkányfogó a szülőnek arról a legkevésbé sem irracionális félelméről, hogy elragadják tőle a gyerekét. Az előtérben egy érzelmi, erkölcsi dráma áll, amelyre Russell Banks regényében talált rá. Egy iskolabusz-balesetben meghal vagy nyomorékká lesz egy Sam Dent nevű kis falu majdnem minden gyereke, így nemcsak az egyes szülőkre, hanem egy egész közösségre vár az a szinte reménytelen feladat, hogy feldolgozza a tragédiát. Másnap megjelenik a mély gyászba süppedt falusiak között az ördög ügyvédje, még felocsúdni sincs idejük, és már a legjobb úton vannak a legrosszabb megoldás, a falurombolással felérő erkölcsi széthullás felé.
Ideglelés - The Blair Witch Project
Giacomo Casanova nevének hallatán kétségkívül egy csomó minden összefut az ember fejében, de azt se volna érdemes tagadni, hogy ebből a csomó mindenből az egyik saját életünk és korunk sekélyes voltának keserű felismerése. Bár kétségtelen, hogy korunk emberétől sem teljesen idegen a léggyel is röptében való megismerkedés eszméje, ahogyan a fehér galléros bűnözésé vagy az ezzel rokonítható operalibrettó-írásé sem, hogy a később életformává nemesedő besúgásról most ne is beszéljünk; mégis, aligha kiküszöbölhető a gyanú, hogy próbálkozzunk a fenti műfajok bármelyikével, érjünk el bármekkora sikereket, sírkövünket a sag´ schon kifejezés ékesíti majd a magunkról alkotott ön- és közvélemény összefoglalásaként.
Ian MacDonald: A fejek forradalma - A Beatles dalai és a hatvanas évek
Azt írja az ÉS, hogy Röggla a Garaczi húga. (Esterházy Péter: 1 könyv [Garaczi húga], ÉS, 1999. december 3.)
Íme egy legenda előélete és utóirata. Edinburghban nagyon hideg tud lenni, szociális segélyből viszont fűtésre nem telik. Mivel J. K. Rowling nem bírta a fűtetlen szobát, szokásává vált, hogy addig tologatta kislányát a babakocsiban a szeles középkori utcákon, míg a gyerek el nem aludt, majd beült egy kávéházba, és munkához fogott. Ily módon készült a hétkötetesre tervezett regény Harry Potterről. Ambíció, kitartás és lelemény a társadalom peremén, mely elnyeri méltó jutalmát.
Köztudott, hogy Debrecenről és környékéről Tar Sándor tud a világon a legtöbbet, azt viszont ezúttal szeretném a tudomásukra hozni, hogy rögtön utána Szilágyi Lenke következik. Természetesen a mögöttük messze leszakadó futottak még tekintetében is volnának kéjes élvezettel bemutatható jelöltjeim, ha ez itt még egotrip volna, így azonban arra a fotóalbumra szorítkoznék, amelyet a tőle megszokott európai színvonalú kivitelben adott ki a Magvető. Helyesen cselekszünk tehát, ha ebből az alkalomból újra imába foglaljuk a kiadó könyveit tervező Pintér József nevét, megjegyezve csöndben, hogy ez a reprezentatív jelleg a szerző szakmai tudásához ugyan feltétlenül méltó, de látásmódjától, szemléletétől mélységesen idegen. Szilágyi Lenkétől ugyanis mi sem áll távolabb, mint a művészi mentalitás gőgje, a többet tudás szellemi arisztokratizmusa: a profizmus nála kiváltság helyett tudás és adottság, a belső képek kivetítésének módja és eszköze. Fényképei éppen ezért nem egyszerűen jól megcsinált szociófotók - nem akar ő felfedezni, leleplezni semmit, csupán csak jó helyen és jó időben exponál: metszeteket készít abból az egészből, ami odabent régóta összeállt. Látványokra tördel egy komplett víziót, ami ebben a jó hajdú-bihari anyaföldben gyökerezik, kitéphetetlenül, belengi a hely szelleme, jelentése mégsem helyi érdekű.
A Szombathelyi Képtár épületének, ahhoz képest, hogy amorf monstrum, amolyan művelődési csarnok, egész jó beltéri adottságai vannak. A helyiek szerint kár, hogy nem rendszeresen van benne ilyen kiállításmegnyitós, koncertes programkomplexum. Nem kéne mindig kijárni a Végállomás nevű szórakozóhelyre, a szemben található kocsma közönsége is diverzálódhatna kicsit, és a csempeszkopácsi, a pankaszi vagy a vasasszonyfai fiatalok is bejárhatnának ide műélvező bulizni.
(Ugye, ez egy más hang? De nincs ilyen hű-hogy-szeretem-ezt-az-én-érdekes-magamat kedvem se.)
Aki próbált már szemerkélő, olajos darában, gallérját felhajtva szarvasgombaolajat vásárolni a Népszínház utca környékén, mert reggel ordítva ébredt, másnaposan, mint egy sárga tányér, időt és helyet próbált azonosítani, majd rátelepedett az érzés, mit érzés?!, üvöltő vágy, hogy igyon egy ´75-ös évjáratú vörös Coötes de Roussillont, meg faljon hozzá egy adag Cailles a la Stanislast, hogy felszívja a savat, az biztos tudja, milyen pokoli érzés ez.
Most már biztosan tudhatjuk, amit karácsonyi számunkban példátlan merészséggel, a magyar és a világsajtóban szinte egyedülálló módon jósoltunk: a média által agyoncsócsált, sokak szerint civilizációs töréssel fenyegető millennium bug vaklármának bizonyult. Kisebb fennakadások, apróbb malőrök azért előfordultak a dátumváltás során, de nem több, mint amennyit például a Windows operációs rendszer bármilyen időszámítás huszonnégy órája alatt produkál.
A New York Times nevezte így egy cikkében a Times Square-t abból az alkalomból, hogy szilveszter előtt három nappal a Nasdaq elektronikus tőzsde bekapcsolta a téren a maga nyolc emelet magas, 37 millió dollár értékű neonját (amely persze mindjárt a legnagyobb és a legdrágább video-kivetítő lett a világon). Két sugárút, a 7. és a Broadway kb. 15 fokos szögben keresztezi egymást: "ez a világ keresztútja". Hivatalosan a 42. utcától a 48-ig tart, de ebből az, amit "térnek" lehet nevezni, maximum három háztömb, a többi már inkább "utca". A valóban páratlan fényáradat, a folyamatosan vibráló 40-50 hatalmas neon-reklám és videokivetítő, valamint a tömeg (napi átlagban kb. másfél millió ember) miatt kétségtelenül van a helynek egy mással össze nem hasonlítható feelingje, ami általában még azokat is magával ragadja, akik egyébként rühellik a reklámokat. Noha valószínűleg egész Man-hattanben ez az elképzelhető legalkalmatlanabb utcai helyszín tömegrendezvényre, lassan már száz éve leginkább itt ünnepli a város az újévet. A legutóbbi szilveszter azonban nemcsak a kerek évforduló miatt volt eseménydús.
Nemcsak a korona átszállítása, Nemeskürty tanár úr zászlói, de az egész Magyar Millennium elnevezésű, 366 napig tartó parádé apropója, hogy a krisztusi éra új ezer évének első napján, vagyis 1000. december 25-én keresztény uralkodóvá koronázták Istvánt, a magyarok akkor már három éve uralkodó fejedelmét. Mindez történelmi távlatból fontos epizódnak tűnik, mint ahogy az is, de a kortársak mindennapi életére semmilyen hatással nem volt. Az évszázados hagyományok annál inkább.
Nálunk nincs presztízse: itt még a The Crow című film is A hollóként futott - Amerikában a varjú vonzó és titokzatos, mint Brandon Lee, Magyarországon kellemetlen, érdektelen fekete tömegcikk. Nem is vitatkoznék a közízléssel: a cikk címe legyen inkább Holló.
A Pénzügyminisztérium szabadulna tőle, ezért még ebben a hónapban kiírja a koncessziós pályázatot, egy francia vállalkozás már építené az új pályát, az ügető helyére pedig bevásárlóközpontot álmodott. A lovi még sincs megmentve, még akkor sem, ha a jelenlegi kormány is kiállt mellette. Szilvesztert leszámítva pang a terep, és ezt látva már az is csoda, hogy egyáltalán létezik Magyarországon lóverseny.
