Isten nevében

  • 2000. január 27.

Publicisztika

Valami zavar érződik az erőben. Mintha sűrűsödne az Isten nevében és előre megfontolt szándékkal elkövetett brutális hülyeség.

Valami zavar érződik az erőben. Mintha sűrűsödne az Isten nevében és előre megfontolt szándékkal elkövetett brutális hülyeség.

Arra már volt példa, hogy a kufárok bementek a templomba, és ott tettek-vettek, eladtak, de aztán valami protofideszes csávó jól kihajtotta őket, de később egy emeszpés képviselő felnyomta ezt a hosszú hajút, mint mirha-, balzsam- és olajdílert, úgyhogy végül át kellett ülnie a kereszténydemokratákhoz, milyen blamázs. Ám olyasmiről most hallunk először, hogy a gondoskodó hatalom templomot épít a kufároknak, templomot épít egy stadion mellé, ahol náci karlengetéssel szokás szurkolni, és nemzetközi szinten is elismert huhogással fogadni a nem buta arcú, nem rózsaszín bőrű focistákat, azaz ezen pálya vonzáskörzetébe, a népligeti sportcentrum területén akar dr. Torgyán József ökumenikus imahelyet, kvázi templomot építetni a már meglévő székely kapu mellé, a kopjafák által kijelölt területen. Természetesen Makovecz Imre tervei alapján, aki valószínűleg ezzel szeretné kompenzálni, hogy eddig Nagy-Budapesten csak villákat tervezhetett.

Tehát. Van egy stadion, ahol egy csapat focizik, mondjuk úgy, ahogy, de mindenképpen a nép szeretetétől övezve, és - dr Török Lajos, a FVM kiemelt létesítményeinek igazgatója szerint - vezetőinek, sportolóinak és szurkolóinak hatalmas vágyuk van arra, hogy hitüket gyakorolhassák, ám minden bizonnyal nincs idejük elmenni a legközelebbi templomba, hanem rögtön a meccs után, még zuhanyozás előtt (helyett) a helyi ökumenikus imahelyen akarnak megtisztulni. Hát persze.

Ez a köpködőbe álmodott szent hely nem jelent mást, mint hogy hatalommal és pénztárkulccsal felruházott, szavazóképes felnőttek arra pazarolnak el 30-40 milliót, hogy négy fehér fallal több legyen, amire kopasz tahók horogkereszteket rajzolhatnak.

De ez semmi. És az is semmi, hogy Gyulay Endre megyéspüspök a bulvársajtó címlapján meg a reggeli tévékben mosolyog, valami kizárólag a szegény nép érdekeit szem előtt tartó adócsalásból kifolyólag. De az milyen, hogy a rendőrök megkapják a Kicsoda Jézus című videokazettát? Nyilván, hogy felismerjék igazoltatás során.

Ne szépítsük, a rendőröket eddig sem az eszükért szerettük. Most kiderült, hogy még menthetetlenül balekok is. Valami vásározó simlis rájuk sózta eladhatatlan portékáját, ők meg örülnek. Mert ugye olyan ez, mint a közönségfilm, ha elég jegyre sikerül rádumálni a népeket, már nem lehet megszólni az alkotókat. Ha valahol Jézust emlegetnek, ott szentségtörő az aki dillentatizmust, uram bocsá´, nagyobb szabású kaszálási szándékot emleget.

Ismeretes, hogy lapunk véleménye minő gyakorisággal esik egybe a honi ref. és róm. kat. egyház állásfoglalásaival. Nos, az említett filmalkotásról egyházi szakértőnk BLASZ II. fémia címen közölt értekezést nemrég. Azt még nem ellenőriztük, hogy e cikk hatására-e, de tény: a nevezett két nagyegyház közösen határolódott el e kufárok által árusított mocsoktól. Kérdés, mit tesznek akkor, ha e mocskot politikusok árulják.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.