Isten nevében

  • 2000. január 27.

Publicisztika

Valami zavar érződik az erőben. Mintha sűrűsödne az Isten nevében és előre megfontolt szándékkal elkövetett brutális hülyeség.

Valami zavar érződik az erőben. Mintha sűrűsödne az Isten nevében és előre megfontolt szándékkal elkövetett brutális hülyeség.

Arra már volt példa, hogy a kufárok bementek a templomba, és ott tettek-vettek, eladtak, de aztán valami protofideszes csávó jól kihajtotta őket, de később egy emeszpés képviselő felnyomta ezt a hosszú hajút, mint mirha-, balzsam- és olajdílert, úgyhogy végül át kellett ülnie a kereszténydemokratákhoz, milyen blamázs. Ám olyasmiről most hallunk először, hogy a gondoskodó hatalom templomot épít a kufároknak, templomot épít egy stadion mellé, ahol náci karlengetéssel szokás szurkolni, és nemzetközi szinten is elismert huhogással fogadni a nem buta arcú, nem rózsaszín bőrű focistákat, azaz ezen pálya vonzáskörzetébe, a népligeti sportcentrum területén akar dr. Torgyán József ökumenikus imahelyet, kvázi templomot építetni a már meglévő székely kapu mellé, a kopjafák által kijelölt területen. Természetesen Makovecz Imre tervei alapján, aki valószínűleg ezzel szeretné kompenzálni, hogy eddig Nagy-Budapesten csak villákat tervezhetett.

Tehát. Van egy stadion, ahol egy csapat focizik, mondjuk úgy, ahogy, de mindenképpen a nép szeretetétől övezve, és - dr Török Lajos, a FVM kiemelt létesítményeinek igazgatója szerint - vezetőinek, sportolóinak és szurkolóinak hatalmas vágyuk van arra, hogy hitüket gyakorolhassák, ám minden bizonnyal nincs idejük elmenni a legközelebbi templomba, hanem rögtön a meccs után, még zuhanyozás előtt (helyett) a helyi ökumenikus imahelyen akarnak megtisztulni. Hát persze.

Ez a köpködőbe álmodott szent hely nem jelent mást, mint hogy hatalommal és pénztárkulccsal felruházott, szavazóképes felnőttek arra pazarolnak el 30-40 milliót, hogy négy fehér fallal több legyen, amire kopasz tahók horogkereszteket rajzolhatnak.

De ez semmi. És az is semmi, hogy Gyulay Endre megyéspüspök a bulvársajtó címlapján meg a reggeli tévékben mosolyog, valami kizárólag a szegény nép érdekeit szem előtt tartó adócsalásból kifolyólag. De az milyen, hogy a rendőrök megkapják a Kicsoda Jézus című videokazettát? Nyilván, hogy felismerjék igazoltatás során.

Ne szépítsük, a rendőröket eddig sem az eszükért szerettük. Most kiderült, hogy még menthetetlenül balekok is. Valami vásározó simlis rájuk sózta eladhatatlan portékáját, ők meg örülnek. Mert ugye olyan ez, mint a közönségfilm, ha elég jegyre sikerül rádumálni a népeket, már nem lehet megszólni az alkotókat. Ha valahol Jézust emlegetnek, ott szentségtörő az aki dillentatizmust, uram bocsá´, nagyobb szabású kaszálási szándékot emleget.

Ismeretes, hogy lapunk véleménye minő gyakorisággal esik egybe a honi ref. és róm. kat. egyház állásfoglalásaival. Nos, az említett filmalkotásról egyházi szakértőnk BLASZ II. fémia címen közölt értekezést nemrég. Azt még nem ellenőriztük, hogy e cikk hatására-e, de tény: a nevezett két nagyegyház közösen határolódott el e kufárok által árusított mocsoktól. Kérdés, mit tesznek akkor, ha e mocskot politikusok árulják.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.