Tartalom

MaNcs, XI. évf. 51. szám, (1999.12.23.) (1999-12-23)

Egotrip

Egotrip

Keresztury Tibor: Keleti kilátások (A nagy hatású katica)

Nagyjából egy időben avval, hogy a Küküllő utca szilárd burkolatot kapott, s így elvileg bekövetkezett az a régen várt, paradicsomi állapot, hogy nem derékig érő, iszapszerű sárban, oldalsó középtartásban, félig úszva, félig meg evezve kell az átkelést megvalósítani, mint kellett addig, ha az ember megszomjazott, a szemben levő kisbolt áldozatos és önzetlen támogatásunk dacára bezárt, csődbe jutott, így az aszfalt gyakorlati haszna mégsem lett nyereségként megélhető realitás. A rács előtt a válságstáb már reggel összeállt, gondterhelten, fejvakarva tanácskoztak a jelentősebb szponzorok. A csupán csak itt napi nyolc-tíz Holsten árát befektető kétdiplomás Bolygó elnézést kért a keresetlen szóért, de azon a véleményen volt, hogy baszhatjuk a betonutat, ha a rajta való áthaladás immár okafogyott, a jól menő műhelyét elszánt módon, szakaszosan az utolsó reléig áthordozó Kázmér bácsi könnyes szemmel hangoztatta, ez a hála, a köszönet a bolt részéről azért, hogy tíz éven át döfte - szinte szúrta és égette! - az ablak mögül óránként a hátát az asszony villámló tekintete, merthogy ott volt mindig, az kurvaég, és nézte, mint egy megtestesült gukker, azt neki a jelenlevők nyugodtan elhihetik. A biztosítási ügynök, aki - hangsúlyozná: igen neves - klientúráját áldozta fel, úgy, ahogy volt, komplett, az ivás oltárán az utolsó emberig, a Tescót kárhoztatta az előállt helyzetért, és nagy hirtelen nem is tudta volna megmondani, hány kuncsaft bizalmát élte fel nem máshol, de éppen itt, csak hogy ez a bolt megéljen, hány kemény órát töltött el e falak között lábon a féldecis kiszerelésű röviditalok - na azt adjon a Tesco, ha tud! - emberpróbáló frontjain, szótlanul tűrve az életről mint olyanról mit sem sejtő kismamák és nyugdíjasok megértőnek abszolút de nem mondható pillantásait.

Egotrip

Jaksity György: Tőzsde

Hogy - némi évezred végi köntösbe bújtatva - a Glass-Steagall iránti feltétlen elkötelezettség szava is megszólaljon (ha már Várhegyi Éva három hete megszólított), azt kell látnunk, hogy a világ folyásáról és jövőjéről az aktuális trendek, illetve az emberiség pillanatnyi elmezavara alapján véleményt alkotni kockázatos dolog. Így a pénzügyi szuperáruházak (eu nyelven: az univerzális bankok) korszakában azt gondolni, hogy a világ ebbe az irányba megy, és most már a Glass-Steagall (a befektetési és kereskedelmi bankokat elkülönítve szabályozó és a két beterjesztő honatya nevére keresztelt amerikai törvény) felszámolása is feltette az i-re a pontot, olyan hiba lenne, mint pár évtizede azt mondani, hogy a befektetési bankok és a kereskedelmi bankok örökre elkülönülten fognak működni. Nos, nem így van. De kérdezem én, hány univerzális bankkal találkoztunk ebben a jó germán, eu-ba hanyatló és annak szabályozási hamburgerén tengődő Magyarországon, ahova a Glass-Steagall még be sem igazán tette a lábát, és már ki is hajítottuk. Úgy tűnik, eggyel sem, mert miként az emberrel általában, úgy a bankvilágban is az történik, hogy nem a szándékok, hanem az adottságok határozzák meg a mozgásteret. A sok univerzalitásra aspiráló játékos közül csak kevés és valószínűleg csak az igazán (újabb buzzword) globális szereplők kerülnek a cél közelébe. A többieknek marad a niche-play, vagyis a szegmensben való nyomulás. Az élet a végeken.

Egotrip

Sajó László: öt és feles (Keletről jöttél, nem virággal)

A próbaút megvolt egy hete, ültem itt a büfékocsiban, akkor családostul, hogy fut a táj. Családi évfordulók, mikulás, prekarácsony és a Diósgyőr-MTK-meccs szerencsés egybeesése. Mondja az öcsém, köpködve a szotyolát, ne merészeljek szurkolni, három gyereke van, meg(íg)értem. Körülöttünk piros-fehér emberek, itt mindenki béközép, mindenki iszik, sört kizárólag Bőcs termékeit, avagy bort, pirosat, fehéret. Gólnál nem örülök, révedek a gyárkémények mögött sejlő Bükkbe. Mindenki ugráljon, aki zsidó, nem ugrál, végül is, hideg van, meg három gyereke az öcsémnek, mind fijú, és dijósgyőri futballisták szeretnének lenni, ha lesz még dijósgyőr, és futball. Ha nem, akkor barcikai, darts. Rúgunk még egyet, diszkréten csóválom a fejem, gólöröm az illegalitásban. Ha Frunzának lenne társa, elemeznek az utcán, de hát nincsen neki. Lehet hazamenni sárga villamossal, sárga busszal, szerdán jön a zete, addig is termel Bőcs talponállóvalót. Te, bemegy a gyárba, kérdem az öcsémet viccből, de már fordul is a busz a Marx, most nem tudom, milyen téren, te, ez bemegy a gyárba. Szombaton, háromkor. Műszakváltás van, ne hülyéskedj, gyár sincs. De a busz bemegy. A kedvemért, hogy láthassam a szalagavatónk helyszínét, Három étterem. Melyik együttes is játszott? Edda? Majd az érettségi találkozón megkérdem, egy hét múlva jövök, gondolom, akkor.

Egotrip

Eörsi István: Optipista (Nem ugyanaz)

Babarczy Eszter Hálózatháború című cikkében (MaNcs, 1999. december 9.) megtisztítja a sandaságoktól és magasabb szellemi színvonalra emeli Hankiss Ágnes koncepcióját, mely szerint országunkban két "hálózat", két "rivális kultúra" harcol egymással: a zsidó és a magyar. Ez csak úgy értelmezhető, hogy a szocialista, liberális, kozmopolita "hálózat" zsidó, a "nemzeti oldal" pedig magyar. Az ilyen felosztás fölöttébb kedvez a zsidóknak, hiszen századunk egész polgári kultúráját - mondjuk Karinthy mellé Kosztolányit és Tóth Árpádot, sőt Babitsot és Adyt is - a zsidó hálózatba sorolja. Különösen Babarczy Eszter felfogásából következtethető ki ez, hiszen ő a zsidókérdést, Hankiss Ágnessel ellentétben, nem politikai, hanem kulturális problémának tekinti. Eszerint tehát Csurka joggal kurziválta zsidóvá Esterházyt és Gönczöt. Én viszont nem tekintem nem-zsidó származású barátaimat zsidóknak, még akkor sem, ha kedvelik Ginsberget, vagy ha a Szent Korona körüli humortalan cirkuszról ugyanolyan lesújtó a véleményük, mint nekem. (A királyságról alkotott nézeteimet ugyanis az "Itt a nyilam! Mibe lőjjem?", továbbá az "Akasszátok föl a királyokat!" szelleme alakította ki, vagyis egy Petőfi nevezetű költő szelleme, akit - noha a világszabadságért rajongott - szintén nem tekintek zsidónak.)

Kálmán C. György: Magánvalóság (Helyre

Egotrip

tyutyutyu)

Újabban én nagyon kedves és szelíd ember bírok lenni, talán a Nagy Téli Ünnepek miatt; a kenyérre lehet engem kenni, fűvel-fával kibékülök, "ein guter Mensch, ein guter Mensch", ahogy a költő mondja. Mélyen magamba is néztem, s a gonosz, sanda gondolatokat mind-mind jól kiűztem onnan, ezzel járulok hozzá a keresztény Magyarország mielőbbi eljöveteléhez. E fordulatom gyümölcse az alábbi kis csokor, tessenek szeretettel fogadni.

Para

Egotrip

Kovács Imre: én

Négy körül keveredtem ki a Pesti Est Caféból, de előtte a Tütü Tangóban már jókora bolhát tettem az elefánt fülébe. Az Isten is üvöltött bennem, és én voltam a hab a torkán. Jók ezek a számon kérhető, szellős, de rövid mondatok. Nem szoktam ilyeneket írni.

Publicisztika

Publicisztika

Antal László: Nyílt pálya (A magyar gazdaság helyzetéről)

A perspektivikusabb értékelés nem azért lehet hasznos, mert ezredforduló előtt állunk. A gazdaság történései nemigen igazodnak a kerek évszámokhoz. Ellenben a forgalomban lévő nagyszámú elemzésben dominálnak a rövid távú, nemegyszer aktuálpolitikai szempontok, még akkor is, ha látszólag stratégiai megközelítésről szólnak. Egyfelől a rendszerváltozás óta eltelt évtized, másfelől a ha nehezen is, de mégis közeledő uniós csatlakozás indokolttá teszik, hogy a ma érvényesülő folyamatokat egészükben és a perspektívákkal együtt nézzük.

Publicisztika

Napnyugati királyok

Három férfit megfagyva találtak, haláluk előtt feltehetően nagy mennyiségű alkoholt fogyasztottak. (egy hír)

Belpol

Belpol

Város, állam (Demszky Gábor főpolgármester)

A kormányzat főváros-politikájára Demszky Gábor politikai offenzívával válaszolt: az MDF és a kisgazdák elnök-minisztereivel tárgyalt, kormánypárti képviselőknél lobbizva elérte, hogy egy fideszes módosító indítványt ne fogadjon el a parlament (ami csak egyetlen szavazaton múlott, és ez nyilván nagy megkönnyebbülést okozott a hiányzó hat SZDSZ-es képviselőnek), volt pénzügyminisztereket faggatott arról, mi a teendő, és a megkérdezettek pártállásra való tekintet nélkül úgy látták, hogy a Fidesz-kormány politikai okokból ad kevesebb pénzt. Orbán píárosai alighanem árgus szemekkel figyelik a főpolgármester nyomulását, a Demszky-kampány eszköztárából van mit ellopni megint. Demszky bízik az SZDSZ megerősödésében, de nem cáfolta egyértelműen, hogy felmerült egy új párt alapításának a gondolata is.

Belpol

Kulturális hírek

Gyász76 éves korában elhunyt Joseph Heller amerikai író. 1961-ben megjelent első könyve, A 22-es csapdája a legnépszerűbb második világháborús regények egyike.

Belpol

Cyber hírek

Windows 2000 februárbanEgy évvel az eredetileg tervezett időpont után, 2000. február 17-én kerül a boltokba a Microsoft továbbfejlesztett operációs rendszere.

Belpol

Szakszervezeti mérkőzések: érdekválság

December 15-én több ezer bányász és energiaipari dolgozó tüntetett a kormány energiapolitikája és a bányászmunkahelyek elvesztése ellen. 20-án a vasutasok sztrájkoltak, mert a béremelés ügyében több mint egy hónap után sem közeledett egymáshoz a MÁV és a szakszervezetek álláspontja. Lapzártánk idején döntenek a közútiak arról, hogy munkabeszüntetnek-e a magasabb átlagbérért. Az egymást követő munkavállalói akciók a decemberi bértárgyalások idején természetesnek mondhatók. Új elem viszont a szakszervezetek összefogása; szerintük a kormány, amely meghirdette a "baloldali érdekhálók felszámolását", kollektívan bünteti őket. Pedig egyértelműen szocialista pártinak csak az MSZOSZ számít. Az MSZOSZ-szel, pontosabban annak vezetésével viszont az MSZP egy része szeretné meglazítani a kapcsolatokat. Ezzel együtt az egyes szakszervezetek számára még mindig az MSZP a kisebbik rossz.

Belpol

Leégett a BS: Oltás és kötés

Árvizekkel kezdődött, tűzesettel végződött az év. Tizenhét évesen szinte teljesen leégett a Budapest Sportcsarnok (BS), igaz, szakértők szerint újjáépíthető. Kérdés, hogy miből. És hát láttunk már gödröt a Deák téren.

Belpol

A kutatás-fejlesztés népi módszerei Magyarországon: A kukoricalekvár forintosítása

A magyar ember különösen akkor találékony, ha pénzszerzésről, spórolásról, egy másik magyar ember átveréséről vagy az állam megkopasztásáról van szó. Ezek olykor kombinálódnak, a leleményességben ilyenkor határ a csillagos ég. Alábbi összeállításunkban azon magyar feltalálók ötletei előtt tisztelgünk, akik soha nem pályázhattak hivatalos elismerésre, mivel - elsősorban büntetőjogi megfontolások miatt - célszerűbb volt a névtelenség homályába burkolózniuk. Persze ne sajnáljuk őket, vigasztaljon minket a tudat, hogy elmés nemzettársaink azon része, amely tehetségét a népi szesz- vagy olajipar javára kamatoztatta, hülyére kereste magát.

Belpol

Változás a Kodolányi főiskola kuratóriumában: A múltat elfeledni

Visszahívott kuratórium és kuratóriumi elnök - ez utóbbi fideszes országgyűlési képviselő -, kibővített újabb, helyi politikai alkuk mindennek érdekében - ebből is látható, hogy mozgalmas heteket tudhat maga mögött Székesfehérvár alapítványi főiskolája. A Kodolányi János Főiskola körüli fura ügyek az elmúlt egy évben többször felbukkantak a sajtóban. A mostani változtatások oka - a városvezetés szándékai szerint - éppen az lenne, hogy végre rendet rakjanak az intézményben. Ez jó. Lehet, hogy erre a régi bajok elhallgatásával kerül sor. Ez meg nem jó.

Belpol

A Vodafone reklámkampánya: Hozott anyagból

Az új mobiltelefon-szolgáltató cég, a Vodafone reklámkampánya a leghangosabbak és legintenzívebbek egyike az utóbbi évtizedben. A magas reklámköltségvetés - mintegy másfél milliárd forint - miatt nem csoda, hogy a reklámügynökségek élénken érdeklődtek a cég által kiírt kétfordulós tenderre. Ezt november elején a DDB nyerte, a Vodafone a kampány lényegének tekinthető kreatív anyagok megalkotását mégis egy másik, eddig csak grafikai stúdióként ismert kis cégre, a Republic Of Art Kft.-re bízta. A kft. - amely ezzel a reklámköltségvetés csaknem feléhez jutott - szakértők szerint finoman szólva is koppintott anyagot készített. A hivatalok eközben arról vitatkoznak, vajon nem a közbeszerzési törvény alapján kellett volna-e kiírnia a Vodafone-nak a reklámtendert. De mindenki hallgat, egyelőre.

Külpol

Külpol

A román kormányfő távozása: Mintha itt sem lett volna

Romániában megbuktatták a kormányt. A nép kárörvend, és lényegében azoknak szurkol, akiktől négy évvel korábban még leplezetlen undorral fordult el. A posztkommunista-nacionalista tábor most kezét dörzsöli, ugyanakkor módfelett zavarban van. Bekövetkezett ugyanis az, amit az 1996 novemberében elszenvedett vereség óta kitartóan remélt. Ám túlzás lenne azt állítani, hogy a lesben álló nacionalisták okozták volna Radu Vasile miniszterelnök vesztét.

Külpol

Osztrák patt: Három királyok meg egy elnök

Hogy mondják osztrákul azt, hogy impotencia? Zukunftsgespräche, magyarul: beszélgetések a jövőről. "cska poén, Bécsben mégis ez járja manapság. Lassacskán harmadik hónapja folynak ugyanis a tárgyalások Ausztria parlamenti pártjai között úgymond a jövőről, a Nagy Kérdésekről. Pedig csak kormányt kéne alakítaniuk végre.

Külpol

A beavatkozás éve

Ez az év a kosovói és csecsenföldi háború éveként marad meg emlékeink között. És - a borúlátóbbak szerint legalábbis - a kilencvenes évek üdítő, világméretű gazdasági fellendülésének utolsó esztendejeként. Ha ez utóbbi igaz, akkor mi, törekvő kis kelet-európai országok sem reménykedhetünk sok jóban: ha bajban lesznek, akik keblére igyekszünk, akkor még kevésbé fognak minket szeretni: pedig már most sincsenek oda értünk. De haladjunk sorjában.

Zene

Zene

Film: Innentől odáig (David Lynch: Igaz történet)

Alvin Straight özvegy utahi öregember, túl van már mindenen, ám egy napon, épp miután egy szerencsétlen hanyatt esés után életében tán először látogatta meg a helybéli doktort (hogy az szépen felsorolja egészségi állapotának minden egyes visszásságát), telefont kap. Wisconsinban élő testvérének, Lyle-nak szívrohama volt, kórházban van. Ez az út, őhozzá, még Alvin előtt áll. S ezt cseppet sem könnyíti meg a maga mögött hagyott hetven-egynéhány év, a hosszú buszutazást kizáró ízületi problémák, illetve a jogosítvány hiánya sem. Beszédhibás, gyermekeit elvesztett lánya, Rose nem viheti el. Így aztán a szegény ember vízzel főz: négykerekű, apró fűnyíró gépe után köt egy lakókocsinak is beillő utánfutót, feltankol egy bőröndnyi virslivel, és nekivág az igencsak jelentős távnak. Kocogó sebességgel. Kigurul az országútra, a kamera felemelkedik a föld fölé, kibomlik előttünk a táj, nem tolakszik sem hegy, sem ház a szemünk elé, amerikai Alföld, a látóhatár végén délibábként sem sejlik fel újabb település. A végtelen maga. Kényelmesen elidőzünk, aztán vissza az útra - s Alvin kétszáz szerény méterrel, ha előttünk jár. Felvettük vele a tempót.

Zene

Könyv: Valakikből valakik (Dessewffy Tibor: Iskola a hegyoldalban)

Lapunk alkalmi publicistájaként Dessewffy Tibor neve nyilván nem ismeretlen olvasóink előtt. Emellett gyakran láthatjuk őt bizonyos tévécsatornákon a szakértő szerepében. Azt is tudom, hogy az ún. szociológiai tudományban is teljes erőbedobással mozog. Végső soron mindennek az eredményeként jelent meg az ottliki fő műre alludáló című műve, alighanem.

Zene

Könyv: Korunk hősei (Ian McEwan: Amszterdam)

Az Amszterdam egy angol regény, és a kemény fedelével, elegáns borítójával (tervezte Máthé Hanga, a Beszélő szépségfelelőse), vastag, sárgás papírjával, nagy betűivel, egész visszafogott, megbízható minőséget sugalló küllemével, de még a szagával is hajszálra olyan, mint egy igazi angol könyv az első kiadásban. Tudvalevő, hogy a szép magyar könyv többnyire a papírárakon bukik el, színvonalas, dúsan illusztrált kötetek is képesek olyan vékony papíron napvilágra jönni, hogy aki gyakorlott a tükörolvasásban, lapozás nélkül is el tudja olvasni a következő oldalt. A Scolar kiadó igazán csak egy kicsit, az egy lapra nyomott betűk számával spórolt, a tükör volna az a hajszál, ami éppen félujjnyival, ti. ennyivel keskenyebb a margó az eszményinél. A fordításnak is megadták a módját, Tandori Dezsőt kérték föl rá, ezt akár látatlanban nyerő választásnak nevezhetjük. Igen, egy-két ponton talán felmerül a félreértelmezés vagy az elkerülő manőver gyanúja, de ezért bőséges kárpótlást kapunk olyan megoldások és fordulatok képében, amelyek láttán felszisszenünk a gyönyörűségtől.

Zene

Könyv: A hálaadás napja (Ricky Moody: Lila Amerika)

Hex, a toxikus connecticuti városka antihőse sem panaszkodhat, miközben a jóléti társadalom nagy mumusaival hadakozik. Nem is hadakozik, csak úgy elviseli a renegát életét, próbál megmaradni a szederjes, vidéki amerikai katyvaszban. Mit is tehetne egy olyan igazi "nukleáris" famíliában, ami neki megadatott. Jómaga dadog és alkoholista, nem tehetségtelen, de ezt soha nem tudja meg, apja, mint az utolsó kísérleti atomrobbantások vezértudósa, egy később fellépő szindróma folytán egyszer csak váratlanul kivérzik a helyi episzkopális templom lécsőjén, a jóságos mostohaapa pedig, aki szintén a helyi atomreaktor környékén küszködik a genetikai folytatólagossággal, épp elhagyni készül az egykor gyönyörű édesanyját, aki tizenöt éve nem bír belehalni az előrehaladott sclerosis multiplexbe. Két nap története háromszáz oldalon, jól elosztva néhány nyomasztó olvasási napra, nehézvíz-töménységben, olyan jelzőkkel fűszerezve, hogy álmunkból felébredve is fel tudjuk idézni a kis középpolgári faház hangulatát, savanyú, elvezetetlen vizeletszagát, beteg, zavaros csendjét. Ez az a hely, ahol senki nem viszi semmire, mérgezik a kutakat, az út menti gyorsbüfében megsüketülnek a sült halak a Geiger-Müller-számláló sivításától, a diszkóban senki nem olyan nemű, mint amilyennek látszik, a pincérlányok meg a gyermekeiket egyedül nevelő családanyák pedig soha nem szexeltek még normálisat, csak kikötözve, benzinkutasnak öltözve vagy lottó-show alatt hátulról, és egyedül orálisan kívánják a biztos kielégülést.

Zene

László-Várszegi Asztrik: Beszélgetőkönyvecske)

Jaj, azt nagyon bírom, amikor az összetett szó második tagjával kell barátkoznom, nem nagyon szokott sikerülni. Az például megvan, hogy felhasználóbarát? Milyen? Vagy maradva úgyszólván magunk közt: az olvasóbarát? Persze akadnak üdítő kivételek is, a felebarát, hogy a fülebarátról meg a lekváros dereglyéről már ne is szóljunk. Mindazonáltal e látszólag marginális problémakör felvetése mégis elkerülhetetlen. Nem is annyira azért, mert az alant vizsgált holmik úgyis beleverik az orrunkat, hanem azért is, hogy még időben tudatosítsuk: a továbbiakban aligha lesz kigázolás a személyesből. De könyörgöm, ne szálljanak ki! Sőt ellenkezőleg. Beszállás! Vonattal megyünk. Én persze HÉV-vel szerettem volna, szabadba vágyik a magamfajta, de az nem jön könnyen, nyolc percig várni kell, míg befut. Állok az állomáson, ott mit is tehetnék, de nem ellen, hanem az újágospavilon előtt. Na de ki is bírna ellenállni egy Szergejnek, legfeljebb Superman, de azok az idők már elmúltak, amikor képregényhősök csinálták a politikát. Tavaly tavasszal hál´ istennek a szakemberek is átadták, az olyantájt adekvát autósztrádaszakaszok után a stafétabotot, így az sem aggaszt különösebben, hogy a

Zene

Könyv: Az ezeregyedik éjszaka joga: Az Ezeregyéjszaka meséi

Kisebb szenzáció van itt kibontakozóban, mégpedig egy hétkötetes vállalkozás, amelynek már az első megjelent darabja is vaskos, és nemcsak a kiváló tartalommal sűrűn nyomtatott papír súlyától, hanem a kezdő száznegyvenöt mesétől, ami a transzkulturális tudattalanunkat fogja örökre nyomasztani. Az Ezeregyéjszaka meséit eddig jelmezbálokra vettük elő, csupán leegyszerűsített változatban, átfordításokban ismerhettük, rosszabb esetben a gyermekekre veszélyes, Száz híres mese jellegű Walt Disney-verzióban híresült el néhány darabja. Élt azonban egyszer, és sajnos csak élt, nem érhette meg a megjelenést, egy palloslelkű, kőkemény hölgy: Prileszky Csilla, aki egy életen át fordította a szent könyvekkel vetekvő, a IX. századtól élőben alakuló, szinte összegyűjthetetlen anyagot. Temérdek munkáját nem is lehet eléggé méltatni néhány sorban, de az biztos, ha egyszer elterjed ez a mesefolyam, gond nélkül építjük majd be a kis rejtelmes agyunkba a mameluk kori Szíriát, az elnyomott arab irodalmi köztudatot, a perzsa miniatúrák hangulatát vagy az at-tavíl versmértéket. A Mars felé tartva az első űrexpedíción meg majd ezzel szórakoztatják magukat az emberi félklónok a hibernálás sokkja után. Ezer év múlva is rekonstruálni lehetne belőle a földi társadalmakat működtető erőket, a humanoid ösztönök bibliáját, az emberi észjárás és karakter kimeríthetetlen jegyzékét. Maga az előszó is egy sajátos történelemkönyv, de az első hiteles magyar Ezeregyéjszaka-sztori életre való csomag, felnőtt nemzedéket újranevelő olvasmány. Nem gyermekmese, hiszen, különösen az első éjszaka jogáról vagy a rabszolgák szexuális forradalmáról szóló történetek inkább az ivar- és értelmileg éretteknek szolgálnak örök érvényű tanulságokkal. Terapeutikusan hatnak a feszült családi kapcsolatokra. Nyugodtan felolvashatunk belőle egymásnak kádfürdő alatt vagy ágyba bújáskor, olajos masszázs idején. Sahrizád és Sahrijár király meséi nem lineárisak, hanem egy-egy meséből újabb indákként nyúlnak ki a végtelenbe, és mire visszatérnek az alaphelyzethez, a mesei jelen időhöz, addigra beutaztuk velük az árnyak és élők párhuzamos birodalmait. Akinek füle van rá, az szeretni fogja, akinek nincs, az hiányolni. Mi még csak a kereskedő és a dzsinn történetfüzérénél tartunk, de már jól vagyunk, és jövő karácsonyig, mire talán meglesz a családi összes, leküzdjük a pánikbetegségeinket, és otthon leszünk a negyven rablóban is.

Zene

Színház: Rózsa Sándor a doktort ugratja (Pintér Béla: Kórház-Bakony - Szkéné)

Volt kor (már elmúlt), mikor a romantikát a kórházi történetek, a kalandot pedig a betyáros könyvek jelentették. A kórházi limonádék valahogy átmentették magukat a tévés világba, a betyárok viszont gyengébbnek bizonyultak, vagy legalábbis a természetes kiválasztódás kegyetlen törvényei megfosztották őket a subától és a konya bajusztól. Egész mostanáig nem született meg az, aki rátalált volna a spanyolviaszra. A Szkénében azonban egyesítették végre a két alapműfajt, és megszületett a tökéletes megoldás: a kórházi betyártörténet.

Zene

Gőzösök a zsákutcában (A BMC magyar kortárszenei lemezei)

Fiam a maga négy évével kedveli a kortárs zenét; legalábbis időnként kéri, hallgassuk "azt", azaz Sáry László Lokomotív szimfóniáját. Ez a címadó darab, és a lemezen szereplő másik Sáry-mű, az Etűdök gőzmozdonyokra, kétségkívül lenyűgöző. Nem zenészek szólaltatják meg, mint Honegger Pacificjét, hanem a valaha volt vasúti őshüllők neszeiből, zakatolásaiból és hangjaiból áll. Sáry, aki - állomásfőnök apja lévén - a vasút mentén nőtt fel, korán kiképzést kapott a "minden, ami csak szól, zene" Cage megfogalmazta tanításából. Így aztán a csilingelésekből, szusszanásokból és sipolásokból tüneményes hangzó tájat szervezett. (Az elemi zenei formák iránti fogékonyságát egyébként az idén magyarul és angolul is megjelent könyve, a Kreatív zenei gyakorlatok is tanúsítja.) Ráadásul ez a könnyen és nem kizárólag kisdedek által kedvelhető lemez valójában kettő: a fentieken túl tartalmazza azok "alapanyagát", a

Zene

Összeesésig (Az Arte televízió sorozata zenés klubokról)

A szokásos magyar kábeltévés műsorcsomagokban ugyan nem létezik, de legalább tudni illik róla: az Arte egy német-francia kulturális csatorna, látványos kísérlet a két ország csatabárdjának elásására, az európai egység demonstrálására. Mondjunk még ilyen szépeket? Jó. Ott vagyunk benne mi is, pontosabban a Clubland című sorozat egyik darabjában, ami a Tilos az Á-t helyezi el a térképen.

Zene

World music: Varázsszőnyeg-biznisz

Természetesen csak játszunk: azt ugye senki nem hiszi, hogy arra vállalkoznék, két oldalon felvázolom a dolgok globál állását, és öt-hatezer CD-ből kiszűröm a frankót. A többi, természetesen, halál komoly: az alábbi lemezek számomra valóban kiemelkedtek az év kínálatából, és nagyon bírnám, ha e kurta áttekintés megnyithatna egy-két kiskaput az én kedves olvasóim előtt is.

Könyv

Könyv

A Seuso-kincs és a lelőhely-fosztogatás: Kaparj, kurta

A nemzetközi műkincscsempészet milliárdokat termelő illegális üzletág, amely - Helga Seeden régészprofesszor szerint - kísértetiesen hasonlít a kábítószer-kereskedelemre. Hasonló hasznot szülnek hasonló módszerek. Megvannak a helyi termelők, azaz a régészeti lelőhelyeket fémkeresővel szisztematikusan kifosztók, a futárok, akik az árut átviszik a határon, és megvannak az eladók. Vannak megélhetésiek, pitik és profik. A görögök, törökök, egyiptomiak már régen megszokták a kiszolgáltatottságot, mi, magyarok 1993-ban hörpintettünk ki először keserű poharat, mikor egy New York-i bíróságon elvesztettük a Seuso-kincs visszaszerzéséért indított perünket.

Könyv

"Gondolom, ez így is marad" - Vajda Mihály filozófus

Interjúalanyunk pályájának íve a kommunizmus ifjúkori elfogadásától az újbaloldaliságon át a demokratikus ellenzék peremvidékén való tudós buzgólkodásig, majd pedig a marxizmusból való végső kiábrándulásig vezetett. Vajda ma a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem filozófia tanszékének vezetője. Írt könyvet Husserlről, Heideggerről, a fasizmusról, a szocializmusról, a posztmodernről és Oroszországról. Ám most nem műveiről, hanem az identitásáról, zsidóságáról s az azt meghatározó alapélményekről faggatta őt munkatársunk. (Aki, már most szólunk, egyben unokahúga is: ezért a tegeződés.)

Könyv

-1 Az ünnepi szamba

Ahogy van ünnepi pulyka, ünnepi gomba (nálunk) és satöbbi, úgy van - nyilván - ünnepi szamba is, nem mertem írni, hogy ez az ünnepi (karácsonyi) számba jönne, mert mit határozhatom meg én azt, de mert kis dobozokba csomagoltam (bekezdésekbe), amit, legyen ez, és ne részletezzük.

Könyv

A puding éve

Hogy a Fidesz a végrehajtói hatalmi ág megerősítésére törekszik, elsősorban a törvényhozói rovására, nem ennek az évnek, hanem az előzőnek volt az újdonsága. Ezt sugallta a kormányprogram, a párt vezetőinek számos megnyilatkozása, a "több, mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás" jelszó a választási kampány alatt és közvetlenül utána. Tavaly ilyenkor azonban kevesen gondolták volna, hogy a vezető kormánypárt ilyen szép eredményeket ér el ilyen rövid idő alatt.

Könyv

Az idő éve

Akárhány naptártudós magyarázza is, hogy az új évezred nyitánya nem most lesz, hanem csak 2001. január 1-jén, a dátumcsatát elveszítették. Az úgynevezett "kreatívok" reklámüzenetei régóta alig szólnak másról, mint hogy hülye lennél kihagyni az évezred legeslegutolsó, kihagyhatatlan lehetőségét/élményét/akcióját/buliját. A kultúr-vircsaftban eljött a 20. századot, az elmúlt 1000 esztendőt, az első 2000 évet összefoglaló enciklopédiák ideje. A magyar millennium teljes valójában persze csak az előttünk álló tizenkét hónapban bomlik majd ki, ám az egész 1999-es év a készülődés jegyében telt.

Film

Film

Kétszer kettő néha öt (Frenák Pál koreográfus)

Először 1981-ben tért haza Párizsból Magyarországra önálló, Európában turnézó társulatával, a TÉR Színházzal. Furcsa, csakis frenákosként jellemezhető, szorongós és robbanékony előadásaival hívta fel magára a figyelmet a hazai fizikai színházért rajongó társadalomban. Számos bemutatója volt itt azóta, közben Kiotóban járt ösztöndíjjal, és a jövő évben is sokszor találkozhatunk majd újabb társulati formációival. A művész, aki majdnem madár, a Trafóban ült le beszélgetni velünk.

Film

"Használt lelkeknek használt ruhát" (Kiss Tibor, Varga Livius -Quimby)

A Quimby együttes negyedik albuma, az Ékszerelmére megjelenésével megmenekült az év, és már én sem mondhatom, hogy egyetlen hazai rocklemezt sem tudtam végighallgatni 1999-ben. A zenéjéről, már bocsánat, kevésbé esett e beszélgetésben szó, az viszont kiderül, hogy a szövegei miért vannak annyira padlón.

Képzőművészet

Képzőművészet

A Linux éve

Azért nem a dátumváltásé, mert az Y2K-hisztéria kamu, az éhező számítógép-programozók, a csőd szélén álló biztosítótársaságok és az eladósodott high-tech tanácsadók megsegítésére rendezett nagyszabású jótékonysági esemény, bár PR-fronton biztos, hogy lenyomta a nyílt forráskódú Linux operációs rendszer áttörését és a Microsoft antitrösztperét is, a NASA bénázásáról nem is beszélve.

Lokál

Lokál

Bevásárlóközpontok: épületes megoldás

Sokan vannak. Baromi nagyok. Rondák, mint mi. Tele vannak gyúlékony áruval, fűtőértékük magas. A nép szereti őket. Már az egyik fele. A másik nem, de az a kisebbik, különben sem számottevő mint célcsoport, mert nemcsak itt, de sehol sem vásárolnak, vagy partizánok, nevetséges ellenállók, akik nem hiszik el, hogy egy új városközponttal ajándékozták meg őket.

Lokál

Galyatető, Kékes: Alkonyzóna

Hányszor hallottuk már, hogy a Mátra túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, mégsem csak a széplelkek találnak itt vigaszt, hanem a karrieristák, törtetők, becsvágyók is. Aki feljut a hegység csúcsára, a Kékesre, rátehénkedik a nemzetiszínűre festett sziklára, nyugodtan kijelentheti: olyan magasra jutottam ebben az országban, amilyen magasra senki más. De a Mátra még azoknak a divatos jófejeknek sem okoz csalódást, akiknek minden második szavuk az, hogy retró. Ha valamelyikük a galyatetői Nagyszálló presszójában elfogyaszt egy kávét konyakkal, és észreveszi a szomszéd asztalnál ülő szalonspicces hölgyvendég nejlonharisnyáján lefutó szemet, miközben a szintetizátoros a Húsz év múlva című dalt búgja... Nos, akkor úgy tűnik: ezen a vidéken megállt az idő, és legfeljebb az hibádzik, hogy a ködtől nem látni az égen némán álló csillagokat.

Lokál

Budapesti utcalapok: Ugyanazt másképp

December 14-én a budapesti Nonprofit Alapítvány az angol kormánytól kapott támogatással útjára indította a Határok Nélkül elnevezésű lapcsaládot, ami cseh, szlovák, lengyel és román nyelvű kiadványok megjelenését teszi lehetővé az adott országokban. Persze szó sincs valamiféle sajtóbirodalom kialakulásáról, a Nonprofit Alapítvány valószínűleg azzal, hogy 1996 óta tagja az Utcalapok Nemzetközi Hálózatának (International Network Of Street Papers) és a hazai Flaszter című újság kiadója, egyszerűen lehetőséget kapott arra, hogy küldetését más kelet-európai országokban is folytassa. A Határok Nélkül lapok megjelenése nagy kihívás, de mi a helyzet itthon? Hogyan működnek a Magyarországon megjelenő, hajléktalanok által árult újságok, az utcalapok? Budapesten kettő is van, a már említett Flaszter és a teljesen más jellegű Fedél Nélkül.

Tudomány

Tudomány

Az Apple-sztori: Másképp gondolkodók

Az Apple története a személyi számítógép története: a garázscégből néhány év leforgása alatt világóriássá terebélyesedett vállalat a kezdetektől rendhagyó utakon járt, lába nyomán egész iparágak születtek, és elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy a huszadik század végére a számítástechnika az emberi társadalom széles rétegeihez eljutott. Az Apple két éve kis híján belebukott abba, hogy technokrata vezetők kezébe került - de mióta újra az egyik alapító, a vizionárius Steve Jobs vezeti, ismét a másolók kerültek lépéshátrányba.