Publicisztika

A hétvégi polgármester-választások egy az egyben igazolják mind Orbán Viktort, mind Horn Gyulát. Ajvé! Lehet, hogy mégis ők tudják jobban?

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem Áder Jánosról egyre gyakrabban az orális szex jut eszembe. Már tudniillik az a nyakatekert igyekezet, ahogy William Jefferson Clinton, az Egyesült Államok 42. elnöke kezelte a teltkarcsú szakmai gyakornokkal folytatott viszony nyomán kirobbant botrányt. Az elnök, mint erre bizonyára sokan emlékeznek, előbb a dörgedelmesre intonált "I never had sex with that woman" - pechjére kamerák előtt elkövetett - mondat igazságtartalmát igyekezett magyarázni a sex fonéma jelentéstartományának olyan formálásával, amely kizárta volna az oralitást ebből a tevékenységi körből. Az elnök etimológiai buzgósága a későbbiekben sem csillapodott, például amikor szemére hányták, hogy tanúvallomásában úgy nyilatkozott, sohasem maradt egyedül Lewinsky kisasszonnyal, akkor jogászi kópésággal válaszolta, hogy a Fehér Házban rajtuk kívül mindig volt valaki (testőrök, egy francia szakács és egy kínai pincsi), úgyhogy csak megismételheti, hogy soha nem maradtak egyedül a házban. (Ezúttal az egyedül maradni a lakosztályban jelentés lett likvidálva.)

A két nagyobbik kormánypárt magasan ülő fejei párhuzamos ingatózásba kezdtek: Rockenbauer Zoltán fideszes miniszter és Liebmann Katalin budapesti kisgazda elnök körülbelül egyszerre érezte szükségét annak, hogy beavatkozzon abba, amibe még akkor sem kéne, ha amúgy joga van hozzá.

A magyar munkavállaló közvetlen munkahelyi főnöke elrikkantja magát. Már rossz. A rikkantás lényegében bármit jelenthet. Két kör indiánszökdelést épp úgy, mint azt, hogy tessék hármas csoportokat alkotni, és a lukra futást gyakorolni. A magyar munkavállaló tanácstalanul toporog. Ha túl van a nyelvtanfolyam első félévén, odamegy a főnökéhez, alulról belenéz az arcába, és megkérdezi, hogy "vasz"? A válasz érthető módon elmarad. Ekkor a magyar munkavállaló erősen köpködve kiballag a partvonalhoz, ahol egy segítőkész, kétnyelvű nyugdíjas várja. ´tőle is mekérdezi, hogy mi a bánatos lófaszt akar ez a köcsög, és a főnök felé bök. Közben a munkavállaló uniós, társult tagországbeli, és unión kívüli kollégái vadul indiánszökdelnek, vagy gyakorolják a lukrafutást. A nyugdíjas elmagyarázza a korlátra támaszkodó magyar munkavállalónak, hogy odaállsz a középkörbe, és kiadod a szélsőnek, és rohansz zer snell a kapu bele, und vann der labda kommt von der szélső, du egy nagyot mit balláb belebumszten. Das ist der gyakorlat. Aber ha du biszt der szélső, du nix in mitten stéhen, aber du szaladsz szélen, und beadod. Szünet. A nyugdíjas leguggol, és a salakban lerajzolja. A munkavállaló gyanakvón nézi. Visszabaktat a pályára, felemeli a kezét, és várja a labdát. Passzojjá´, baszod. Munkatársai közben már szögletvariációkat gyakorolnak. Amikor a magyar fiú besompolyog az edző látóterébe, az csodálkozva méregeti. Ki ez, és miért van itt? Később ezt a kérdést a csapat menedzserének is megfogalmazza, immár állítás formájában.

Péntek este történt valami, amire úgy kaptam fel a fejem, mint kutya a vad hangjára. A soproni és a győri MIÉP-szervezet önvédelmi osztagokat hozott létre, természetesen szigorúan a törvényesség alapján.

Miután az Országgyűlés egy létező alkotmánybírósági határozat nem létező megfogalmazására hivatkozva, és fittyet hányva a legfőbb ügyész félreérthetetlen állásfoglalásának, csonka médiakuratóriumokat választott, azt mondta Isépy Tamás, a Fidesz - MPP frakcióvezető-helyettese a Népszabadság tudósítójának, hogy őszintén irigyli Tölgyessy Pétert, amiért az következetesen nemmel szavazott. Sőt még azokat a képviselőtársait is irigyli - Dávid Ibolyára, Csapody Miklósra és ´ry Csabára célozhatott -, akik tartózkodtak a gombok nyomogatásától. De vajon miért irigyli őket? Az ő szavazómasinájáról talán hiányzik a "nem" gomb? Az ő ujja talán úgy van beprogramozva, hogy feltétlenül gombot kell nyomogatnia, ha frakciójának többi tagja ezt teszi?

A legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint Kövér László népszerűsége az elmúlt két hónapban megnövekedett az alacsony iskolázottságú, idősebb, elsősorban vidéki lakosság körében. A Fidesz ama számítása tehát, miszerint Kövér majd kibeszéli a kisgazda szavazókat Torgyán, és a szélsőjobboldaliakat Csurka mögül, nem légbőlkapott. Ezen még csudálkoznunk sem kéne: annak a politikának, amely a "vörös veszedelemmel" indokolja az egyéni és politikai szabadságokat korlátozó irányvonalát, hosszú hagyománya van Magyarországon. A gyűlöletkeltő beszéd, ha korlátozottan is, de piacképes áru minálunk, használójának csak ügyesen kell forgatnia a szót, hogy csöndesen megzendüljön egy húr a lakossági lélek mélyén. Kövér e tekintetben nem tud meglepetést okozni - hozza a saját, Csurka és a két háború közti jobboldal formáját.

Nincs semmi baj ezzel a szlogennel, mi szurkolunk és nem háborúzunk. Persze felmerül a kérdés, hogy azokat a forintokat, amelyekből telirakták a médiát az így végződő hirdetésekkel, mi minden szépre és jóra lehetne fordítani. Pillanatnyilag azonban úgy tűnik, mégse lehetne, hiszen a reklám is falra kent borsónak tűnik a hétvégi újpesti események árnyékában. El kell-e fogadnunk azt a kétségtelenül igaznak hangzó vélekedést, miszerint a magyar labdarúgás olyan szar, hogy csak vérontani érdemes a pályára járni?

Írisz-per, ORTT, rádiófrekvenciák, miegyebek

A győri alpolgármester annak a szemétégető kft.-nek a fizetett felügyelőbizottsági tagja vagy mije, amelyik az elmúlt hetekben a megengedett értéknél 55-ször nagyobb mennyiségű, agresszívan rákkeltő anyaggal küldte meg Győr egyik külvárosát.

Függetlenül attól, hogy Pepó Pál egymaga hívta-e fel nyolcezerszer vasárnap a TV 2 telefonos szavazógépét, vagy voltak társai, és függetlenül attól is, hogy az ötlet neki magának vagy a kormány valamelyik PR-zsenijének jutott az eszébe, és függetlenül attól is, hogy Pepó megengedne-e magának egy ilyen trükköt 2002 tavaszán, a választási bizottság számítógépei előtt is, a környezetvédelmi miniszter maga a szakmai és államigazgatási nonszensz, akit már réges-rég úgy kellett volna kivágni nem a kormányból, de a kormányzati negyedből, mint pöcsöt a lagziban. Igazából már senki nem érti, hogy mi tartja Pepót a miniszteri székben: mintha Orbán kormányfő és Torgyán pártelnök nem tudná, hogy a debreceni búzanemesítőt széles körben a kormány leggyengébben teljesítő tagjának tartják.

Sally Humphreyszel beszélgetek. Sally ókortudós és antropológus. Azt mondja, mindenki meglepően ideges errefelé, amikor a nemzeti örökség szó felemlítődik, pedig neki erre kéne konferenciát szerveznie. Vagy nacionalista gonoszságra gondolnak rögtön, vagy nemzetietlen gonoszságra. Sóhajt. Nemzeti, hát nemzeti. Mit kell úgy odalenni egy szótól? Mennyivel érdekesebb lenne egy konfúzabb, életközelibb kultúrafelfogás, amely számol az értelmezés és végső soron a történeti tudat erotikus vonásaival! Mennyivel érdekesebb lenne azoknak a metaforáknak és kódoknak a felnyitása, amelyekben magától értetődőnek hitt alapelveket adnak át jelenlegi professzorok jövendő professzoroknak a módszertani kurzuson! Rugalmas, anyagközeli interdiszciplinaritást! Vissza a dolgokhoz és a sztorikhoz! Le a konzervatív purizmussal és a fantáziátlan mítoszutánnyomásokkal! Le a műemlékvédelem lírai szlogenjeivel és brutálisan unalmas praxisával! Ne üljünk romjainkon, beszélgessünk róluk! Halljuk ki az összes hangot a káoszból!

Az első és az utolsó könnyen abszolválható: néhány másodpercnyi erőlködés egyfelől, egy lendkerekes rendőrautó a kölöknek másfelől, és már pipálhatunk is két tételt. Pár hete a középsővel sincs gond: a kormány takaros lakástámogatási konstrukciót hozott tető alá, a lapok alig is győznek beszámolni arról, mint szállnak be újabb és újabb bankok a hitelezésbe; "Hogy lehet felvenni nyolcmilliót?", hirdeti diadallal a hiteles polgári napilap. És tényleg: ezer kíváncsiskodóból már vagy ötvenen kaptak is kölcsönt, nem csoda, ha magyar hág magyar tyúkszemére.