Beszólj szám

  • 2000.03.16 00:00

Publicisztika

Szájer József, a Fidesz frakcióvezetője szerint Michael Lake, az EU nagykövete (aki a kormánypártokat a médiatörvény megszegésével vádolta) rosszul tudja, hogy miért nem, és miért úgy alkultak meg a médiakuratóriumok, ahogy. Lake-nek fogalma sincs a médiatörvény finomságairól, és amúgy is jobban tenné, ha nem überkedne, az ő hazájában, Angliában a BBC élére a munkáspárti kormány hasonpárti komisszárt nevezett ki. Lake menjen haza, és a Tony Blair előtt húzigassa a hózentrégerét, őtet izélgesse, mi a helyzet a sajtószabadsággal, blerkém.

Szájer, ez az amúgy jóeszű, és ruházkodásában az ízléses extravaganciára hajlamos fiatalember egyetemistaként hosszú hónapokat töltött Angliában, s így pontos fogalmai lehetnek arról, miként állnak a kormány meg a BBC ügyei, hogy a brit kormány nem nevez ki politikai komisszárokat a köztévé élére. Szájer tehát menthetetlen, amiből akár azt a szomorú következtetést is levonhatnánk, hogy hiába minden, a pannon sár előbb-utóbb még a világlátott és mókásan öltözködő fiatalemberek agyát is beborítja, olyannyira, hogy egy idő után még hazudni sem tudnak majd pontosan, tisztességesen, ahogy érdemes. Szájer két "érve" együtt nem tartható: vagy törvényesen alakultak meg a kuratóriumok, vagy az van, hogy a kormányvezérelt köztévé nem kvadrál ugyan néhány hatályos magyar törvénnyel, de elég egy pillantást vetnünk a brit demokrácia irányába, hogy meggyőződhessünk e gyakorlat európai mivoltáról. De a lényeg most nem ez.

Mindezidáig magas sarzsiban lévő kormánypárti politikus nyilvánosan nemigen szólt be ugyancsak magas sarzsiban lévő EU-diplomatának. Szájer persze nem visel állami hivatalt, ergo nem muszáj nagyon diplomatikusnak lennie, és őszintébben mondhatja ki azt, amit állami hivatalt viselő párttársai csak gondolnak. És hogy ők mit forgatnak a fejükben az uniós csatlakozásról, korántsem egyértelmű. Orbán szívesen kérkedik külföldön avval, hogy Magyarország már érett az uniós tagságra, és sürgeti nagy hangon mihamarabbi felvételünket: miközben az EU legutóbbi országjelentése kevés pozitív változást regisztrált a legérzékenyebb területeken (egészségügy, környezetvédelem, romák), sőt, új elemként feddőleg szólt a kormány sajtópolitikájáról. Mintha Orbán a felelősséget a csatlakozás elhúzódásáért már előre az EU nyakába akarná varrni: mi megtettünk mindent, barátkoznánk, mint vidéki munkavállaló a gőzfürdőben, de láthatja mindenki, nem kellünk. Mindez légmentesen simul bele a Fidesz nemzetieskedő, globalizációellenes, a szuverenitásról káráló retorikai és ideológiai hátországába. Nehogy má´ a tudatlan angol mondja meg itt a frankót. Vagy a málé holland, az italos ír, a bankár bankár: kukorékoljanak a saját szemétdombjukon.

Az uniós csatlakozás súlyos társadalmi és politikai konfliktusokkal jár majd, és a magyar választók körében sokan lesznek olyanok, akik az egészet a pokolba kívánnák. Különösen azok között, akik szavazataira már most nagy erőkkel gyúr a legnagyobb kormánypárt. És a csatlakozás elmaradása, vagy kitolása a horizont vonaláig nem csak e választói igények kielégítésével kecsegtet. Hanem avval is, hogy a végén tényleg egyedül marad az ország népe a kormánnyal. Evvel, a következővel, a mindenkorival.

Pedig jobb társaságot is érdemelne.

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.

Postatiszta nemzeti vagyon

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.

„Az államnak van életvédelmi kötelezettsége”

  • Bányai György
Vajon bíróság elé citálható-e az állam akkor, ha nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében? Vagy ha épp túlzott agilisságával, lezárásaival és tiltásaival okoz elkerülhető károkat? És ki lehet a felperes? Maga az állampolgár? Vagy egy másik állam?

Lépegetve, lopakodva

  • Molnár Róbert

Szlovákia csendben elviselte, hogy hosszú éveken át támogatások érkezzenek Magyarországról az országba különféle csatornákon, ám a magyar állam nagyszabású termőföldvásárlási terveit már nem hagyták szó nélkül.

„Véletlenül rátalálnak”

Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.