Szurkolj, ne háborúzz!

  • 2000. március 9.

Publicisztika

Nincs semmi baj ezzel a szlogennel, mi szurkolunk és nem háborúzunk. Persze felmerül a kérdés, hogy azokat a forintokat, amelyekből telirakták a médiát az így végződő hirdetésekkel, mi minden szépre és jóra lehetne fordítani. Pillanatnyilag azonban úgy tűnik, mégse lehetne, hiszen a reklám is falra kent borsónak tűnik a hétvégi újpesti események árnyékában. El kell-e fogadnunk azt a kétségtelenül igaznak hangzó vélekedést, miszerint a magyar labdarúgás olyan szar, hogy csak vérontani érdemes a pályára járni?

Nincs semmi baj ezzel a szlogennel, mi szurkolunk és nem háborúzunk. Persze felmerül a kérdés, hogy azokat a forintokat, amelyekből telirakták a médiát az így végződő hirdetésekkel, mi minden szépre és jóra lehetne fordítani. Pillanatnyilag azonban úgy tűnik, mégse lehetne, hiszen a reklám is falra kent borsónak tűnik a hétvégi újpesti események árnyékában. El kell-e fogadnunk azt a kétségtelenül igaznak hangzó vélekedést, miszerint a magyar labdarúgás olyan szar, hogy csak vérontani érdemes a pályára járni?

A magukat ultraviolának nevező közveszélyes elmebetegek egy csoportja megkövezés formájában fejezte ki elégedetlenségét a játékvezetők működésével. Az érintett játékosok és a tréner hathatós támogatásától kísérve, hovatovább hajtva. A sebzett vadak acsarkodása: a Tamási nevű újpesti bekk becsúszása láttán megképzik előttünk Mátyus, aki Csertői lábát törte, vagy azé az - akkor - diósgyőri hátvédé, aki Vébert tette hidegre. A magyar labdarúgás nevű, súlyosan fertőző bacilustenyészet zavartalanul szedi áldozatait, pályán belül és kívül. Akikre bízva van, akiknek a kezelése lenne a dolguk, azok is csak a helyzetet mérgezik tovább. Mészöly Kálmán például valami ilyet szólt, hogy Bede bíró súlyosat hibázott, mikor lefújta a meccset, hisz csak a félidőt kellett volna, alig volt hátra néhány perc, aztán a szünetben jól megnyugodtak volna a kedélyek. E kijelentést csak a lelátókon használatos retorika tudná minősíteni. Igaz, ki gondolhatná, hogy a nevezett férfi majd pont most fogja a helyes irányba lökni a magyar foci szekerét: ő is hosszú ideje csak háborúzik.

Ha rossz a foci, háborúzni kell. Ha híg a sör, ha nem tetszik a vendégek pofája, csapj szét a csapszékben, aztán lopd el a sértettek látleleteit!

Csakhogy a hazai futball látleletének még az első példányát sem lehet besurranás útján elcsaklizni. Az ugyanis ránk van írva. A pofánkra. Az ország képére. Az országképre.

Nincs semmi baj viszont a szlogennel.

Röviden újra: szurkolj, ne háborúzz!

Kicsit bővebben, a pontosság miatt: ne szurkolj, ne háborúzz! Hisz mi minden szépre és jóra lehetne költeni azokat a rengeteg forintokat, melyek a magyar labdarúgás teljes szanálása után szabadulnának föl!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.