Magyar munkavállalók nehézségei az uniós országokban

publikálva
2000/12. (03. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A magyar munkavállaló közvetlen munkahelyi főnöke elrikkantja magát. Már rossz. A rikkantás lényegében bármit jelenthet. Két kör indiánszökdelést épp úgy, mint azt, hogy tessék hármas csoportokat alkotni, és a lukra futást gyakorolni. A magyar munkavállaló tanácstalanul toporog. Ha túl van a nyelvtanfolyam első félévén, odamegy a főnökéhez, alulról belenéz az arcába, és megkérdezi, hogy "vasz"? A válasz érthető módon elmarad. Ekkor a magyar munkavállaló erősen köpködve kiballag a partvonalhoz, ahol egy segítőkész, kétnyelvű nyugdíjas várja. ´tőle is mekérdezi, hogy mi a bánatos lófaszt akar ez a köcsög, és a főnök felé bök. Közben a munkavállaló uniós, társult tagországbeli, és unión kívüli kollégái vadul indiánszökdelnek, vagy gyakorolják a lukrafutást. A nyugdíjas elmagyarázza a korlátra támaszkodó magyar munkavállalónak, hogy odaállsz a középkörbe, és kiadod a szélsőnek, és rohansz zer snell a kapu bele, und vann der labda kommt von der szélső, du egy nagyot mit balláb belebumszten. Das ist der gyakorlat. Aber ha du biszt der szélső, du nix in mitten stéhen, aber du szaladsz szélen, und beadod. Szünet. A nyugdíjas leguggol, és a salakban lerajzolja. A munkavállaló gyanakvón nézi. Visszabaktat a pályára, felemeli a kezét, és várja a labdát. Passzojjá´, baszod. Munkatársai közben már szögletvariációkat gyakorolnak. Amikor a magyar fiú besompolyog az edző látóterébe, az csodálkozva méregeti. Ki ez, és miért van itt? Később ezt a kérdést a csapat menedzserének is megfogalmazza, immár állítás formájában.

Próbáljuk meg elképzelni a jelenetet.

A magyar munkavállaló közvetlen munkahelyi főnöke elrikkantja magát. Már rossz. A rikkantás lényegében bármit jelenthet. Két kör indiánszökdelést épp úgy, mint azt, hogy tessék hármas csoportokat alkotni, és a lukra futást gyakorolni. A magyar munkavállaló tanácstalanul toporog. Ha túl van a nyelvtanfolyam első félévén, odamegy a főnökéhez, alulról belenéz az arcába, és megkérdezi, hogy "vasz"? A válasz érthető módon elmarad. Ekkor a magyar munkavállaló erősen köpködve kiballag a partvonalhoz, ahol egy segítőkész, kétnyelvű nyugdíjas várja. ´tőle is mekérdezi, hogy mi a bánatos lófaszt akar ez a köcsög, és a főnök felé bök. Közben a munkavállaló uniós, társult tagországbeli, és unión kívüli kollégái vadul indiánszökdelnek, vagy gyakorolják a lukrafutást. A nyugdíjas elmagyarázza a korlátra támaszkodó magyar munkavállalónak, hogy odaállsz a középkörbe, és kiadod a szélsőnek, és rohansz zer snell a kapu bele, und vann der labda kommt von der szélső, du egy nagyot mit balláb belebumszten. Das ist der gyakorlat. Aber ha du biszt der szélső, du nix in mitten stéhen, aber du szaladsz szélen, und beadod. Szünet. A nyugdíjas leguggol, és a salakban lerajzolja. A munkavállaló gyanakvón nézi. Visszabaktat a pályára, felemeli a kezét, és várja a labdát. Passzojjá´, baszod. Munkatársai közben már szögletvariációkat gyakorolnak. Amikor a magyar fiú besompolyog az edző látóterébe, az csodálkozva méregeti. Ki ez, és miért van itt? Később ezt a kérdést a csapat menedzserének is megfogalmazza, immár állítás formájában.

E történet persze a mi képzeletünk szüleménye. Egyáltalán nem biztos, hogy Felix Magath, az egykor rendkívül ellenszenves középpályás, a Frankfurt trénere azért tanácsolta el D. Tibort, a magyar válogatott csatárát a további németországi sportpályafutástól, mert Tibor nem értette az edzői instrukciókat: lehet, Magath a szeretőjét akarja benyomni jobbszellőbe. De még ha igaz is lenne, amit Magath mond: játszassa a Lomb Katót, ha annyira beszélgetni akar.

Amúgy Dombi maga is áldozat. Annak a sötét, alvilági bunkóságnak az áldozata, amely, mint valami alattomos betegség, szép lassan beszivárgott a magyar futball minden sejtjébe, a lelátókra, az öltözőkbe, a klubirodákba, és amely előbb-utóbb a maga szintjére rántja le mindazokat, akik kapcsolatba kerülnek vele. No persze, a magyar foci inkább zárvány a magyar társadalomban, nem pedig viszonyaink hű modellje. De azért tanuljunk nyelveket. Németül, például.

Bár Magath is mire ment vele.

publikálva
2000/12. (03. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk