A legfrissebb közvéleménykutatási adatok szerint Kövér László népszerűsége az elmúlt két hónapban megnövekedett az alacsony iskolázottságú, idősebb, elsősorban vidéki lakosság körében. A Fidesz ama számítása tehát, miszerint Kövér majd kibeszéli a kisgazda szavazókat Torgyán, és a szélsőjobboldaliakat Csurka mögül, nem légbőlkapott. Ezen még csudálkoznunk sem kéne: annak a politikának, amely a "vörös veszedelemmel" indokolja az egyéni és politikai szabadságokat korlátozó irányvonalát, hosszú hagyománya van Magyarországon. A gyűlöletkeltő beszéd, ha korlátozottan is, de piacképes áru minálunk, használójának csak ügyesen kell forgatnia a szót, hogy csöndesen megzendüljön egy húr a lakossági lélek mélyén. Kövér e tekintetben nem tud meglepetést okozni - hozza a saját, Csurka és a két háború közti jobboldal formáját.
Épp ezért fussunk most neki a szokásostól némiképp eltérő helyről a múlt heti, menetrendszerű pontossággal érkező kövéri beszólás értelmezésének, és ne azon filózzunk, hogy a kitétel, miszerint az MSZP-SZDSZ ellenzék annyi kárt okozott az országnak, mint a., a kosovói háború, b., az orosz gazdasági válság, c., a belvíz és d., az agyhártyagyulladás-járvány együttvéve, vajon mennyire sértő az ellenzékre nézve, vagy mennyire teszi még bunkóbbá a már amúgy is elviselhetetlenül bunkóvá vált politikai közbeszédet. Tegyük félre azon aggályainkat is, hogy e frappáns gondolat a. betűvel jelzett jelentéstartománya teljességgel értelmezhetetlen, hiszen tavaly tavasszal kivételesen nem minket bombáztak, hanem épp ellenkezőleg, egy értelmes és nemes célokért folyó, győztes háborúban vettünk részt a jó oldalon. Koncentráljunk most a nyilván jópofának szánt titokminiszteri kijelentés c. és d. pontjaira (kevés szívderítőbb van annál, mint amikor egy titkosszolgálati miniszter szellemeskedik), mégpedig azoknak a szemszögéből, akik ártatlanul keveredtek Kövér metaforájába.
A belvíz meg az árvíz emberek ezreinek házát döntötte romba, mosta el földjét, tette őket földönfutóvá. Az agyhártyagyulladás-járványban eddig tucatnyian haltak meg, köztük kisgyerekek és fiatal férfiak; ez utóbbiak haláluk előtt az állam által kényszerítve tartózkodtak huzamosabb ideig azon a helyen, ahol a kórt megkapták - miközben az állam ilyenkor cselekvésre hivatott szervei leginkább a nyomok eltakarításával és a felelősség elhárításával voltak elfoglalva.
Mi közük van ezeknek az embereknek, az árvizek és a járvány valódi, hús és vér áldozatainak, a halottak hozzátartozóinak Kövér László politikai céljaihoz? Mit jelenthet számukra azt hallani, hogy az őket ért, nagyon is konkrét csapások eltörpülnek az ellenzék ármánykodása mellett? És miféle gátlástlan cinizmus az, amely őket, pont őket, az ő személyes tragédiájukat veszi semmibe, és szublimálja egy olyan retorikai fordulatba, amelynek nincs más célja és értelme, mint a politikai indulatok felkorbácsolása?
