Publicisztika

Az elmúlt hónapok legfontosabb politikai fejleménye Gyurcsány Ferenc meggyanúsítása hivatali visszaéléssel és mentelmi jogának felfüggesztése. Polt Péter legfőbb ügyész - elődjével ellentétben - eleget tett a Fidesz régóta hangoztatott politikai követelésének, és kikérte a parlamenttől a korábbi miniszterelnököt. Az ezt megalapozó vád, amennyire az a híradásokból tudható, abszurd. Gyurcsányt azzal vádolja az ügyészség, hogy miniszterelnökként a befektetőkkel folytatott megbeszélés során állást foglalt a sukorói kaszinóberuházást megalapozó telekcsere mellett. A rendelkezésre álló információk szerint ez ugyan nem egyértelműen igaz, ám ha igaz volna, valószínűleg az sem adhatna okot a hivatali visz-szaélés vádjára: mi más volna a dolga egy ilyen ügyben egy miniszterelnöknek, mint az általa az ország boldogulása szempontjából kedvezőnek tartott beruházás előmozdítása?

Ha jól értem Schein Gábor írását a Fidesz utáni jövőről (Van másik?, Magyar Narancs, 2011. szeptember 22.), akkor olyan nincs. Schein szerint a hatalmon levő csoport leváltásához szükséges tényezők közül csak a Fideszen túli világ demokratikus pártjaival, a teljes civil világgal, a szakszervezetekkel és a döntést meghozni hivatott társadalommal van akkora baj 2011 Magyarországán, hogy az eleve megakadályoz bármilyen demokratikus fordulatot. A politika elromlott, a demokratikus(abb) oldal méltatlan, a civileknek aligha sikerülhet, és még a hatalmon levők is dilettánsok - láttatja Schein. A kiutat kereső írás konklúziója a reménytelenség. A demokratikus köztársaság helyreállításának céljától másfél újságoldal után eljutunk oda, hogy tizenöt-húsz évre "újra le kell mondanunk arról, hogy Magyarország élhető haza legyen".

A Fidesz kormányzása az elmúlt hetekben a szemünk láttára roppant meg. Ehhez képest kellene felfele jönnie az ellenzéknek: legalább olyan állapotba hozniuk magukat, hogy a Fidesz meg tudja verni saját magát. A készülő, inkább többségi választási rendszer kínál is erre esélyt: ha az Orbánt leváltani kívánó demokratikus pártok össze bírnak szedni úgy 45 százalékot, még az is előfordulhat, hogy kétharmadot szereznek, és nem Orbánnal kell majd huzakodniuk arról, hogy mi maradjon a rendszeréből.

Tavaly júniusban, a 29 pontos akciótervvel kezdődött. Akkor menekült meg először a magyar gazdaság. Azóta lehet otthon pálinkát főzni. Ja, és akkor jelentette be Orbán a bankadót. A többi 27 pont nem jut hirtelen az eszünkbe.

A pályafutásukat befejező, évtizedekig a lakosságot szolgáló háziorvosok érdemeik elismeréseként mint vagyonelemet értékesíthetik a praxishoz való jogukat - nagyjából ez a filozófiája a praxisjogról, hivatalos nevén a működtetési jogról szóló, 2000-ben alkotott törvénynek. Az orvostársadalom várakozásaival szemben az elmúlt évtizedben mégis inkább a háziorvosi rendszer vergődésének egyik megjelenési formájaként követhettük a praxisjoggal kapcsolatos sokasodó problémákat. Szakmai egyeztetések, előkészületek alapján úgy tűnik, az egészségpolitika most ismét készséget mutat arra, hogy a korábbi kudarcok után valamit kezdjen ezzel a mind zavaróbb jelenséggel.

Miután Mahmud Abbasz palesztin elnök elmondta beszédét az ENSZ közgyűlése előtt, átadta Ban Ki Mun főtitkárnak levelét, melyben kéri Palesztina felvételét a világszervezetbe, 194. tagállamként. A főtitkár e levelet továbbítja a Biztonsági Tanács soros elnökségét betöltő libanoni delegációnak, amely a következő hetekben szavazásra bocsátja. Akkor jön az Egyesült Államok, és megvétózza - így a világ ugyanoda kanyarodik majd vissza, ahol addig állt. Vagy mégsem? Abbasz - célozva az esetleges amerikai vétóra - előre jelezte: jövendő országa beérné egy formális elismeréssel és nem teljes jogú tagsággal is, s ahhoz elég a közgyűlés többségi szavazata. A nyomaték kedvéért máris zavargások törtek ki a Jordán folyó nyugati partján.

Azt azért elég nagy biztonsággal meg lehetett jósolni, hogy akármilyen szám szerinti eredmény is születik a vasárnap 30 millió forintból lezavart józsefvárosi népszavazáson, a referendum elindítója, Kocsis Máté fideszes polgármester azt a saját győzelmének fogja tekinteni. Így is lett. Azért lehetett megjósolni, mert ez a népszavazás eleve hamis volt, nem azt a célt szolgálta, amiről a kérdései szóltak, sokkal inkább valaminek az elfedését.

Kedves Géza, Tisztelt Államtitkár Úr, kerestünk hétfőn is meg kedden is, sajnos nem sikerült kapcsolatba lépnünk, ezért inkább ebben a formában fordulunk hozzád. Azt szeretnénk tudniillik megkérdezni, ha nem érzed tolakodásnak, hogy nem gondolod-e: jobb lenne ebben a szent szúrásban fogni a kalapod, és önként befejezni államigazgatási pályafutásodat. Lemondanod, egészen konkrétan.

Az elmúlt hetekben előbb a Magyar Narancs, majd az Élet és Irodalom hasábjain vita folyt arról, miként volnának reparálhatók a sérülések és csonkulások, amelyeket az alkotmányosság és a demokratikus jogrendszer egésze a mai kormánypártok egyéves országlása során elszenvedett. Én e pillanatban egyetlen pártot sem látok, amely alkalmas és érdemes volna, hogy ringbe szálljon e célokért, vagy amelynek a Fidesz, ha mégoly sok hibát követne is el, megnyerhetné a választást. Rossz hír ez azoknak, akik látják, hogy Magyarország ma nem jogállam.

"Előírhattak volna imazsámolyokat és szárnyas oltárt is - Orbán Viktor képéről már nem is beszélve" - írtuk egyik hónap eleji Facebook-bejegyzésünkben az Alkotmány - minden önkormányzatnál felállítandó - Asztaláról. Megbántuk. Nem kellett volna.

Ha már háborút vívunk a bankok ellen, vessünk egy pillantást a hadszíntér állására. A miniszterelnökünk vezette roham levágta őket mondjuk összesen 200 milliárdra - ez lehet, végül több lesz, lehet, kevesebb. De mondjuk a nagybankok, például a két osztrák, az Erste meg a Raiffeisen, fizessenek per kopf 35-40 milliárdot: mértékadó becslések szerint ennyit bukhatnak a 180-as svájcifrank-árfolyamnál rögzített előtörlesztésen. Hadvezérünk helyesen látja azt, hogy ennyit ők, illetve az anyabankjaik biztosan ki fognak fizetni, egyrészt mert van pénzük, másrészt meg ép ésszel nemigen tudnak mást csinálni. Ha van, tegyük azt, egyenként 200 milliárd forint kihelyezett hitelük Magyarországon, amit a következő 5, 10, 15 évben kéne visszakapniuk, nemigen tudnak lelépni innét. Még eladhatnák valakinek az egész boltot (az oroszok úgyis most vették meg a szintén osztrák Volksbankot) - de eladják mondjuk a 200 milliárd feléért. Többért aligha: ki az a hülye, aki Orbán országában komolyabb összeget költ bármi olyasmire, ami két hétnél később hozná vissza az árát (és nem L-lel kezdődik a kereszt- és S-sel a vezetékneve)? Máris 100 bukóban vannak. Ennél kevesebb a 40: tehát a bankok maradnak. Orbánnak igaza volt, amikor a hajdúszoboszlói agyviharon avval érvelt, hogy a bankok úgyis maradnak.

"Ha valamitől megijed az ember, azt a legokosabb megmérni." Daniel Kehlmann: A világ fölmérése A nemzeti és etnikai kisebbségek összeírását az októberi népszámláláson Kállai Ernő és Jóri András ombudsmanok vetették fel úgy két éve Az etnikai adatok kezeléséről szóló vizsgálat megállapításairól című jelentésükben, mely ötlet érthető módon lobbantotta lángra a szűkebb-tágabb szakmai közvélemény képzeletét. (Lapunkban a két ombudsman elképzelését Örkény Antal és Vári István bírálták, lásd: De ki vagyok én?, Magyar Narancs, 2009. december 10.)

Az elhúzódó euróválság kezelésére az elmúlt hetekben számos javaslat született. A francia államfő a tagállamok költségvetési fegyelmét biztosító tagállami alkotmánymódosításokban látná az euró stabilitását és jövőjét, míg a holland miniszterelnök és a pénzügyminiszter, Mark Rutte és Jan Kees de Jager a Financial Timesban minap megjelent cikkében az Európai Bizottságnak adna nagyobb mozgásteret: közösségi felügyeletet hoznának létre a tagállami költségvetések ellenőrzésére, végső esetben pedig kizárnák az eurózónából a közös pénz fenntartásához szükséges előírások megszegőit.

Lehet persze, hogy még nem tudunk mindent, hisz csak azt tudjuk, amit az ügyészség a parlament mentelmi bizottságának elárult, és talán nem árult el mindent.