Együtt vagy külön

Hogyan kerülheti el az összeomlást az Európai Unió?

  • Unger Anna
  • 2011. szeptember 15.

Publicisztika

Az elhúzódó euróválság kezelésére az elmúlt hetekben számos javaslat született. A francia államfő a tagállamok költségvetési fegyelmét biztosító tagállami alkotmánymódosításokban látná az euró stabilitását és jövőjét, míg a holland miniszterelnök és a pénzügyminiszter, Mark Rutte és Jan Kees de Jager a Financial Timesban minap megjelent cikkében az Európai Bizottságnak adna nagyobb mozgásteret: közösségi felügyeletet hoznának létre a tagállami költségvetések ellenőrzésére, végső esetben pedig kizárnák az eurózónából a közös pénz fenntartásához szükséges előírások megszegőit.

 

E javaslatok egyike sem oldaná meg a jelenlegi válságot - ám a holland ötlet legalább arra alkalmas lehet, hogy megelőzze a következőt. Az euróválság ugyanis elsősorban nem gazdasági, hanem politikai krízis, az uniós politikai intézményrendszer válsága. És balgaság lenne azt gondolni, hogy erre a kevesebb integráció vagy a "nemzeti szuverenitás megerősítése" lenne a megoldás. Ez a szuverenitás ugyanis ma már, a kölcsönös függőségek korában nem létezik, hiába vágyódik utána többletszavazatokat és nagyobb szemétdombot remélve néhány tagállami kiskakas.

Francia és hollandi

Közhely, de az európai integráció egyik legnagyobb vállalkozása, a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) fenntartása Európa túlélésének feltétele - Kínával, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal szemben csak az "egységben az erő" elve lehet sikeres. Annak idején az európai jólét növekedésének elengedhetetlen feltétele volt az egységes belső piac megteremtése, ennek tartós sikere pedig elképzelhetetlen a monetáris unió nélkül. Ám már az euró ideájának kidolgozásakor világos volt: nincs fenntartható közös valuta közös vagy legalábbis azonos szabályok szerint működő költségvetési politika nélkül. Elvben ennek alapvető kívánalmait rögzítik a maastrichti szerződésben a konvergenciakritériumok meg a közös valuta stabilitását biztosító Stabilitási és Növekedési Paktum. E vállalásokat azonban a maastrichti szerződés 1992-es aláírása óta számos tagállam szegte meg - érdemi következmény, bármilyen büntetés nélkül. Most tehát nincs más megoldás, meg kell kurtítani a tagállamok költségvetési autonómiáját, és szigorúbb közösségi jogi és intézményi korlátokat kell felállítani az eddig szinte önjáró kormányokkal szemben.

Erre a francia elnök javaslata aligha lehet megoldás. A saját alkotmányukat nálunk jobban tisztelő országokban is nehéz lenne bármilyen érdemi jogkövetkezményt társítani a költségvetési hiányt, az inflációt és az államadósságot szigorúan behatároló esetleges alkotmánymódosításokhoz; sőt már ezek megszavaz(tat)ása sem menne egykönnyen. Egyrészt, mert hazánkon kívül sehol senkinek nincs meg a szükséges minősített többsége, másrészt pedig néhány országban ehhez népszavazási jóváhagyás is kellene. (Egyes tagállamokban még az alkotmánybíróságok is akadékoskodhatnának.) Sarkozy javaslata persze a maga szempontjából logikus: inkább a tagállami szintű jogszabályi kötelezettségeket erősítsük, ne az uniós intézményeknek adjunk nagyobb hatalmat. Inkább megígérem, hogy jó leszek, mint hogy más tegyen helyre, ha netán mégsem leszek jó.

A két holland politikus ezzel szemben az európai költségvetési fegyelem biztosának megteremtését javasolja. Az Európai Bizottság egy tagja - a versenyfelügyeleti biztoshoz hasonlóan - önálló hatáskörrel rendelkezne a tagállami költségvetések felügyelete és a szükséges büntetések terén. Első körben felhívná a tagállam figyelmét a szükséges költségvetési kiigazításokra, majd pedig, ha ez nem történik meg, jelentős összegű büntetést szabna ki: felfüggesztheti a strukturális alapokból származó kifizetéseket, vagy megemelheti az uniónak befizetett tagállami hozzájárulást. Ha a rosszcsont kormány ezek után sem tér jó útra, akkor - a szankciók harmadik hullámában - felfüggesztik a tagállam szavazati jogát a legfőbb döntéshozó testületben, a tanácsban. És ha ez sem hat, akkor, mondják a szerzők, nincs más hátra: a renitenst ki kell zárni az euróövezetből.

A két hollandnak igaza van, amikor a Stabilitási és Növekedési Paktum megszegése miatt ostorozza a tagállamokat - szerintük ennek a betartása önmagában elég lett volna a válság elkerüléséhez. Ám e paktum értelmében épp azon tagállami pénzügyminisztereknek kellett volna elítélniük, sőt megbüntetniük egymást, akik maguk is vétettek a paktum előírásai ellen. Az első botrány már rögtön az euró bevezetése után, 2003- 2004-ben kirobbant, amikor Németország és Franciaország ellen kellett volna túlzott deficit eljárást indítani: az Európai Bizottság meg is tette a javaslatát, ám az ECOFIN, az uniós pénzügyi és gazdasági miniszterek tanácsának ülésén valahogy nem sikerült megszerezni a szükséges szavazatokat.

A holland ötlettel épp az ilyen kudarcokat lehetne megelőzni: az eljárás megkerülné az egymás bajaival szemben oly megértő pénzügyminisztereket. Ez a megoldás már régóta jól működik az uniós versenypolitikában: a bizottság dönt, fellebbezni pedig csak az Európai Bíróságon lehet, a tanácsnak a versenyfelügyeleti eljárásokban nincs szerepe. És bár a végső szankció, az eurózónából való kizárás meglehetősen valószínűtlen, távoli fenyegetés (hiszen egy ilyen eset a többi euróországnak is mérhetetlen károkat okozna: ezért nem is forszírozza az unió ezt a megoldást most Görögország esetében), a pénzbüntetések és a szavazati jog felfüggesztésének lehetősége komoly fegyelmező erővel bírna.

Nem vigasz

Az euró válsága fényesen, de igen drágán bizonyítja, hogy mibe, milyen sokba fáj nekünk az európai integráció lelassulása, a föderalizáció elakadása. Ami nem az alkotmányozás kudarcán múlott - az onnan átmentett reformok egyelőre nem sokban javítják a közösség működését. Ha az egységes belső piac és az Európai Központi Bank föderális alapon működik, akkor előbb-utóbb ezt az elvet a fiskális politika terén is érvényesíteni kell. Mára kiderült, hogy ezt nem lehet rábízni a tagállamok józan belátására meg a pénzügyminiszterek tanácsára. És aligha valószínű, hogy a mostani válságból csupán azt a tanulságot szűrik majd le a felek, hogy a maastrichti szerződést be kell tartani. Az uniós alapszerződéshez hozzá kell nyúlni - más kiút aligha maradt. Szigorú, közös költségvetési szabályozással kell kibővíteni: a fiskális politika közösségi kereteinek megteremtésével és e szabályok közösségi, azaz nem a tagállami miniszterek által gyakorolt felügyeletével.

Persze lehet, hogy mindez merő idealizmus, hiszen a tagállami kormányoktól és parlamentektől nem is várható el, hogy lemondjanak a saját újraválasztásukat is nagyban meghatározó költségvetési politika meghatározásáról. Ám Barroso bizottsági elnök egy évvel ezelőtt tett megállapítása ma is igaz: vagy együtt úszunk, vagy külön-külön (de gyors egymásutánban) süllyedünk el. Akkor pedig nem lesz valami nagy vigasz, hogy ugyan öszszeomlik minden, de legalább a költségvetésembe nem szólt bele senki.

A szerző egyetemi oktató.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.