Publicisztika

A kétharmados többség az alkotmány részletes módosításainak lehetőségét éppúgy magában rejti, mint egy vadonatúj alkotmány elfogadását. S hogy ne legyenek kétségeink, a nemzeti konzultáció gazdasági fordulóján Orbán Viktor alkotmányozó nemzetgyűlésről és egy új alkotmány 2012-es bevezetéséről beszélt.

A köztisztviselők jogállásának szabályozása tényleg megérett a reformra. Nem tartható fenn az a rendszer, aminek esetleges az utánpótlása, ami nem jelöl ki világos, konkrét és számon kérhető célokat a szervezeteknek és az ott dolgozóknak, ami nem rendel ehhez a teljesítményt ösztönző, a jó embereket megtartani képes javadalmazást, ami nem tud megszabadulni az alkalmatlan vagy a motiválatlanságukból kimozdíthatatlan közszolgáktól. Egyáltalán, ami a biológiai létezést és nem a munkát díjazza.

A hétvégén, amikor az egész ország a Kósa- Varga-Szíjjártó-trojka államcsődről szóló áriáin s a forint zuhanórepülésén volt kiakadva, Magyarország legnagyobb ellenzéki pártja kongresszust tartott. Mely után annyival lettünk okosabbak, hogy a Magyar Szocialista Párt Balogh Andrást állítja államfőjelöltnek. Kit? Balogh András bangkoki nagykövetet. Ja?

Múlt heti interjúnkban ("Változtatási moratóriumot vezetnék be") a nyilatkozó Szekszárdi Júliát tévesen neveztük egyetemi tanárnak, valójában egyetemi docens. Elnézést a pontatlanságért. .

Az új kormány egyik első társadalompolitikai intézkedését fogalmazza meg az a Kósa Lajos és Soltész Miklós (KDNP) által benyújtott törvényjavaslat, amelynek lényege, hogy a családi pótlékot (új nevén: az iskoláztatási támogatást) fél évig természetben nyújtanák abban az esetben, ha a tanköteles korú gyermek igazolatlan iskolai hiányzásai elérik az ötven órát. A támogatást ilyenkor nem a családnak, hanem az önkormányzat számlájára utalják, és annak felhasználásáról - a családdal és a gyermekjóléti szolgálattal egyeztetve - a település jegyzője dönt majd.

Hiszi, nem hiszi a Kedves Olvasó, Csáki Judit színikritikus "Eszi, nem eszi" c. cikkében a budapesti operettjátszással foglalkozik!

Szegény Angela Merkel, lassan rajta kezd elverve lenni a por, amiért Görögország bebukott. Nem akkor adott pénzt, amikor kellett volna. Amikor adott, nem adott eleget, és aztán a végén már hiába adott eleget, lehet, már az sem lesz elég. Ezt mondja például M. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, vagy M. Trichet, az Európai Központi Bank elnöke. Szegény Angela Merkel lett a hibás azért is, hogy amikor végre adott, az igazából úgy látszott, mintha a franciák adnának, pedig a franciák csak a németek pénzét adták. (Ezt a német büszkeség mondja. Mondatja. Azért, hogy ez a látszat megkeletkezhetett, sokat tett maga M. le Président is, amikor azt mondotta, hogy a 750 milliárd eurós segély- és garanciacsomag 95 százalékban a franciák alkotása.) De Merkel asszony a hibás azért is, mert egyáltalán adott, és nem hagyta Görögországot meg a többi jövendő csődtömeget bedőlni és kiesni az európikszisből - ezt a szabadpiac feltételen hívei mondják, meg váratlan szövetségeseik, a német nyugdíjasok, akik a nyugellátásukat féltik a nagy adakozástól. Merkel a hibás azért is, mert a végén úgyis a görög meg a német kapitalisták járnak jól. Ezt a baloldal baloldala mondja. És ha ez még nem lenne elég, Merkel asszonyt az amerikaiak is kóstolgatni kezdték. Timothy Geithner pénzügyminiszter azért feddte meg, mert ahelyett, hogy a német gazdaságot felpörgetné, csak szorítana a költségvetésen. A német kormány összes olyan ötletét pedig, ami ezt a szigorúságot az unió összes országából kizsarolná, eddig masszívan körberöhögték.

Várhatóan a jövő héten fogadja el az Országgyűlés kétharmados többsége az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslatot. A létszámcsökkentés bűvöletében a kormánypártok körülbelül harmadával nyesnék le a helyhatósági képviselők számát. A lépés hatása a költségvetésre elenyésző, ezt a beterjesztők sem vitatják - vagyis a módosítás oka másban keresendő. A magyarázat, miszerint illeszkedik a jövőbeni közigazgatási reformhoz, némileg homályos, hiszen egyelőre senkinek fogalma sincs arról, hogy mi is az.

János evangéliumában meglehetősen hamar elkövetkezik az a momentum, ami tökéletesen alkalmas (lenne) a politika- és királycsinálásra: már a hatodik részben, az ötezer ember megvendégelésekor. Ebben a történetben a populista frázisok esszenciáját, minden politikai hazugság gyökerét - "a semmiből fogunk tömegeket jóllakatni" - Jézus anélkül váltja valóra, hogy kimondaná, elpufogtatná. Egyfelől tehát tapintatos, nem alázza meg hallgatóit; másfelől pedig végre is hajtja azt, ami egy politikust isteni felhatalmazással bíró királlyá tehetne.

Rég nem volt alkalmam hatalmon lévő magyar nemzeti jobboldallal foglalkozhatni. Már szinte el is felejtettem, milyen érzés. Ha én magam nem változtam volna meg közben, unnám a témát, mert a magyarországi - és általában a magyar - nemzeti konzervatívok pontosan ugyanolyanok, mint voltak, persze az idő teltével kop., pecs.

A Nemzeti Színházban a jövő évadban nem fogják bemutatni Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét - pedig szerették volna.

Ha nemrég még azt fájlaltam, hogy az új oktatási kormányzat törekvéseiből egyelőre alig látszik valami (lásd: Derűs rendben végezzük a dolgunkat! Magyar Narancs, 2010. május 6.), úgy ma már nem panaszkodhatunk. Bár nem Hoffmann Rózsa vagy az újonnan alakuló Nemzeti Erőforrások Minisztériuma (NEM) terjesztette be, hanem Semjén Zsolt és Szászfalvi László KDNP-képviselők, de a közoktatási törvény módosítását célzó önálló képviselői indítvány jól mutatja, hogy merre tartunk.

A múlt csütörtökön Pokorni Zoltán fideszes képviselő és XII. kerületi polgármester olyan törvénymódosító indítványt terjesztett be a parlamentnek, mely szerint a jövőben a köztereken felállítandó (áthelyezendő, elbontandó) műalkotásokról ne a fővárosi, hanem az illetékes kerületi önkormányzat döntsön. Szép javaslat, minél nagyobb önállóságot a kerületeknek, a kisközösségeknek, pártsejteknek és miegymásoknak, vivát! Ám némileg beárnyékolja e szándék nemességét, hogy Pokorni polgármesternek épp felülvizsgálat alatt áll a jogerősen és többszörösen lebontásra ítélt turulszobra a Legfelsőbb Bíróság előtt, mely testület október 13-ára tűzte ki a tárgyalást.

Izgalmas törvényjavaslatok jegyében telt a múlt hét, de most csak (a lapunk vége felé részletesebben is boncolgatott) ún. Trianon-törvény preambulumát vizsgáljuk. E dokumentum főmondatának első alárendelő mellékmondata - a köztársaság történetében eddig merőben szokatlan módon - egyfajta hitvallást is tartalmaz. "Mi, a Magyar Köztársaság Országgyűlésének tagjai, akik hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura, s azok, akik a történelem menetét más forrásokból igyekszünk megérteni..." A szerzők bevallottan a lengyel alkotmány preambulumát vették elő, mielőtt a szövegezéshez láttak, s azt sem különösebben titkolják, hogy ez csak az első esete lesz a Jóisten fölemlegetésének bizonyos fontos törvényekben. Az Alkotmány például aligha fogja sokáig istentelenül húzni.