Horn Dániel

Viszik, ha adják

Az önkormányzati iskolák egyházi fenntartásba adásának könnyítéséről

  • Horn Dániel
  • 2010. május 27.

Publicisztika

Ha nemrég még azt fájlaltam, hogy az új oktatási kormányzat törekvéseiből egyelőre alig látszik valami (lásd: Derűs rendben végezzük a dolgunkat! Magyar Narancs, 2010. május 6.), úgy ma már nem panaszkodhatunk. Bár nem Hoffmann Rózsa vagy az újonnan alakuló Nemzeti Erőforrások Minisztériuma (NEM) terjesztette be, hanem Semjén Zsolt és Szászfalvi László KDNP-képviselők, de a közoktatási törvény módosítását célzó önálló képviselői indítvány jól mutatja, hogy merre tartunk.

Ha nemrég még azt fájlaltam, hogy az új oktatási kormányzat törekvéseiből egyelőre alig látszik valami (lásd: Derűs rendben végezzük a dolgunkat! Magyar Narancs, 2010. május 6.), úgy ma már nem panaszkodhatunk. Bár nem Hoffmann Rózsa vagy az újonnan alakuló Nemzeti Erőforrások Minisztériuma (NEM) terjesztette be, hanem Semjén Zsolt és Szászfalvi László KDNP-képviselők, de a közoktatási törvény módosítását célzó önálló képviselői indítvány jól mutatja, hogy merre tartunk.

*

Az egyházi iskolák az államtól jelenleg ún. kiegészítő támogatást kapnak. Azért jár nekik a nagyobb közösség által biztosított finanszírozás is, mert mindenki által igénybe vehető közszolgáltatást látnak el.

Ha egy önkormányzat egy általa üzemeltetett iskolát egyházi fenntartásba kíván adni, úgy a közoktatási törvény szerint a kiegészítő támogatás összegét öt éven át köteles a saját költségvetéséből fedezni. Mégpedig oly módon, hogy a kiegészítő támogatást az állami költségvetésbe utalja - az egyházi fenntartó innen kapja meg a pénzt. Azaz az átadás után még legalább öt évig az önkormányzati büdzsét is terheli az átadott iskola; átlagosan annyival, amennyivel egy általa fenntartott iskola terhelné.

A Semjén-Szászfalvi-javaslat szerint ezentúl az önkormányzatnak nem kell ezt a hozzájárulást befizetnie a központi kasszába, az új fenntartó pedig - az adott egyház - az önkormányzattól átvett iskola után azonnal megkapja az államtól a kiegészítő hozzájárulást. Az önkormányzat tehát nem lesz köteles beszállni az immár egyházi fenntartású iskola költségvetésébe.

Ha spórolni akar, átadhatja az iskoláját az egyháznak.

Az átadáskor az önkormányzatnak és az egyháznak közoktatási megállapodást kell kötnie, amelyben az is szerepel, hogy az iskola milyen célokat tűz ki, milyen kötelezettségeket vállal, és milyen feladatai vannak. Emellett a közoktatási törvény szerint [81. § (1) e)] "a gyermekek, tanulók felvételére alkalmazni kell azokat a szabályokat, amelyek a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményekre vonatkoznak".

E megállapodásban lehet lefektetni olyan elveket is, mint például az esélyegyenlőségé: az egyházi iskola is vegye ki a részét a települési hátrányos helyzetű gyermekek oktatásából (amire az önkormányzati iskolákat a közoktatási törvény 66. §-a kötelezi). Az öt év alatt, amíg az önkormányzat is fizeti az iskolát, a közoktatási megállapodás érvényben marad. Az önkormányzati apanázs elapadása után azonban a közoktatási megállapodás egyoldalúan felmondható. Ez utóbbi kikötést a tervezet nem érinti, vagyis hiába kell az önkormányzati iskola átadásához közoktatási megállapodást kötni, az szinte azonnal egyoldalúan felmondható lesz.

*

A módosítás hatására kétségkívül könnyebb lesz önkormányzati iskolából egyházit "csinálni". De mivel érvelnek a benyújtók?

A két képviselő szerint a jelenleg érvényes törvény "értelmetlenné teszi, hogy az egyébként forráshiányos önkormányzatok megszabaduljanak feladatellátási kötelezettségüktől, a költségvetésüket kötelezően terhelő közoktatási intézmények fenntartásának anyagi terheitől". Vagyis azt szeretnék, hogy minél több forráshiányos, jellemzően kistelepülési önkormányzat adja át az egyháznak az iskolát ahelyett, hogy megszüntetné, hiszen így az anyagi terheket nem a lakosok, hanem az állam összes polgára viselné. A kisiskolák megmentésének célja akár még üdvözlendő is lehetne. Fenntartási költségeik fajlagosan magasabbak, ráadásul a kistelepülések általában rosszabb anyagi helyzetben vannak, s így a minőségi oktatást nehezebben tudják finanszírozni, mint a nagyobbak. Az pedig, hogy a minőségi oktatást a tervezet benyújtói az egyház közreműködésével látják biztosítottnak, szintén nem meglepő, lévén az illetők a KDNP képviselői. Nyilvánvaló, hogy a kereszténydemokraták minél több egyházi fenntartású iskolát szeretnének.

Csakhogy az Alkotmánybíróság 4/1993. sz. határozatában leszögezi, hogy "ahol az állam az állami iskola épületét egyházi tulajdonba adja, azok számára, akik nem kívánnak egyházi iskolába járni, ténylegesen és úgy kell lehetővé tennie állami iskola látogatását, hogy ez ne jelentsen nekik aránytalan terhet". Vagyis a legkisebb, egyiskolás települések, ahol a forráshiány a legnagyobb gond lehet, nem élhetnek az átadás lehetőségével. Önkormányzati iskolákat ott lehet átadni, ahol van alternatíva. Az indoklásban szereplő forráshiányos települések megsegítése tehát nem lehet a valódi érv.

Járhat viszont a módosítás egy olyan fontos következménnyel, amelyre a beterjesztők vagy nem gondoltak, vagy nem akartak gondolni, vagy nem árulják el, hogy gondoltak rá. Az, hogy az önkormányzatok szinte költség nélkül, sőt költséget csökkentve átadhatják az iskolákat az egyháznak, fokozhatja az amúgy is élő iskolai szelekciót. Az egyházi iskolák ugyanis válogathatnak a felvételinél, sőt a hátrányos helyzetűeket sem kell felvenniük - szemben az önkormányzati körzetes iskolákkal. Vagyis ha egy önkormányzat átad egy iskolát az egyháznak, akkor nagyobb valószínűséggel járnak majd magasabb státuszú diákok oda, mint az átadás előtt. Ha egy önkormányzat eddig nem szerette volna, hogy az egyház elszipkázza a magasabb státuszúakat (de hitt abban, hogy fontos az egyház jelenléte a városban, vagy volt igény az egyházi oktatásra), akkor olyan közoktatási megállapodást kötött, amelyben megszabta, hogy az egyházi iskola sem válogathat. A módosítás után erre nem lesz lehetőség. Az átadott iskola, ha akar, szelektálni fog. Persze ennek a logikának a fordított változatára is akad példa. Ha az önkormányzat nem képes arra, hogy méltányos (azaz nem szegregáló) iskolarendszert működtessen, az egyházi átadás lehet a megoldás. Az adott egyház elvállalhatja olyan diákok oktatását is, akikkel mások nem akarnak együtt tanulni. Az önkormányzat pedig kibújik a törvényi kötelezettsége alól. Az önkormányzati iskolák egyházi átadása mindkét esetben növeli a települési iskolák közötti szelekciót.

*

A módosítás ebben a formájában nem lesz képes arra, hogy segítsen az egyiskolás és forráshiányos települések gondjain. Valószínű, hogy nagyobb, több iskolát is fenntartó településeken az önkormányzat - ha eddig ezt még nem tette meg - elgondolkodik majd azon, hogy az egyik iskoláját mégis egyházi fenntartásba adja. Így nem csupán spórol az ügyleten, de - ha az egyházi fenntartású iskola szelektál - felteheti a kezét is: "én szerettem volna, hogy az egyház is segítsen a törvényi integrációs előírások betartásában, de nem tartotta be a megállapodásunkat".

Az iskolaátadás szabályozásának gyors megváltoztatása szimbolikus lépésnek tűnik, ami úgy javítja a fenntartók egy fontos típusának alkupozícióját, hogy ennek hatását jelenleg senki nem képes megbecsülni. Nem készültek vagy nem nyilvánosak a hatástanulmányok a módosítás hosszú távú hatásairól. De a fentiek alapján elképzelhető olyan kimenetel is, amely a szelekció irányába mutat. Ezt az utat pedig már ismerjük - és azt is tudjuk róla, hogy nem az, amin járni kéne.

 

A szerző oktatásgazdász.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.