Szadi-mazi

  • 2005. március 10.

Publicisztika

Kuncze Gábor újra ringbe száll a Szabad Demokraták Szövetségének elnöki tisztéért. Ez az! Csak így tovább! Fodor Gábor ezúttal megméretteti magát az SZDSZ elnöki posztjáért folytatott vetélkedésben. Jól teszi. Virágozzék a demokratikus pártélet, nehogy már csak egy jelölt legyen, így legalább lehet választani. (Legutóbb nem mérettette meg magát Kunczéval szemben.

De milyen jól tette, nincs is fontosabb a pártegységnél!) Kiss Zoltán sorompóba áll a szabad demokraták elnöki székéért, Kóródi Máriával járja a vidéket, hogy megnyerje az ottaniak támogatását. Biztosítjuk legteljesebb egyetértésünk felől, a vidék állítólag nagyon kellemes hely, még ha olykor (legfőként télvíz idején) szar is az idő arrafelé. De vele vagyunk mind, aki magyar liberális, bizonyítsa csak be, hogy a Nagykörúton túl is van élet (a Kortes körút). Lapzártánkig több elnökjelöltről nem érkezett hír, pedig kiállítottunk valakit cinkelni a Kőbányai út sarkára.

Nagyon örülünk az aspiránsok fellépésének, úgy liberális, mint háztáji szempontból. Nyerjen Kuncze! És azonnal hozza tető alá az adócsökkentést! Ha ez utóbbi mégse sikerülne neki, esze ágában se legyen meggondolatlan adócsökkentésbe belehajszolni tántorgó államháztartásunkat! Nagy előrelépés lesz az SZDSZ életében Fodor Gábor győzelme, melynek minimálisan elvárható hozadékaként a melegek végre összeházasodhatnak, s a szabad vőfélyválasztási jogukat sem éri többé csorba. Mi nagyon szurkolunk Kiss Zoltánnak, a vidék emberének, mert ha ő nyer (mint ahogy ki más), azonnal behordatja az asztagot vagy mindjárt mást.

Aztán ha mindezt rendbe tették (Demszkynek is indulnia kéne, triumfálása esetén rögtön dudálhatna egy nagyot), még nem pihenhetnek meg. Sürgősen ki kéne találniuk, hogy most, vagyis 2006-ban miért szavazzanak rájuk, akik eddig rájuk szavaztak, ne adj' isten, akik nem óhajtják a Fidesz visszatértét. Efelől mostanában olyan keveset lehet hallani tőlük. (Az egészségügy rendbetételét most nem ér mondani! Az már volt!) És ha ez így marad, könnyen azon vehetik észre magukat, hogy néhai szavazóik Gyurcsány Ferencet támogatják majd. (Ehhez persze elengedhetetlen feltétel, hogy a miniszterelnök mögött legyen egyál-talán jelölő szervezet, ami olyan bizonytalannak tűnik. De ez egy másik történet.) Arra bazírozni ugyanis, hogy megint akkora mázlijuk lesz, mint 2002-ben volt, több mint bátorság. Ha a két nagy párt 2006 tavaszán pont úgy fog állni a versenyben, ahogy 2002-ben álltak, vagyis fej fej mellett (és, vakuljunk meg, úgy fognak!), akkor az ő könyökük alatt kapaszkodó kicsik sikere dönt majd arról, ki kormányozza 2006-tól az országot. Mi lesz itt, ha most a szocpárt szélét sorjázza le a választás? És mit tesz majd Kuncze, mit Fodor és mit Kiss, hogy ez ne állhasson elő?

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.