Szadi-mazi

  • 2005. március 10.

Publicisztika

Kuncze Gábor újra ringbe száll a Szabad Demokraták Szövetségének elnöki tisztéért. Ez az! Csak így tovább! Fodor Gábor ezúttal megméretteti magát az SZDSZ elnöki posztjáért folytatott vetélkedésben. Jól teszi. Virágozzék a demokratikus pártélet, nehogy már csak egy jelölt legyen, így legalább lehet választani. (Legutóbb nem mérettette meg magát Kunczéval szemben.

De milyen jól tette, nincs is fontosabb a pártegységnél!) Kiss Zoltán sorompóba áll a szabad demokraták elnöki székéért, Kóródi Máriával járja a vidéket, hogy megnyerje az ottaniak támogatását. Biztosítjuk legteljesebb egyetértésünk felől, a vidék állítólag nagyon kellemes hely, még ha olykor (legfőként télvíz idején) szar is az idő arrafelé. De vele vagyunk mind, aki magyar liberális, bizonyítsa csak be, hogy a Nagykörúton túl is van élet (a Kortes körút). Lapzártánkig több elnökjelöltről nem érkezett hír, pedig kiállítottunk valakit cinkelni a Kőbányai út sarkára.

Nagyon örülünk az aspiránsok fellépésének, úgy liberális, mint háztáji szempontból. Nyerjen Kuncze! És azonnal hozza tető alá az adócsökkentést! Ha ez utóbbi mégse sikerülne neki, esze ágában se legyen meggondolatlan adócsökkentésbe belehajszolni tántorgó államháztartásunkat! Nagy előrelépés lesz az SZDSZ életében Fodor Gábor győzelme, melynek minimálisan elvárható hozadékaként a melegek végre összeházasodhatnak, s a szabad vőfélyválasztási jogukat sem éri többé csorba. Mi nagyon szurkolunk Kiss Zoltánnak, a vidék emberének, mert ha ő nyer (mint ahogy ki más), azonnal behordatja az asztagot vagy mindjárt mást.

Aztán ha mindezt rendbe tették (Demszkynek is indulnia kéne, triumfálása esetén rögtön dudálhatna egy nagyot), még nem pihenhetnek meg. Sürgősen ki kéne találniuk, hogy most, vagyis 2006-ban miért szavazzanak rájuk, akik eddig rájuk szavaztak, ne adj' isten, akik nem óhajtják a Fidesz visszatértét. Efelől mostanában olyan keveset lehet hallani tőlük. (Az egészségügy rendbetételét most nem ér mondani! Az már volt!) És ha ez így marad, könnyen azon vehetik észre magukat, hogy néhai szavazóik Gyurcsány Ferencet támogatják majd. (Ehhez persze elengedhetetlen feltétel, hogy a miniszterelnök mögött legyen egyál-talán jelölő szervezet, ami olyan bizonytalannak tűnik. De ez egy másik történet.) Arra bazírozni ugyanis, hogy megint akkora mázlijuk lesz, mint 2002-ben volt, több mint bátorság. Ha a két nagy párt 2006 tavaszán pont úgy fog állni a versenyben, ahogy 2002-ben álltak, vagyis fej fej mellett (és, vakuljunk meg, úgy fognak!), akkor az ő könyökük alatt kapaszkodó kicsik sikere dönt majd arról, ki kormányozza 2006-tól az országot. Mi lesz itt, ha most a szocpárt szélét sorjázza le a választás? És mit tesz majd Kuncze, mit Fodor és mit Kiss, hogy ez ne állhasson elő?

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.