MaNcs, XVII. évf. 10. szám (2005-03-10)
Eörsi Pista legutóbbi, tõle illõen is pompás verskötetében (nem ismétlem magam! cikket ld. másutt) olyan szelíd cikluscímekkel dob meg minket, mintha mi hajigálnánk õt kõvel: Szép emlékek pl. egy ilyen. Hát felbátorodtam, legyen annyi hasznom belõle, hogy másokkal foglalkozom: lophatok szellemet. Örömmel hallottam a híres galéria melletti lágymányosi utcára fordulva egy tisztasági dolgozó szavát.
Amit meg lehet jósolni, az nincs. Ezt a meglepõ tételt tanítja a szemiotika, azaz jeltudomány, s minthogy a nyelvészet ennek az egyik ága, az is ezt tanítja. De mit értünk azon, hogy megjósolni? És hogyhogy "nincs"?
Eörsi Pista legutóbbi, tõle illõen is pompás verskötetében (nem ismétlem magam! cikket ld. másutt) olyan szelíd cikluscímekkel dob meg minket, mintha mi hajigálnánk õt kõvel: Szép emlékek pl. egy ilyen. Hát felbátorodtam, legyen annyi hasznom belõle, hogy másokkal foglalkozom: lophatok szellemet. Örömmel hallottam a híres galéria melletti lágymányosi utcára fordulva egy tisztasági dolgozó szavát.
Múlt heti jelentésében az Állami Számvevõszék (ÁSZ) alaposan leszedte a keresztvizet a irányított betegellátási (ib) modellkísérletrõl. Az ib lényege, hogy adott területen az ún. ellátásszervezõk a beteg helyes orientálásával lerövidítik a "betegutat" (vagyis a helyes terápia és megfelelõ terapeuta kiválasztásával a tényleges gyógyulás idõtartamát), s így érnek el megtakarítást.
Kuncze Gábor újra ringbe száll a Szabad Demokraták Szövetségének elnöki tisztéért. Ez az! Csak így tovább! Fodor Gábor ezúttal megméretteti magát az SZDSZ elnöki posztjáért folytatott vetélkedésben. Jól teszi. Virágozzék a demokratikus pártélet, nehogy már csak egy jelölt legyen, így legalább lehet választani. (Legutóbb nem mérettette meg magát Kunczéval szemben.
Az Európai Unió hagyományos francia-német motorja már nem a régi. A két ország megváltozott, befolyásuk és az integráció iránti lelkesedésük csökken. Már nem tudják ellátni az egyre nagyobb és erõsebb unió vezetését, mint egykor. Ki léphet a helyükbe?
Az Európai Unió hagyományos francia-német motorja már nem a régi. A két ország megváltozott, befolyásuk és az integráció iránti lelkesedésük csökken. Már nem tudják ellátni az egyre nagyobb és erõsebb unió vezetését, mint egykor. Ki léphet a helyükbe?
Kuncze Gábor újra ringbe száll a Szabad Demokraták Szövetségének elnöki tisztéért. Ez az! Csak így tovább! Fodor Gábor ezúttal megméretteti magát az SZDSZ elnöki posztjáért folytatott vetélkedésben. Jól teszi. Virágozzék a demokratikus pártélet, nehogy már csak egy jelölt legyen, így legalább lehet választani. (Legutóbb nem mérettette meg magát Kunczéval szemben.
Múlt heti jelentésében az Állami Számvevõszék (ÁSZ) alaposan leszedte a keresztvizet a irányított betegellátási (ib) modellkísérletrõl. Az ib lényege, hogy adott területen az ún. ellátásszervezõk a beteg helyes orientálásával lerövidítik a "betegutat" (vagyis a helyes terápia és megfelelõ terapeuta kiválasztásával a tényleges gyógyulás idõtartamát), s így érnek el megtakarítást.
"Az egész mai magyar politikai élet alapvetõen kommunikációs csata. 2006-ban azonban lesz egy fontos, akár döntõ érv - a hitelesség" - prognosztizált lapunknak Navracsics Tibor, aki Orbán Viktor elnöki kabinetirodáját, illetve a Polgári Kormányzás 2006 nevû munkacsoportot vezeti.
A Fidesz tiszteletbeli alapító tagjának számít az ország második legnagyobb városának polgármestere, akit a kilencvenes évek elején pártja Fodor Gábor nevével fémjelzett irányzatához soroltak. 1993-ban Orbán Viktor köréhez csatlakozott, hogy öt évvel késõbb Debrecen elsõ emberévé lépjen elõ. Kósa Lajos pályaképét debreceni támogatói és ellenfelei, továbbá a Fidesz egykori és mai országos vezetéséhez kötõdõ forrásaink segítségével vázoljuk.
Az elmúlt héten kis híján megbukott a magyar vasúti átalakulás egyik sarkkövének tekintett árufuvarozási liberalizáció elsõ komoly kísérlete.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) megkezdte az egészségügyi szolgáltatások minõségmérésére alkalmas indikátorrendszer kidolgozását. Elsõ lépésként közzétett a világhálón egy listát.
A múlt héten közölt elsõ ügynökkataszter szövegközlési szempontjait terjedelmi megfontolásokból a következõk szerint módosítottuk. a) Bõvítettük a rövidítések körét. A püspök és az ügynök szavak helyett egyszerûbb nyelvi helyzetben a "pp." és "ü." kifejezéseket használjuk. b) Az egyes nevek melletti szövegrészben az adott ügynököt már csak monogrammal használjuk.
SCHILLER ÉVE Kétszáz éve, 1805. május 9-én, 46 éves korában halt meg Friedrich Schiller: az évforduló alkalmából egy éven át rendezvények sorával emlékeznek a német irodalom klasszikusára.
Hatvanhét óra alatt a Föld körül Sikeresen landolt múlt csütörtök délután egy kansasi repülőtéren Steve Fossett, akinek hatvanhét óra alatt - repülőgéppel, leszállás és tankolás nélkül - elsőként sikerült megkerülnie a földet - adta hírül az Index. Az utat Fossett a Virgin Atlantic GlobalFlyer fedélzetén tette meg, amit kifejezetten erre a célra tervezett a kaliforniai Scaled Composites.
A magyar gyermekirodalomról azt szokás mondani, hogy gazdag, páratlan, a világ számára egyelõre felfedezetlen stb. Azt azonban már csak a hozzáértõ kevesek említik, hogy szervezetlen és kiszolgáltatott.
Új építészet Burgenlandban és Nyugat-Magyarországon címmel nemrégiben jelent meg az elsõ határokon átnyúló, osztrák-magyar építészeti kalauz, ami ráadásul még háromnyelvû is: német, magyar és horvát. A 140 bemutatott épület közül 14 Magyarországon található. A szerkesztõvel beszélgettünk.
József Attiláénál tökéletesebb, hibátlanabb költõi életmûvet nem ismerek. A tökéletesnél is tökéletesebb versek káprázatos sorát írta, amikben még a ritka hibák is éppen ott vannak, ahol szükség van rájuk: jelezni, hogy az Isten jobbat teremtett volna. Hatott is rám, meg is borzongatnak a versei mind a mai napig. Húszéves koromban a Tiszta szívvelt tartottam az Ideális Versnek. Harminc felett a kései költeményeitõl érzékenyülök el. Mégsem volt a kedvenc költõm egy percre sem. Nem értem.
Fülep Lajos 1904-1906-os pályakezdõ kritikái a hazai kulturális élet visszásságait éles szemmel felismerõ, a hivatalos mûvészet nagyjait kigúnyoló, bátor és igen tehetséges fiatalembert sejtetnek. Írásainak egyik csoportját a látogatássorozat darabjai alkotják, melyek egy-egy hivatalos mûvészi nagyságnál született riportok és Fülep sajátos gyorsírótechnikájának köszönhetõen az élõbeszéd hûségével hatnak.
Február 24-én - az 1947-ben, Amerikában született festõnõ, Janet Brooks Gerloff József Attila ihlette kiállításának megnyitóján - mutatták be a költõ magyar-német nyelvû verseskötetét Berlinben.
Mezei ismeretterjesztésnek mondhatni rafinált, kései vallomásnak meg túl büszke Kafka-képregény jelent meg még tavaly. Látszólag totális marhaságról van szó, de hát Franz Kafka a fõszereplõje, az ember nem lehet érzéketlen e tény iránt.
Lemértem: kétszer olyan nehéz, mint egy hasonló kiterjedésû, át-lagos könyv. Nem lehet ám képregényt akármilyen papírra nyomtatni! Merthogy ez itt nem akármelyik Maus, hanem a teljes: a vol. I és a vol. II egy közös vol.-ban, több mint harminc év zajos tengerentúli sikersorozata után.
Az opera köszöni szépen, jól van. Rendre kiheveri a végzetes betegségérõl, haláláról, koporsószentelésérõl és sírkõavatásáról szóló híreket. Régen beharangozott hanyatlása akár virágkornak is beillenék. Világszerte bizonyítottan mind több és több ember tekinti e nemes mûfajt az esztétikai töltekezés értékes forrásának. Ám növekvõ népszerûsége ellenére az opera még manapság is megannyi buta közhelyet és lekicsinylõ elménckedést kénytelen elszenvedni, melyek mindegyre csak vélt életidegenségét, ósdiságát, mûvészi alacsonyrendûségét gúnyolják.
Ödön von Horváth darabja rugalmas anyagból készült: egészen a máig képes feszülni, ha feszítik. Az idõtlen mondandó - bármi is légyen az, a kisember bóduláshajhász szórakozásától a léghajó nevû égi tüneményen át az egzisztenciális bizonytalanságig - egyformán otthon van vagy otthon lehet a múlt század elsõ felének gazdasági válság sújtotta éveiben vagy az új évezred pompás elején; a müncheni sörünnepen vagy egy magyar vurstliban, és hát a kettõ közt is bármikor, bárhol. Tud egyetemes lenni - ez a helyzet. Wulf Twiehaus német rendezõ - aki másodszor dolgozik a Krétakör társulatával - apró jelzéseket pakol a színpadra: EU-zászlót, hupikék törpikét, hogy jelezze: ma is vurstliba menekül egzisztenciális problémái elõl a kisembernép, és pont a menekülés, az nem sikerül neki ma sem.
alábbiakban súlyos mulatozásokról és szomorúságról fog szó esni, és egy óvatlan fordulattal az isten is elõkerül.
Nem láttam az életérõl készült - s most két Oscart is leakasztó - életrajzi filmet, így nem tudom megítélni, hogy a Ray számainak mekkora súlyuk volt Ray Charles sorsában. Az viszont simán leírható: Ray Charles karriertörténetét megbízhatóan - szinte valamenynyi jelentõsebb állomását érintve - követi ez a válogatás, melyhez õ maga szemezgette ki a dalok egyikét-másikát.
Különös örömöt jelent számunkra, ha azt jelenthetjük: tehetséges hazánkfia (jelen esetben Marcel) egy egész albumnyi - s nem is akármilyen! - zeneanyaggal jelentkezik egy neves brit független kiadónál - jelen esetben az LTJ Bukem-féle Cookin' Recordsnál (amely, mint közismert, a sokoldalú Good Looking kiadói csoport egyik címkéje - fõleg a nem kifejezetten d&b-produkciók számára).
lemez Debrecen-dal Vajon hányszor tapasztalták a debreceniek, hogy a városukba érkező utas az ismert nótát fütyörészve kijelentette: itt minden bizonnyal a pulykakakas a címerállat? Tán épp egy ilyen félreértés, s az ebből fakadó felismerés - kéne egy igazi dal Debrecennek - ihlette a közismert helyi zenekar, a PG Csoport vezetőit, a Jantyik testvéreket... Nincs ebben semmi rossz, néhány évvel ezelőtt valakinek az jutott az eszébe, hogy Debrecenben nincsen hegy, ezért sürgősen építeni kell egyet.
Túl vagyunk immár az igazság pillanatán (ahogy Koltai Lajos találóan fogalmazott), de kielégültségrõl szó sincs, az elkészült mû és fogadtatása távolról sem egyértelmû, a róla való beszédet tán érdemes életben tartani. Jóllehet ez minden idõk legnagyobb költségvetésû magyar filmje, hagyjuk most az egyszerû adófizetõ polgár kérdéseit, helyezkedjünk elvi, sõt nyelvi alapra, de elõtte még egy halk sóhaj: szolid középnemzetként ritkán adatik meg nekünk, hogy valami igazán nagyot dobjunk, ami messze átzúg szûkösnek érzett határaink fölött.
Bár természetesen erős túlzás, hogy minden baromi hosszú és dögunalmas filmért jár az Oscar, azért Martin Scorsese sem okoskodott rosszul: a filmakadémia által megadott mennyiségi és minőségi mutatók alapján leforgatott mozijával (Aviator) tulajdonképpen már a zsebében tudhatta a kérdéses szobrot, a döntõ pillanatban aztán mégsem őt szólították a pódiumra. Pedig Scorsese az idén tényleg joggal hihette, hogy semmitmondó és korrekt látványosságokból eleget produkált már ahhoz, hogy végre neki álljon a zászló.
Március 1-jén lépett fel a Zeneakadémián a lengyel-magyar származású zongoramûvész, akit sokan az elmúlt évtizedek legnagyobb tehetségének tartanak. A koncert másnapján, egy lágy tojás és két kifli társaságában beszélgettünk.
Míg Afrikában milliók éheznek, a fejlett ipari országok lakosai sörhasat és dupla tokát növesztenek, a tarkójukon vastag redõkben gyûrõdik fel a háj, s a tévé elõtt döglenek csipszet zabálva. Kõkemény demagógia, de igaz - az életmódunknak köszönhetõen egyre visszataszítóbbá válunk.
Nincs olyan térrészlet, nincs az az életmozzanat, aminek a fizikai rekonstrukciója ne bizsergetné meg az embert az immár kikezdhetetlen befejezettség hamis képzetének káprázatával. A képzet ugyanis nyilvánvalóan hamis: létezõ helyzet és mûködés már csak élõ, zajló mivoltának dinamizmusa miatt sem lehet lezárt a kikristályosult véglegesség értelmében. A tökéletesség feltevését pedig a dolog letûnésének, múltba merültségének puszta ténye teszi nyeklõ-nyakló komolytalansággá. Amikor tehát múltbéli dolgok megható vagy egyszerû, vagy fineszes másságán lelkendezünk, talán éppen mulandó esetlegességük dédelgeti bennünk az édes-búra oly fogékony gyengületet, amely aligha más, mint méla restség.
