A március 15-i ellenzéki megmozdulások, tehát az baloldali pártok (MSZP, Párbeszéd, Liberálisok, DK, Együtt) részvételével szervezett megmozdulás, a Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) Békemenete és a Független Diákparlament tüntetése kiválóan érzékeltették, hogy milyen különbségek vannak a formák, elköteleződések, részvételi igények tekintetében a széles értelemben vett bal- és liberális ellenzéken belül. A jellemző vonások, különbségek számba vétele segít megérteni, hogy mely tényezők korlátozták az ellenzék cselekvőképességét, együttműködési hajlandóságát. Ennél fontosabb, hogy ugyanakkor, láthatóvá váltak azok a pontok is, ahol már történt előrelépés. A szokásos diskurzussal ellentétben azonban nem az egyes pártok együttműködéséről van szó, hanem a pártok mellett felbukkanó tüntető mozgalmak és a közéleti élményközösségek kapcsolatáról.
| ||
Mindhárom tüntetésen nagyjából 2500-3000 fő vett részt, és bizonyosan sokan voltak olyanok, akik mindegyik eseményen részt vettek. Az ellenzéki pártok által szervezett megmozduláson a szervezők meg is kérték a szimpatizánsokat, hogy közösen menjenek át a diákok tüntetésére. A műfaj tekintetében azonban sok különbség fedezhető fel, még ha maga az alap – a köztéri kollektív cselekvés – ugyanaz. Az MKKP által szervezett Békemenet nem csak hangulatában volt karneváli, de az össznépi, köztéri nevetés a középkori karneválok hierarchiákat felborító hagyományát is megidézi (vö. Bahtyin). A látványos akcióformák, a protesztiválok olyan elemek, amelyek megkönnyítik az azonosulást a megmozdulás témájával, a szervezőkkel. Az MKKP Békemenet, akárcsak a politikai mémek, megkönnyítik a politika megragadását, hiszen azt nem a konfliktus, hanem az azt feloldó humor felől teszik meg. A jófejség ugyanakkor egyéni státusz forrása is, a poént értők, az egymás térdét csapkodók belső körébe való tartozás igénye szintén növeli az MKKP vonzerejét. A vicc értése, a humor létrehozásának és dekódolásának képessége az alapja a Kutyapárt körül kialakult élményközösségnek, amely itt képes megélni a köztéri kollektív cselekvés esetében annyira fontos összetartozás élményét.
| ||
A középkori karneválok pár napra felborították a feudalizmus merev hierarchiáját, de nem döntötték azt meg. Március 15-én nem kellett választani a Kutyapárt és a komoly ellenzéki pártok között, hiszen kényelmesen el lehetett jutni az Erzsébet térről a Fővám térre. Más a helyzet a választások során, ahol adott esetben akár a kutyákon is múlhat, hogy kormánypárti vagy ellenzéki jelölt viszi el az egyéni mandátumot, noha erre eddig mindössze Farkas Eszter kiváló cikke reflektált. Feltételezhető azonban, hogy a kutyák támogatói, a velük karneválozók többsége éles helyzetben képes pártot választani magának. Erre enged következtetni, hogy a 2016-os kvóta-népszavazáson a választásokon egyébként is magasabb részvételt felmutató, tehát pártot választani tudók között volt kiugró az érvénytelen szavazatok száma, amelyek leadására a Kutyapárt buzdított.
A diáktüntetésen megjelentek a közoktatási, felsőoktatási tüntetéseken 2012 óta megismert koreográfiák, szólamok és retorikai elemek. Így a „Szabad ország, szabad egyetem!” rigmus mellett hallható volt a generációs hitelességre való hivatkozás, az elvándorlás kérdése, a szociális szolidaritás és hivatkozás, a közéleti részvétel igényének kifejezése: „Semmit rólunk nélkülünk!”. Jól látható, hogy az oktatás az Orbán-kormányok alatt végig megőrizte mozgósítási erejét, amely az ágazat nyilvánvaló problémái mellett annak is betudható, hogy az egymás követő fiatal generációk számára, mint egy általuk ismert és hitelesen képviselhető szakpolitika ad részvételi lehetőséget, politikai szocializációs terepet. A ciklus elején-közepén megjelenő mozgalmakhoz képest azonban itt jóval kevésbé volt kitapintható a politikaellenesség, hiszen a diákok választási részvételre buzdítottak és politikusokat hívtak vitázni. Ez betudható egyrészről a választás közelségének, másrészt kapcsolódik ahhoz a párbeszédhez, ami tüntetők és pártok között óvatosan kezdődött meg a Tanítanék idején, majd a Közös Ország Mozgalom fellépése nyomán kapott új lendületet.
Az összes ellenzéki miniszterelnök-jelölt kiállt a diákok elé, hogy elmondja az elképzeléseit az oktatásról, Orbán viszont nem mert elmenni
Hétfő este kiderült: a pártok vezetői egyetértenek abban, hogy hatalmas gondok vannak az oktatásban. És a megoldási javaslatuk is hasonló. Ritka, a magyar politikai életben manapság szinte soha nem látható eseménynek lehetett részese, aki hétfő este ellátogatott a belvárosi Gödör Klubba. A diákok és érdeklődő felnőttek tucatjaival megtelt teremben a legnagyobb ellenzéki pártok miniszterelnök-jelöltjei vitatkoztak az oktatásról.
Az ellenzéki közéleti cselekvés, politizálás három formája, az intézményesített (pártok), az élményközösségen nyugvó (protesztivál, Kutyapárt) és a mozgalmi (diáktüntetők) nem gyengeség vagy puszta fragmentáltság eredménye, hanem általános társadalmi folyamatok következménye. Ezek közé tartozik többek között az individualizáció, a megnövekedett társadalmi mobilitás és a politikával szemben támasztott magasabb elvárások. A Fidesz esetében párt, élményközösség és mozgalom nem válik el olyan élesen. Ennek egyik oka, hogy az új politikai konfliktusok éppen a már említett társadalmi folyamatok körül jelennek meg. A március 15-i események ugyanakkor előrevetítik annak lehetőségét, hogy autonómiájának megőrzése mellett az ellenzékiség három cselekvési formája nem egymás ellenében fog hatni a jövőben.
Liberális szemmel – A Republikon blogja a magyarnarancs.hu-n.
Liberális szemmel – Republikon
Számok. Politika. Elemzés. Feminizmus. Mozgalmak. Liberalizmus.
