A Csík Zenekar és Dresch Mihály az állatkertben

  • 2013. július 9.

Snoblesse

Az oroszlán is aluszik, s míg szendereg az elefánt, színpadra lép Dresch Mihály. És a Csík Zenekar.
false

 

Fotó: Németh Dániel

Egyáltalán adtok még olyan koncertet, ahol kizárólag népzenét játszotok? – szegeztük a kérdést a Csík Zenekar vezetőjének, Csík Jánosnak (a teljes interjú itt) az alkalomból, hogy tavaly a Sziget -1. napján nagyszínpados volt a zenekar. „Olyan koncertünk már sok éve nem volt. Ez persze a felkéréseken is múlt. Érdekes folyamat részei lettünk, meghívnak bennünket népzenei fesztiválokra, de többek között éppen azért, mert feldolgozásokat is készítünk. Ez a népzenészeket, néptáncosokat is megfogja. És ugyanúgy meghívnak minket a Sziget Fesztiválra, ahol inkább a könnyű műfajt kedvelő fiatalság van jelen. Ez, hogy mindenkihez tudunk szólni, igazán nagy dolog. Szokták is mondani, hogy »közösségteremtő koncerteket« hoztunk létre sok helyen. Az idősebbek is eljöttek meghallgatni az általuk kedvelt népdalokat, de nem zavarta őket, hogy ott van mellettük egy bőrdzsekis fiú, aki az alternatív rockszámoknak örül.” Érthető a zenekarvezető elégedettsége, s érthető az is, hogy a nagyszínpados jelenléthez kell a műfaji sokszínűség, ám még ennél is érthetőbb, hogy amikor a Csík Zenekar Dresch Mihállyal lép színpadra – mint ahogy arra az állatkert a Szigetnél valamivel intimebb közegében sor kerül –, a népzenéé lesz a főszerep.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.