New Orleans leghíresebb és legszakadtabb metálzenészei garantálják a fülledt és kábult éjszakát.
Ajánlom
Ahogy a féllábú veterán harctéri anekdotái is különös súlyt kapnak a hitelesítő látvány okán, úgy képes extra jelentésrétegeket ráhúzni a dalaira a Down akkor, amikor a színpadra lép. A New Orleans-i stoner metál szupergrupp tagjain kegyetlenül végigvert az élet: sós kútba talán nem vetették őket, de herointúladagolástól hurrikántámadásig igen sok mindent megéltek a felbukkanásuk óta eltelt közel húsz év során, és ez a számos keserű tapasztalat rendesen rákarcolta jeleit a „betépett fehér déli lókötő”-archetípust ritka megkapó erővel megtestesítő zenészek arcára. A megjelenés pedig mára tökéletes összhangba került a zenével, hiszen a Down dalai maguk is viharvertek, bekábultak és zsírosak, amelyek olykor a határán táncolnak, de sosem zuhannak bele a teljes szétesésbe. Míg tehát lemezen a Down egyre barátságtalanabb, addig koncerten egyre megrázóbb, s így a zenekar második magyarországi fellépése még azok számára is kötelező, akik szerint a louisianai férfiaknak szögre kellett volna akasztaniuk a gitárt mindjárt a mérföldkőnek számító, 1995-ös legelső lemezük után.
Mennyi volt József Attila havi fizetése, és mit számít ez költői hitelessége szempontjából? Hol húzódik meg a határ a szerzői életrajz és az életmű között? Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténésszel beszélgetünk elfeledett és újra felfedezett életművekről.
Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.
Képzeljük el, hogy 2045-ben Ukrajna elfoglalja helyét az addigra jelentősen átalakult Európa közösségében, és az Európai Unió teljes jogú tagja lesz. Szerzőnk innen visszatekintve meséli el, 2025-től hogy jutottunk idáig. Egy elvben lehetséges, és főleg Európa számára meglehetősen optimista forgatókönyv.
Mikuláš Černák történetének első epizódja, a Miki után a folytatás is megtölti a mozikat: a Černák minden idők legsikeresebb filmje lett északi szomszédunknál.
Eddig is jó volt minden, de most már aztán végképp az lesz – hirdeti a 2026-os költségvetés tervezete. Családok, nyugdíjasok, harcba! De nem úgy, mert békét hirdetünk, amúgy kövér védelmi kiadással.
A chicagói születésű bíboros XIV. Leó néven lép Szent Péter hivatalába, ő lehet a híd a konzervatívok és a progresszívok között. Beszédében Ferenc pápát méltatta, a békét szorgalmazta.
A Magyar Péter által közzétett hangfelvételből kiderült, hogy a honvédelmi miniszter „szakít a békementalitással”. De nem az lenne az első lépés, hogy kimondják, a magyarok békéjét Vlagyimir Putyin fenyegeti?
Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.
Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügynökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.
