Erik Satie-maraton

  • 2013. július 22.

Snoblesse

24 órás koncert, 840 ismétléssel.
false

Balaton-átúszás? Ironman verseny? Ultramaraton? Kemény, emberpróbáló megmérettetések, nem vitás, de a nyomába se érnek annak a gigantikus vállalkozásnak, melyre a palkonyai faluházban kerül sor az Ördögkatlan Fesztivál keretében. 11 órakor három, félelmet nem ismerő zenész – Faragó Béla, Futó Balázs és Kerek István – belekezd ugyanis Erik Satie 1893-as zongoraműve, a Vexations nem kevesebb, mint 24 órán át tartó előadásába. Az egyetlen témából és annak egyetlen variációjából álló művet nyolcszáznegyvenszer kell előadni 24 óra alatt – rendelkezett a mester, s zenészeink nem is engednek a 840-ből.




Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.