| ||
Nem olyan régen mi is megemlékeztünk Janikovszky Éváról, s sok más mellett ezt írtuk: „Mi sikerének titka? Miért lehet máig érdekes, amit ötven évvel ezelőtt, a Kádár-korban írt valaki, ráadásul gyerekeknek? Ha a korszak felől nézzük, nyilvánvaló, hogy a Ha én felnőtt volnék, a Velem mindig történik valami és a Kire ütött ez a gyerek? felszabadító könyvek. Gyerek- és kamasznyelven szólnak, nem elbeszélést vagy bekezdéseket, hanem frappáns, ironikus gyerekmondatokat találunk bennük, s ezekből érdemes kiindulni, ha Janikovszky gazdag nyelvi játékait elemezzük. Mondatai nyelvi szillogizmusok; a gyerekvilág igazságkockái. Állandó feszültséget teremt, ahogy a felnőtt és a gyerek nézeteit ütközteti, váltakoztatva a perspektívákat, ráadásul jó érzékkel pszichologizál.” Ezúttal mások emlékeznek: a New York Művész Páholyban az írónő halálának tizedik évfordulója alkalmából Gálvölgyi János, Horváth Lili, Ullmann Mónika, Janikovszky János és Rigó Béla emlékeznek.
