Kistehén, Biorobot

  • 2016. május 25.

Snoblesse

A Budapest Parkban játszanak.

Idén ünnepli 50 éves fennállását Kollár-Klemecz László, a KiSTeHéN zenekar frontembere, ideje megtudni, milyen volt a vidékre költözött, nagy magyar melankolikus gyermekkora:

Magyar Narancs: Emlékszel arra, hogy milyen gyerek voltál?

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Kollár-Klemencz László: Minden rendben van Lacikával, mondták az anyámnak, csak állandóan néz ki az  ablakon. Olyan gyerek voltam, hogy amikor láttam a jó tanuló Hidenekker Pistit, aki olyan furcsán hátrafelé fogja a ceruzát, akkor azt hittem, ha eltanulom azt a fogást, akkor én is jobb tanuló leszek. Ha falun a nagypapa kitette a hűvös dinnyét az asztalra ebéd után, akkor én nem ettem belőle, inkább elmentem a barátaimmal forró, ehetetlen dinnyét lopni a mezőre. Sokszor voltam életveszélyben, amiről nem beszéltem a felnőtteknek, például a lovas kocsi kereke bekapta a lábam, és egész nyáron csámpásan jártam, de jól titkoltam. Este ilyenkor elgondolkodtam, és megfogadtam mindig, hogy többé nem megyek sehova. Csak azt csinálom, amit a mama mond, szépen öltözök, fogat mosok, jó gyerek leszek.

Aki többet is megtudna „Lacikáról”, annak tavalyi interjúnkat, aki Kollár-Klemencz László idei gondolataival ismerkedne, annak friss lapszámunk interjúját ajánljuk.

Ma este a KiSTeHéN mellett fellép Bérczesi Róbert kisegyüttese, a BioRoBoT is.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.