Idén ünnepli 50 éves fennállását Kollár-Klemecz László, a KiSTeHéN zenekar frontembere, ideje megtudni, milyen volt a vidékre költözött, nagy magyar melankolikus gyermekkora:
Magyar Narancs: Emlékszel arra, hogy milyen gyerek voltál?
| ||
Kollár-Klemencz László: Minden rendben van Lacikával, mondták az anyámnak, csak állandóan néz ki az ablakon. Olyan gyerek voltam, hogy amikor láttam a jó tanuló Hidenekker Pistit, aki olyan furcsán hátrafelé fogja a ceruzát, akkor azt hittem, ha eltanulom azt a fogást, akkor én is jobb tanuló leszek. Ha falun a nagypapa kitette a hűvös dinnyét az asztalra ebéd után, akkor én nem ettem belőle, inkább elmentem a barátaimmal forró, ehetetlen dinnyét lopni a mezőre. Sokszor voltam életveszélyben, amiről nem beszéltem a felnőtteknek, például a lovas kocsi kereke bekapta a lábam, és egész nyáron csámpásan jártam, de jól titkoltam. Este ilyenkor elgondolkodtam, és megfogadtam mindig, hogy többé nem megyek sehova. Csak azt csinálom, amit a mama mond, szépen öltözök, fogat mosok, jó gyerek leszek.
Aki többet is megtudna „Lacikáról”, annak tavalyi interjúnkat, aki Kollár-Klemencz László idei gondolataival ismerkedne, annak friss lapszámunk interjúját ajánljuk.
Ma este a KiSTeHéN mellett fellép Bérczesi Róbert kisegyüttese, a BioRoBoT is.
