Lajkó Félix Szimfonik

  • 2015. november 23.

Snoblesse

Lajkó Félix párhuzamosai a végtelenben találkoznak.

Tizenhét lemezt készített eddig egyedül, illetve különböző formációkkal, és számos zenésszel működött együtt Dresch Mihálytól Boban Markovićig. Írt filmzenét, alkotott színházi zenét, rögzített hangot erdőben, rögtönzött drum and bass alapokra acid partin. Tavaly két lemeze is megjelent; a Jelszó és a Végtelen, de Lajkó Félix szerint ebben nincsen semmi rendkívüli:

false

 

Fotó: Dudás Szabolcs

„Nem volt igazán megfontolva. Ez volt a listámon – és ennyi. Tervben volt a Budafoki Dohnányi Szimfonikusokkal egy szimfonikus lemez, meg Balázs Jancsival a zongorás-hegedűs duó­­lemez, aztán véletlenül egyik odacsúszott a másikhoz. Teljesen más a kettő hangulata persze, de annyira nem üt el az egyik a másiktól, hogy ne lehetett volna ennyi időn belül megcsinálni. Ugyanazzal a lendülettel csináltam mindkettőt, így számomra ez egy és ugyanaz.”

December 15-én Lajkó Félix a szimfonikus lemezt adja elő az Erkel Színházban, a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködésével. De lássuk, mit árult el még magáról a vele készült interjúnkban:

MN: Hogyan próbálsz a kon­certek előtt?

LF: Van, amit előre kitalálok itthon, de van, hogy a helyszínen találja ki az ember. Bármikor előfordulhat, hogy elkezdek játszani valami ismeretlent, és akkor a többieknek követniük kell.

MN: Te mit hallgatsz szívesen másoktól?

LF: A komolyzene érdekel most is, szívesen hallgatom, de játszani nem annyira játszom. Sok kedvencem van, nehezen tudnék ebből párat kihozni csak. Szeretem Menuhint, a régiek közül a cigányzenészeket. Járóka Sándort pél­dául eljártam hallgatni a Kulacsba, amikor játszott.

MN: Lokálpatrióta vagy és világjárt polgár. Játszol valami metropolisban, aztán hazatérsz a faludba. Mi a jó ebben?

LF: Jó otthon lenni. Nem találtam még sehol olyan helyet, ahol laknom kéne. Normális volt ez mindig nekem, hogy itt lakom, és innen utazgatok. Nem gondoltam át soha, hogy miért van ez így, és nem is voltam kénytelen. Foglalkoztam azzal, hogy sokat kéne utazni, de meg sem fordult a fejemben, hogy Pestre költözzek. Nem szeretem a nagyvárosokat, sőt a kisváros Szabadkáról is kiköltöztem Palicsra, ami sokkal nyugisabb. Szeretem ezt a szecessziós műsort, ami itt van a tó körül.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.