Mi az, hogy nagymenők?

  • 2016. május 26.

Snoblesse

Sztárinterjúk Umberto Ecótól Kate Winsletig – könyvbemutató!
false

Nincsen puskám – vallotta be Philip Roth. Kellett a pénz – árulta el Paul Auster. Összetévesztenek néha a Messiással – nyilatkozta Eric Idle. Egy női fenék sima ügy lett volna – mutatott rá Terry Gilliam. Kerülöm a szexet – jelentette ki Nick Hornby. Nincs fantáziám – szerénykedett Michael Haneke. A szereplők orosz falloszok – adott útmutatást Vlagyimir Szorokin. Vetkőzzön csak Putyin tovább – erősködött a Pussy Riot. Elegem volt Hitlerből – jajdult fel Lars von Trier. A Gyűrűk Ura veri a Bibliát – vágta ki George R.R. Martin. Kicsit peckesebben jártam két napig – emlékezett vissza Esterházy Péter. George Clooney egy űrlény – erősítette meg Neil Gaiman. Minden paranoiás engem üldöz – viccelt Umberto Eco. Kokaincsíkokkal volt tele a dohányzóasztal – idézte fel a múltat John le Carré. Ők valamennyien szereplői Köves Gábor Narancs-újságíró interjúkötetének, a Mi az, hogy nagymenők?-nek.

Kötetbemutató május 28-án, 16.00-kor a Gödör Klubban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.