Nincs olyan év, hogy ne jelenne meg egy-egy újabb Mucha-naptár, és egy valamirevaló plakátkereskedés készletéből sem hiányozhat három-négy Mucha-repró, s ez kis túlzással a nagy színésznőnek, Sarah Bernhardtnak köszönhető. Igaz vagy sem, ma már nehéz lenne kinyomozni, mindenesetre nincs olyan Mucha-életrajz, mely ne említené, hogy a később a szecesszió legnagyobb művészeként ünnepelt mestert az isteni Sarah fedezte fel. Állítólag Mucha nem volt több szerény nyomdai alkalmazottnál, amikor az új Bernhardt-bemutató plakátját elkészíthette – a legenda szerint azért esett rá a választás, mert karácsony lévén senki mást nem sikerült munkára fogni, amikor a színésznő új plakátot követelt, méghozzá egyik napról a másikra, Gismonda című előadásához. Akárhogy is történt, Mucha 1896-ban született plakátját, amely Kaméliás hölgyként ábrázolja a színésznőt, a szecessziós grafika egyik csúcsteljesítményeként tartják számon. Az augusztus 26-ig látogatható tárlaton a cseh művész száz alkotása látható a Mucha-rajongó orvos, Zdenek Trímal magángyűjteményéből.
