Nőnap Reloaded: Barbara

  • 2013. február 26.

Snoblesse

Az NSZK-ba vágyik az NDK-s orvosnő – Christian Petzold filmje a nőnap alkalmából a Cirkóban.


Fojtogató atmoszféra, hétköznapi félelem és reménytelen bezártság – kritikusunk ebben látta az NDK-s tárgyú játékfilmek közös jellemzőjét, és ez alól Christian Petzold filmje, a Barbara sem kivétel. A németek Petzold filmjét, az NSZK-ba vágyó NDK-s orvosnő történetét indították az Oscar-versenyben, s bár idén az osztrákoknak állt a zászló, ez azonban mit sem von le a Barbara számottevő érdemeiből. „Tompított drámaiságú, nyugtalanító film” – írta róla kritikusunk (a teljes recenzió itt), s hogy honnan is lehet ismerős ez a hangulat, azt maga a film fiatal szereplője, Jasna Fritzi Bauer árulta el – kis segítséggel – a Narancsnak: „Egy régi japán filmet láttunk, de ha megfeszülök, sem emlékszem a címére. Egy fiatal pár biciklizik benne. Sokat bicikliznek. A lány idős édesapja is fontos szereplő. (Alighanem Ozu Yazujiró Késő tavasz című filmjéről van szó – a szerk.) De a lényeg nem is a történet volt, hanem a hangulat; azt szerettük volna a Barbarába átplántálni."

 

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.