| ||
Erre biztosan lecsapott volna fénykorában a Monty Python; öt hetven körüli nagypapa ugrabugrál egy hatalmas aréna színpadán, és több mint harmincéves poénokkal szórakoztatják magukat önfeledten. Persze mi is csak viccelünk (hö-hö!), mert ha az öt hetven körüli nagypapát John Cleese-nek, Michael Palinnek, Terry Gilliamnek, Eric Idle-nek és Terry Jonesnak hívják, akkor csak ugrabugráljanak a réges-régi poénjaikkal nyugodtan az örökkévalóságig – igény mindig lesz rá. Ám fájdalom, legközelebb csak 110 éves korukban lehet őket együtt látni, mert égre-földre bizonygatták: az, hogy a Monty Python harminc év után újra összeállt, egyszeri és megismételhetetlen produkció. Ismételni a műsort csakis felvételről lehet – ezt teszik most a Cinema City mozijai, ahol a júliusi Python-találkozót vetítik. Műsoron a Papagáj-jelenet, a Hülye Járások Minisztériuma és a Favágó-dal. Mit is mondhatnánk erre? Talán csak ezt: Nudge nudge, wink wink…
