Hodworks: Pirkad

  • 2015. szeptember 11.

Snoblesse

Bolyongás a művészettörténet és a testkultúra útvesztőiben.
false

A Hodworks produkciójáról így írt kritikusunk: „Hód Adrienn koreográfiájára két pár mozdul a színpadon. Az angyalarcú, ám bestiális alkatú Cuhorka Emese és Molnár Csaba, az új idők fenegyereke alkotják az egyik duót, a másikat pedig a természetes iróniával megáldott Garai Júlia és Bakó Gábor táncpedagógus, a mozdulatok bölcse. Az így már trilógiának is felfogható sorozat előző két része, a Basse Danse és az Ahogy azt az apám elképzelte díjazott darabok most már nemzetközi szinten is. Egy dologban tér el tőlük alapvetően a Pirkad: a táncosok végig meztelenek. Előzőleg is voltak a Hodworks munkáiban felszabadítóan gátlástalan feltárulkozásai a táncos testeknek, de ezúttal ruhát csak a darab eleji levetkőzés, majd ötven perc múlva a felöltözés során látunk.”

És egy figyelmeztetés a végére: „Az előadás pedig mindenkinek való, csak 14 éven aluliak és álszentek tartsák távol magukat.”

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.