Rómeó és Júlia

  • 2014. augusztus 27.

Snoblesse

Good night, good night! parting is such sweet sorrow / That I shall say good night till it be morrow
false

Nemrégiben megkérdeztük Tom Stoppardot, a Szerelmes Shakespeare Oscar-díjas forgatókönyvíróját és a Rosencrantz és Guildenstern halott ünnepelt szerzőjét, mit gondol Will viselt dolgairól. Ezt a választ kaptuk:

Magyar Narancs: Ön szerint Shakespeare írta az összes Shakespeare-darabot?

Tom Stoppard: Sosem értettem igazán, mit is jelent ez a kérdés. Valakinek meg kellett írnia, és az is biztos, hogy az a valaki egy és ugyanaz a személy. Én legalábbis egyetlen meggyőző bizonyítékról sem tudok arra nézve, hogy ne Shakespeare lenne a tettes. Semmi sem szól az ellen, hogy ne lett volna képes rá. Számomra nagyon is kielégítő a tudat, hogy ennek a stratfordi iskolás fiúnak a keze van a dologban. Kedves a szívemnek ez a mítosz, még akkor is, ha lehet, hogy igaz. Nem a Shakespeare-tudós beszél belőlem, hiszen nem vagyok az, számomra érzelmi kérdés, hogy igen, ez egyetlen ember, William Shakespeare műve. Ezt a jelenséget hívják egyébként zseninek.

Hogy mit mondott még Tom Willről, elolvasható itt. Az viszont, hogy miként játssza a londoni Globe Shakespeare Rómeó és Júliáját, kiderül a Tabán Kinotékában látható, 180 perces színházi közvetítésből. Az előadás angol nyelvű, a feliratok Nádasdy Ádám műfordítása alapján készültek.

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.