A politikusok bornírtsága

  • 2014. augusztus 27.

Snoblesse

Ismét műsoron a Kaisers TV, Ungarn.

Itt van az ősz, itt van újra, s ezt onnan lehet a legbiztosabban tudni, hogy Pintér Béláék ismét megkezdték működésüket megszokott helyükön, a Szkénében. Régi sikerükkel melegítenek – kritikusunk (a teljes szöveg itt) így nyilatkozott a Kaisers TV, Ungarnról:

false

 

Fotó: Németh Dániel

„A kiindulópont és a tanulság is igen trendi – akár a kormányprogram része is lehetne: visszatért régi dicsőségünk az éji homályból. Nem buktuk el a schwechati csatát 1848-ban – és aztán minden másképp alakult, mint eddig tudtuk. A végeredmény pedig: Európa a lábunknál hever.

Ez pedig Pintér Béla legújabb produkciója, amely a Kaisers TV, Ungarn címet viseli. Pengeéles gúnyrajz a múltba visszarévedő, dagadó kebellel a történelem, az »egyszer volt« átrajzolásán fáradozó kurzus bornírtságáról, természetesen úgy, hogy maguk az ábrázoltak röhögnének rajta a legjobban. Már ha ott ülnének a nézőtéren.”

És ha már itt tartunk, lássuk, mit mondott a Narancsnak Pintér Béla a produkcióik – így a Kaisers – kiérleléséről:

Magyar Narancs: A társulatod egyik tagja mondta nekem, hogy körülötted inkább kivitelezőkre, mintsem ötletelőkre van szükség. Egyetértesz?

Pintér Béla: Igen, egyetértek. Azért tartottam ilyen hosszú szünetet, mert attól tartok, hogy ezzel megsértem a kollégáimat, hiszen ők valóban az alkotótársaim, akikkel közösen dolgozom. Azt kétségkívül soha nem mondom nekik, hogy „gőzöm sincs, mi legyen, rád bízom az egészet”, de amit elmondok, azt minden kollégám továbbgondolja, és nagyon sok ötletüket elfogadom. Sokszor indulok el rossz irányba; amikor gyökeresen átírok egy darabot, új számot adok a szövegnek – a Kaisers TV, Ungarn esetében kilenc ilyen verzió volt, A 42. hétnél tizenegy –, és a szövegeket minden esetben a kollégák kritikai kontrollja alapján írtam át. De mégiscsak a rendező kell, hogy a legtöbbet tudja a majdani anyagról. Igaz, minden téren nagyon pontos elképzeléseim vannak az előadásokról, a színészi játéktól kezdve a látványon át a zenéig – de az utóbbi időben egyre nagyobb szükségem van rá, hogy alkotótársakkal dolgozzam együtt.

A teljes interjú itt olvasható. Előadások: szeptember 1., 2., 3., 20.00 óra

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).