| ||
Szindbád szerette a nők lábát s a hófúvásos időjárást, a vidéki tánciskolát és a kis vendégfogadót, ahol a fogadósnénak szöktetést ígért, szerette az őszi liget vérfoltos faleveleit és az elhagyott szélmalmokat, a melankolikus kocsiutat a hegyek között, a vándorcirkusz-társaság lovarművésznőjének mosolyát, s szeretett ezen kívül még kezeket, hajakat, női neveket, asszonyhangokat, simogatásokat és még sok minden mást, ahogy azt Krúdy Gyula tájékoztatásul közli a Szindbád-történetek előtt. De bővebb információért Szindbád gusztusát illetően bátran fordulhatunk Huszárik Zoltán korszakos Szindbád-filmjéhez is. Főszerepben természetesen a velős csont és Latinovits Zoltán.
