Magyar Narancs: Magyar Péter története most még nincs lezárva. Meg lehet fogalmazni egy A Magyar Péter-jelenség című könyvben olyan általánosságokat, amelyek jövő április után is megállják a helyüket?
Kövesdi Veronika: A struktúra megmarad: adott egy politikai vezető, akinek vannak követői, közöttük van egy viszony, aminek vannak például kommunikációs és érzelmi aspektusai. A vizsgálódásunk egy adott időszakra vonatkozik, de elméleti szinten foglalkoztunk néhány lehetséges iránnyal: most például a jelöltállítás folyamatában vagyunk, ezért még eldől, hogy marad-e az egyszemélyes fókusz, vagy megtörténik a karizma megosztása. Ugyanakkor a tábor érzelmi kötődése és a vezetői vízióra való reakció valamilyen minőségben tetten érhető lesz április közepe után is.
Metz Rudolf: Minden politikatudományi munka pillanatfelvétel, de ezekből az elemzésekből tudunk következtetéseket levonni. A kutatás is lépésről lépésre épült, hiszen mindig hozzá lehetett tenni valamit. Együtt nőtt a mozgalommal.
MN: Mi a Magyar Péter-jelenség röviden összefoglalva?
MR: Három dolognak kellett hozzá egyszerre jelen lennie: a szikra, aki maga a vezető, valamint a karizmatikus kommunikációja; a száraz avar, ami a követői előtte apátiába zuhant csoportja; és volt a közvetítő közeg, tehát a levegő, ez az a társadalmi közeg, amibe beépült. Apátia, politikaellenesség, a kegyelmi botrány okozta morális válság, ez robbantotta lángra. A könyvben is hangsúlyozzuk, hogy itt nem a szikrán van a hangsúly, hanem azon a futótűzön, ami végigfutott Magyarországon.
KV: Komplex jelenség, amiben számottevő a társadalmi közhangulat, a vágyak és igények, illetve a média is. A kegyelmi ügy esetében nagyon erős normasértést érzékelhetett a közvélemény, hiszen a pedofília a nyugati társadalmakban nem relativizálható. Az erre adott reakció az influenszerek közvetítésével olyan csoportokhoz is eljuthatott, amelyek nem vettek részt aktívan politikai szereplők megmozdulásaiban. Erre a hullámra csatlakozott rá Magyar Péter, aki az online és az offline térben is képes volt rezonanciát kiváltó karizmatikus jelzéseket adni.
MN: A keleti blokk társadalmaiban nagyon erősen jelen van a kívülről jött, mindenkit leváltó messiás története, Volodimir Zelenszkij is ilyen volt. Miért ilyen divatos ez?
KV: A messiásvárás a zsidó-keresztény hagyományban és nyomokban néhány keleti vallásban is megtalálható: a vágy, hogy eljön valaki, aki eljuttat az evilági vagy a túlvilági kánaánba. Ennek a politikai térben az a megfelelője, hogy megjelenik egy vezető, aki megszünteti a társadalom problémáit, megoldja a kríziseket. Ez segít a félelmek, a bizonytalanság leküzdésében. Utóbbi érzések nemcsak kihasználhatóak, konstruálhatóak is: a populista kommunikációs stratégiák válságnarratívái megteremtik a lehetőségét a krízis megoldásának perszonalizációjára a vezetővel, mint hőssel, aki az egyetlen megmentő. Ha teljes a kiábrándulás a politikai piac idevágó termékeiből, akkor megjelenik a szükséglet egy újra. Itthon Márki-Zay Péter például ugyanerre az igényre igyekezett válaszolni 2022-ben, ráadásul az ő retorikája nagyban merített a vallási nyelvezetből.
MR: Ez nem magyar jelenség, és nem is lesajnálandó, patologikus tünet. Ugyanilyen hőskeresés működik a nyugati demokráciákban is, csak az amerikai elnöki vagy a francia félelnöki rendszerben ez intézményesült. A keleti blokk országaiban ez az intézményesülés nem áll fent, tehát nem tud határt szabni ezeknek a politikai hősöknek. Sokkal könnyebben előtörnek itt az intézmények közül ezek a vágyak. Zelenszkijjel kapcsolatban lehet hasonlóságokat találni online jelenlétben és a kívülről érkező vezető történetében, de fontos különbség, hogy esetében külső sokk okozta a hősteremtést – a háború –, míg Magyar Péternél belső morális válságból alakult ki.
KV: Érdekes, hogy a messiásvárást pejoratív jelzőként a kormánypárti média is használja. Ebben az értelemben irracionalitást feltételez: aki hisz, eltávolodott a valóságtól. Ez a keretezés oda vezet, mintha a hívő emberre mondanánk, hogy bolond, de az is benne van, hogy aki nem ért egyet, annak gondolkodási zavarai vannak.
MN: Ráadásul a Fidesznek is van messiása, Orbán Viktorra már várni sem kell.
MR: Igen, Orbán Viktor esetében ez korábban zajlott, az 1990-es évek végén és 2000-es évek elején. De más a dinamika: Magyar Péter kiteljesedése az online térben fontos különbség. Hasonlóképp lehet értelmezni Gyurcsány Ferenc felemelkedését is, hiszen kialakult mögötte olyan követábor, amelyet nem tántorított el semmilyen botrány.
MN: Magyar Péter a Facebookon építette fel magát, pedig még 2022-ben is az volt a mondás, lájkokból nincs szavazat. Emlékezhetünk például Jakab Péter parizeres zsemléjére. Mi változott?
MR: A Magyar Péter-jelenség kulcseleme, hogy sikeresen váltotta át az online jelenlétet offline-ra, és onnan vissza is csatol. Az ember bárhonnan követheti az országjárást, ami felnagyítja ezeket a rituálékat. Ez a karizmatikus fertőzés: úgy kapcsolódik az ember a vezetőhöz, hogy átragadnak rá az érzelmek. Tehát ha azt látja, hogy az ismerősei kommentelnek, lájkolnak, akkor ő is felveszi ezeket az attitűdöket. Ugyanez a közvetítés: ha azt látja, hogy könnyes szemű nénik kérik, hozza haza külföldről az unokáit, az hat azokra is, akik nincsenek jelen. És ugyanez lezajlik tradicionális értelemben a helyszínen. Erre eddig nem volt példa. Közben maximális kontroll alatt tartja a róla kialakult képet: minden róla szóló cikk alatt megjelenik szinte kommentelni. Ezek azért fontosak, mert megteremtik az emberek számára azt a kapaszkodót, hogyan kell értelmezni ezeket. Így működik a családjának a története, a magánélete, a gyerekeivel töltött idő bemutatása. Annyira kontroll alatt tartja, hogy ki sem lehet kezdeni.
KV: Ez a kontrollra törekvés nem cenzori szemlélet, hanem keretezési verseny: a gyors reakciókban ügyes, és ezzel képes keretezési dominanciát szerezni, ami hozzájárul ahhoz, hogy egységben tartsa a saját mítoszát. Ez a mítosz akkor jó, ha képes valamennyire rugalmas maradni, de a magját alkotó szimbólumok nem változnak.
MR: Ez akkor jön ki, ha összehasonlítjuk Orbán Viktorral: ő dominálni szeretne, és csak olyan helyre megy el, amit irányítani tud, és olyan képben tűnhet fel, ami neki kedvez. Magyar Péter elmegy mindenhova, ahol kritikus kérdéseket kap, és azt akarja kontrollálni akár azzal, hogy vitába száll. Óriási különbség kettejük ATV-s interjúja: Magyar Péter a kezdeményezést akarta átvenni, Orbán Viktor pedig inkább kikerül kérdéseket.
MN: Miért ad hitelt Magyar Péternek a nagyrészt nagyon nem fideszes közegben, hogy két éve még fideszes volt?
KV: Sokszor találkoztunk azzal a választói megközelítéssel, hogy „ezt a rendszert csak belülről lehet lebontani”. Az a percepció, hogy olyan többlettudással rendelkezik, amivel az ellenzék politikusai nem, a követői szemében stratégiai előnyt jelent: tudja pontosan, hogyan működnek a folyamatok, ki kicsoda a rendszerben, kit mivel lehet támadni. Emellett nem lényegtelen, hogy a bemutatkozó Partizán-interjújával az ellenzéki csoportok szemében hitelesítette a korábban terjedő legendákat, információmorzsákat a rendszer működésével kapcsolatban.
MR: A kompetencián túl fontos a rendszer megbomlásának pillanata: kiáll egy ember, aki reprezentálni képes ezt a bomlást, sok bizonytalannak adva ezzel reményt.
KV: Ráadásul ebben a súlyosan polarizált társadalomban viszonylag ritka, hogy valaki fideszesként nem visszavonul vagy kiábrándul a politikából, hanem teljes pálfordulással áll át a másik oldalra.
Magyar Péter története a követői szemében a szimbolikus „megtérés”, ami megteremti a reményt arra, hogy ez a fordulat a szavazótáborban is megtörténjen.
A rendszerből való kilépésnek, aktivitásnak, az ezzel járó tudás képének nagy jelentősége van a kezdeti időszakban.
MN: Az nem a teljesen kiépült rendszer jele, hogy már az ellenzéket is a NER állítja elő?
MR: Ez így is volt eddig is, a különbség csak annyi, hogy a Fidesz nem tudja kommunikációs értelemben kontrollálni az ellenzéket. Önmagában nem kirívó, hogy egy ilyen domináns párt megteremti a saját kritikusait, az a kérdés, tudják-e kezelni a párton belül. A Fidesz ezt a megújulási szándékot és az egyéni ambíciókat sem tudta kielégíteni, ebből származva megmerevedett a rendszer, és nem tud kilépni a megszokott világmagyarázatból.
KV: A nagyon sokáig fennálló világmagyarázattól annyira nem tudunk kollektívan szabadulni, hogy az politikai mítosz, aminek az egyik alapszimbóluma Gyurcsány Ferenc volt és minden politikai ellenfél az ő embere, most visszatért. Ugyanez a magyarázat most Magyar Pétertől: Orbán az új Gyurcsány, kinek Trump, kinek az IMF.
MN: Az mennyire tűnik tudatosnak, ahogy Magyar Péter a konstruktív ellenzékiség ajánlatától eljutott a teljes rendszerváltás ígéretéig?
MR: A tudatosságot nehéz megmondani, de ahogy nőtt a támogatottság, és egyre sikeresebbek lettek az országjárások, hajtották tovább. Ez az az áradás, amiről sokszor beszélnek: mindig emelte a tétet. Nem előre megírt stratégia, hanem rugalmasan változó.
KV: A választók szükségleteire, elvárásaira válaszolni kell, így ez a dinamika a követők vágyait is visszatükrözi valamelyest. Persze ez nem feltétlenül elég, a figyelmet is fent kell tartani. Az állandó országjárás jó eszköz erre: egy érzelmileg is bevonó politikai rituálé, ami folyamatos online tartalmat szolgáltat.
MN: Ezek szerint jól mérte fel a Fidesz, hogy itt már az online/digitális teret kell főleg elfoglalni?
KV: Ez a megvilágító felismerés nemrég lett hangos, de már egy ideje közismert, hogy a közösségi média a politikai kommunikáció egyik legfontosabb terepe. Interaktív, jól építhetők a személyiségek, és a paraszociális kapcsolatok kialakításához elengedhetetlen, amelyekről tudjuk, hogy képesek befolyásolni a szavazás irányát. Egyébként Orbánnak már a 2022-es Facebook stratégiája is profi volt, ahogy az utóbbi idők TikTok kommunikációján is látszik, hogy platformra tervezett irányokat követ. Az „elfoglalás” alatt gondolom az értendő, hogy legyenek minél aktívabbak a szimpatizánsok a digitális térben, ehhez pedig a pozitív érzelmi mobilizáció jobb eszköz lenne.
MR: Nagy különbség, hogy a Fidesz körüli hátország nem mindig érti az internet működését. Ezt nem lehet úgy dominálni, mint a hagyományos médiát. Ők gyors megoldásokat akartak minden esetben, gyorsan felépíteni a megafonos influenszereket, vagy most a Digitális Polgári Köröket és Harcosok Klubját, de elhanyagolták a karakterek felépítését.
MN: Visszatérve a Tiszára: egyelőre azzal hódítanak, hogy semmilyen világnézeti kérdésbe nem mennek bele, és Magyar Péter sem nagy dolgok megoldását ígéri. Létezhet ekkora ideológiamentes mozgalom?
KV: Egy pontig biztosan. A követőtábort egyelőre Magyar Péter személye és az általa közvetített vízió tartja össze, a konstruált „mi”-ben pedig nincsenek ideológiai választóvonalak. A választások után, amikor már nincs számukra ennyire közeli, egyértelmű és szinte mindent felülíró közös cél, pontosabban kell majd válaszolni olyan kérdésekre is, amelyek egyelőre stratégiai szempontok mentén ki vannak kerülve.
MR: A magyar társadalomban túldimenzionáljuk az ideológia szerepét. Abban, hogy az egyszerű állampolgár mennyire kapcsolódik ezekhez az ideológiai kérdésekhez és vitákhoz, nagyon szkeptikus vagyok. A nagy identitáspolitikai küzdelmekbe is belefáradhatott már a társadalom, nem értik a konnektivitást, nem értik a pánkonzervatív összefogásokat,
ezeket felülírja a mindennapi megélhetés, a szolgáltatások minősége, vagy az egészségügy helyzete. Az a fontos, hogy működjön valami, és nekik ne kerüljön többe. Ezek egyszerű kérdések, de kritikusak.
KV: A kutatásokból is az derül ki, hogy a baloldali-jobboldali különbség nagyon kevéssé számít. Ami fontos, az a pozitív érzelmi azonosulás, Orbán Viktor tábora stabilan, mélyen kötődik, Magyar Péteré pedig gyorsan erősödik.
MN: Magyar Péterbe egymillió dolgot látnak bele az emberek. Bele van kódolva ebbe a csalódás? Mi történik, ha nem teljesíti a küldetését 2026-ban?
KV: Minél magasabba az elvárások, annál nagyobbat lehet csalódni. Annyira sokfélével szembesül számos nézőpontból, ami valószínűleg nem teljesíthető ezen a távon. Tehát igen, valamilyen szintű csalódás bele van kódolva, például nehéz egyszerre fenntartani a nemzetet újra összefogó reményalapú narratívákat és közben érzelmeket mozgósító retorikával rámutatni az ellenségképre.
MR: Minden érzelmi kapcsolat ki tud fáradni. S így van ezzel a karizmatikus kapcsolat is. Kérdéses, hogy ez mennyire tud identitássá változni, és hogyan lehet megbocsátani hibákat. Nem mindegy, melyik forgatókönyv jön: ha kétharmadot sikerült elérnie a Tiszának, akkor talán lezárható, de ha nem, akkor tovább formálódik. Egy vesztes választás után pedig iszonyatos érzelmek szabadulhatnak fel.
KV: Most van egy jól körvonalazott cél a választással. Hogy utána mi lesz, az az igazi kérdés: jelenleg egyéni szinten is érthető az elvárt cselekvés, egyértelmű a részvétel módja. Annál, hogy mit lehet mondani egy vesztett választás esetén, sokkal nagyobb kérdés, hogy mit kell egy győzelem után. Egyéni szintre kell célozni a megfelelő kommunikációs stratégiát, e nélkül ott lesz a már jól ismert kérdés: kinek és mi a szerepe akkor, ha a győzelem után sem jön el az utópia.
MR: Azt kell mondani, hogy „még két választást kell nyerni,” vagy hogy „még félkész az ország.” Ezek a mondatok mutatják jól, úgy tűnik, hogy az a vízió, amit a Fidesz 2010-ben megteremtett, kezd egy kicsit döcögni.
Kövesdi Veronika-Mert Rudolf: A Magyar Péter-jelenség. Budapest, Hvg Könyvek, 2025, 399 oldal
