Különös, ahogy a magyar kormány hosszan tűnődik, mit szóljon a Beneš-dekrétumokra hivatkozva máig földet elkobzó szlovák hatósági eljárásokhoz és az ezzel kapcsolatos új szlovák jogszabályhoz (ami szerint Szlovákiában ezentúl börtön jár a Beneš-dekrétumok megkérdőjelezéséért). A csehszlovákiai magyarok (és németek) kollektív jogfosztásának nyolcvan évvel ezelőtti hazai fogadtatása ugyanilyen tanulságos volt.
Azt, hogy a magyarokat és a németeket kitelepítené, már 1942-ben kimondta a Londonban működő emigráns csehszlovák kormány. Ezt az eszmét 1945. április 5-én a Kassán kiadott új csehszlovák kormányprogram részleteiben is kifejtette, a magyarokat és a németeket téve felelőssé Csehszlovákia 1938-as fölosztásáért. Amikor Eduard Beneš csehszlovák köztársasági elnök 1945. augusztus 2-án kibocsátotta a 33/1945. számú dekrétumot, amely a magyarokat és a németeket megfosztotta csehszlovák állampolgárságuktól, és jogalapot teremtett az internálásukra, a magyar Ideiglenes Nemzeti Kormány jegyzékben tiltakozott Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál. Mindszenty József bíboros pásztorlevélben emelt szót a jogfosztás ellen, a nyugati szövetségesek államfőihez és egyházi vezetőihez írt nyílt leveleket. A pártok közül a Független Kisgazdapárt lépett fel határozottan, a többi párt ugyan foglalkozott a kérdéssel, de nem sürgettek fellépést. Erre az lehet a magyarázat, hogy bár a kommunista téziseknek nem felelt meg, ha nemzetiségi alapon különböztetnek meg embereket, a Vorosilov marsall által képviselt szovjet álláspont – az oszd meg és uralkodj elve alapján – úgy szólt, hogy rendben van, amit a csehszlovák kormány tesz. Az ottani magyarokat tessék Magyarországra telepíteni – az onnan kitelepítendő németek házaiba, földjeire. Szóval a háborúban vesztes magyar államnak is megadatik az a kiváltság, hogy bűnösnek bélyegezhesse és eltávolíthassa az egyik nemzeti kisebbséget.
A világpolitikai, majd azonnal állami szinten érvényesülő elvnek, amely mögött szabadjára engedett gyűlölet működött, rövid időn belül precízen érvényt szereztek az emberek ezekben az országokban, egy-egy faluközösségen belül is.
Magyarországon, a Csongrád-Csanád megyei Újszentivánon 1945. április 19-én Bódi Menyhért jegyző arról számolt be, hogy nyolcvanöt helyi – német – gazdától 1161 katasztrális hold földet koboztak el, ebből 893 holdat százhetvenhat igénylő között szét is osztottak. December elsejére befejezték az elvett földek és házingatlanok tulajdonba adását.
Erről és a következményekről megrázó adatokat és emberi történeteket közöl Miklós Péter A kollektív bűnösség elvének gyakorlati alkalmazása Közép-Európában című idén megjelent könyve.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
