Szokásunkhoz híven az idei könyvhétre is összeállítottuk irodalmi mellékletünket. Irodalmi sikerlista, interjú Mán-Várhegyi Rékával és Jonathan Franzennel, esszé az irodalmi Nobel-díj botrányról és jó pár könyvkritika várja, hogy megtalálja hűséges olvasóit. Ne fogják vissza magukat!
A Magyar Narancs irodalmi sikerlistája
Elég rápillantani a tabellára, hogy világos legyen: idei első magyar irodalmi szavazásunkat kétszeres medencehosszal nyerte…
Nem, nem áruljuk el, hogy ki. Hogy a Magyar Narancs kritikusai szerint kit, mit érdemes elolvasni a legfrissebb irodalmi felhozatalból, kiderül, ha fellapozza legfrissebb számunkat.
Az irodalom iránt érdeklődő olvasó ezen kívül is sok izgalmas témát talál. Íme néhány kedvcsináló részlet.
Létezik-e a titok?
Bundula István kritikája Nádasdy Ádám Bánk bán-fordításáról: "Nádasdy Ádám a befogadást megkönnyítendő fordította mai magyarra Katona József klasszikusát.
| ||
A szövegből nem hagy el semmit és nem is told hozzá semmit, mint Illyés Gyula a maga Bánk-„átiratában”; nem a maga stíljéhez hajlítja az eredeti szöveget, mint Móricz Zsigmond Kemény regényét, A rajongókat. Nádasdy mondatról mondatra az eredeti változatot követi, és lehetőleg csak a bonyolult mondat- és szószerkezeteket vagy szórendeket oldja fel, valamint a ma már teljesen ismeretlen vagy más jelentésű szavakat fordítja le."
„Elképzeltem az értelmiségi nirvánát”
Mán-Várhegyi Réka író regénye, a Mágneshegy felkerült az Aegon és a Libri Díj rövidlistájára, legutóbb pedig elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját. A díjhalmozáson kívül a realizmus idézőjeleiről, az első Orbán-kormányról és az anyaság stílusformáló erejéről is beszélgettünk.
MN: Mit gondolsz, milyen tényezők vezettek odáig, hogy a Mágneshegy így ki tudott emelkedni?
MVR: Nem hiszem, hogy szerzőként ezt maradéktalanul fel lehet mérni. Az első kötetemet jól fogadta a szakma, úgyhogy ennyiben ennek már meg volt ágyazva, várták, kíváncsiak voltak rá. Valószínűleg komolyan vehető szerzőnek számítok, aki tud értelmes mondatokat írni, ami már önmagában erény. A regény gondol valamit többek között az értelmiségivé válásról, bizonyos gendertémákról, közben valamennyire humoros, talán ez is számít.
Krusovszky Dénes az irodalmi Nobel-díj botrányról:
Tavaly májusban a nemzetközi sajtóban óriási visszhangot váltott ki a hír: elmarad a 2018-as irodalmi Nobel-díj átadása, sőt a díjazott kiválasztása is, mert a Svéd Akadémia – a világ legrangosabb irodalmi elismerését odaítélő szakmai szervezet – az előző év végi zaklatási botrány után képtelen összeszedni magát.
Valamivel kevesebb, mint egy év múlva, idén márciusban pedig az a hír borzolta az irodalombarátok kedélyét, hogy 2019-ben, az előző, díjtalan év egyfajta kompenzációjaként, két irodalmi Nobelt is kiosztanak majd. Természetesen ez a döntés is megosztotta a közvéleményt, igaz, nem vert olyan hullámokat, mint az „eredeti” botrány. Pedig a változások a teljes nemzetközi irodalmi játéktérre jelentős hatást gyakorolhatnak.
Jonathan Franzen íróval Köves Gábor készített interjút, aki újabb esszékötettel örvendeztette meg híveit. A világ végének vége változatos témákat ölel fel, oldalain a klímaváltozás jól megfér Edith Wharton előnytelen megjelenésével. A szerzővel, aki épp utolsó – vagy utolsó három – regényén dolgozik, telefonon beszélgettünk.
MN: Ma mennyit írt?
JF: Hat óránál többet sosem írok egy nap. A mai etap már megvolt. Mostanában az átlagom napi egy oldal. Egyszer volt, talán igaz sem volt, de amikor A huszonhetedik várost írtam, volt nap, amikor 17 oldal is összejött. Dupla sorközzel.
| ||
MN: Ki van egyezve az 1 oldal / nappal?
JF: Tűrhető. Végül is ez évi 365 oldal. Gyorsabban megy minden, ha már összeraktam fejben a regény összes figuráját. Tavaly május óta dolgozom az új regényen, azóta a napi átlagom nem ment egy oldal fölé, de hamarosan begyorsulok, szerintem el fogom érni a napi két oldalt is. De aranyszabály, hogy a napi hat órát ne lépjem túl.
Bárány Tibor Kompolthy Zsigmond Pannon pestis című regényéről írt kritikát.
Nem mindegy, hogy Bánnal vagy Kompolthyval tartunk, azaz a Pannon pestist a Nemzeti Együttműködés Rendszerének tűpontos (szatirikus) diagnózisát nyújtó regényként olvassuk, amelyet csupán azért nevezhetünk disztópiának, mert a váratlan (egészségügyi) katasztrófa forgatókönyvével dolgozik, és a cselekményt a közeli jövőbe helyezi – vagy inkább a szerző dühét, elkeseredését és bűntudatát nagy nyelvi erővel kifejező publicisztikával van dolgunk, amely történetesen a szatirikus regényben találta meg a maga irodalmi formáját.
És még nincs vége. Olvashat még Balázs Samu életútjáról, Történelmi töredékekről, Lázár Ervin és Nemes Nagy Ágnes eddig publikálatlan műveiről, Stefanie Höfler Velem nem lehet járni című regényéről, illetve arról, hogyan vált a gyerekváró krónika az utóbbi időkben kurrens műfajjá.
Könyvheti irodalmi mellékletünket a Magyar Narancs legújabb számában olvashatja. A friss Magyar Narancs már kapható az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt.
Magyar Narancs
A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!
