Hétfőn, június 3-án halt meg Térey János. Sokan emlékeztek és emlékeznek rá azóta, a Magyar Narancs csütörtöki számában például Karafiáth Orsolya és Legát Tibor.
A Sorköz virtuális hasábjain ennek a szomorú hétnek a vasárnapján mi is emlékezünk — megállunk egy pillanatra, lehunyjuk a szemünket, és amennyire lehet, számot vetünk Kancsendzöngáinkkal.
| ||
Térey János Philosophy of Sherpa című verse először az Élet és Irodalomban jelent meg, aztán az Őszi hadjárat című kötetben.
Idemásoljuk először a szerző előadásában, utána a Harcsa Veronika—Gyémánt Bálint duó feldolgozásában a verset.
A Kancsendzönga (régebbi alakváltozat: Kancsindsanga, angol nyelvterületen: Kangchenjunga, nepáli nyelven: कञ्चनजङ्घा) a Föld harmadik legmagasabb hegye a Himalájában. 8586 méteres tszf. magasságát csak a Csomolungma és a K2 múlja felül. Nepál és India határán fekszik; előbbinek a második, utóbbinak a legmagasabb hegycsúcsa, írja a Wikipedia. Itt halt meg 2013. május 21-én Erőss Zsolt és Kiss Péter.
Philosophy of Sherpa
A lelked alaptáborában,
A néma csúcs alatt
Serpák sátraznak jéghidegben,
Amíg te mászod rendületlen
Kancsendzöngáidat.
Feszít a mítosz késztetése,
S ha megdőlsz, jaj neked.
Gyakorolván a csúcsra tartást
Bejárod, éber Nyugtalanság,
A korlátlan teret.
Van szikla, mely tapinthatatlan,
Fellegbe bújt ikon,
Csipkézet, vesztéssel határos;
És mágnesvonzás, mely halálos
Kancsendzöngáidon.
„Meghágható hegy! Hübrisz és hó!”
„Bérced mihaszna, lásd!”
„Sorszámot kell szereznem itt fent.”
„Tudod, idegesíti Istent
Minden csúcstámadás.”
