E heti nyomtatott kiadásunkban olvasható Kiss Noémi esszéje a két csodálatos magyar úszónőről, Egerszegi Krisztináról és Hosszú Katinkáról. Az alábbi részlettel igyekszünk kedvet csinálni hozzá.
„Egér – egy kislány, aki mindig elegáns, sosem volt izzadságcsepp a homlokán, csak klór, könnyei a meghatottság pillanataiban jöttek elő, nem volt »tervezett« vagy »csinált«. Mosolya valódi, nem »megfélemlítésből« elővett grimasz, lihegésmentes célba érés, ahogy Katinka kitalálja kamerák előtti viselkedését. Egerszegi Krisztina edzésnaplói a medencére íródtak, nem a szárazföldre; Hosszú Katinka viszont nemcsak a vízben, a medencén túl is egyéni csúcsokra tör. Edzései az edzőteremben és azon túl is zajlanak.
Hosszú jelenléte ezért is lehet sokaknak irritáló. Idegenül új, nem simulékony jelenség, kikezdi, irritálja a sport intézményrendszerét (ami így van rendben, ahogy van, büszkeségtábláival, garantálva a pártpolitikai sikert). Céljai mindig távlatiak, és maximálisan kihasználja a lehetőségeket. Eddigi útja váratlan tettekkel, kirohanásokkal kövezett, individuális, tele sikerrel és kudarcokkal. Sokan nem tudnak mit kezdeni vele – és így könnyen kikezdhető. Egerszegi megszólalásai jóval versenyzőkora után értek be, ő beszédesen néma volt, és ma is ritkán, igen megfontoltan ad interjúkat, elsősorban anyaságáról, családi életéről beszél és az uszodától fenntartott távolságról. Szótlansága mégis ugyanolyan üzenetértékű, mintha beszélne (senki védelmében nem szólalt meg az utóbbi évek botrányai kapcsán, sem Szepesi Nikolett elítélésekor, sem Kiss László ügyében). Így talán könnyebben, ellentmondások nélkül szerethető, vagyis felhőtlenebbül és kényelmesebben is, mint Hosszú Katinka.
Hosszú Katinka épp az ellentmondásaival érdekes. »Hisztériája« a női sport emancipációjának online verziója – leválik az államról és saját sportközösségéről, e közösség állami testéről/terhéről. Egy feudális és patriarchális, ókonzervatív rendszerben, ahol a sportolónő kislányszerepű vagy szép nő, vagy csak meghatott bajnok lehet, reflexiók nélkül. Hosszú már levakarhatatlan és kitörölhetetlen. Szerves része a sport nyelvének. Az úszónő – dresszei, edzései, utazásai, versenyei, rajongása az amerikai kosárlabdáért – médiafelület. Mondataihoz, mozgásához nincs szükség riporterre. Ráadásul egy-egy poszt úgy van felépítve, mintha minden máz és keret eltűnne: látszólag közvetlen kapcsolatban áll rajongójával, aki bárki lehet. Elég egy kép, egy szó, mondat vagy tábla, egy fotó. Egy szurkolás, egy like.”
A teljes cikk a csütörtök óta kapható Magyar Narancsban olvasható el.
