Rakonczay ismét úton, 68 kilométert evezett, borult is

  • narancs.hu
  • 2024. december 25.

Sport

A magyar extrém sportoló kelet-nyugati irányban kenuzza át az Atlanti-óceánt.

Rakonczay Gábor hétfőn elindult a Kanári-szigetekről, hogy 65 nap alatt 5000 kilométert megtéve kenuján átszelje az Atlanti-óceánt. Úgy tervezi, több ilyen óceáni expedícióra nem megy. 

A sportoló az első napon 68,5 kilométert haladt. Itt lehet követni, hol tart. Az indulás után két órával erős szelet kapott, egy nagyobb hullám hajnalban az oldalára fordította 42 nevű hajóját.

„Idebent, minden cucc átvágódik a jobb oldalra és szellőzőn jelentős víz jön a kabinba. Egy óra, mire mindent rendbe teszek…. A reggeli fényekben viszont már a tipikus táj fogad. A sziget már nem látszik. Az evés nehezen de megy, alvásból viszont összejött legalább 2 óra. Ami biztató, mint ahogy a szél is kezd 15-20 csomó közé beállni. …ez az első 24 óra. Az óceán bemutatkozott. A 42 bírja! Én pedig megélem az élményt” – olvasható  bejelentkezésében.

A sportoló a 24.hu írása szerint egy kabinnal ellátott speciális kenun halad. A jármű tervezője és építője Fa Nándor volt, Rakonczay új kabinnal, tőkesúllyal, kormányrendszerrel és más eszközökkel szerelte fel. Tesztelte is januárban egy 1400 kilométeres úton. 

Rakonczay Gábor 18 éve extrém sportoló, négyszer vitorlázta át az óceánt, kétszer evezett át rajta, kenun eddig csak ő szelte át. Győzött ultrafutó világbajnokságon.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.