Svájcban csak azokat engednék focimeccsre járni, akiket beoltottak

  • MTI
  • 2020. december 30.

Sport

A svájci labdarúgók szakszervezete (SAFP) szerint nemcsak a labdarúgók, a szakemberek és a stadionokban dolgozók számára kellene kötelezően előírni a koronavírus elleni vakcina használatát, hanem a nézőknek is.

A SAFP szerdai közleményében kiemelte, a mostani helyzetben úgy tartja helyesnek, ha a szurkolók is arányosan kiveszik a részüket a járvány elleni küzdelemből azzal, hogy a szereplőkhöz hasonlóan beoltatják magukat.

Azt tudomásul veszik, hogy vannak nézők, akiknek ez nem áll szándékukban, nekik viszont így továbbra is maradnának a televíziós közvetítések egészen addig, amíg a helyi járványügyi helyzet nem teszi lehetővé, hogy mindenfajta korlátozásoktól és előírásoktól mentesen lehessen kilátogatni a stadionokba. Svájcban az első és a másodosztály küzdelmei is zárt kapuk mögött zajlanak – miként Európa legnagyobb részében –, a nézők beengedése az érintett klubok számára is rendkívül fontos.

 

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.