Az idén a legjelentősebb jégkorongesemény az ausztriai A csoportos világbajnokság lett. Az osztrák szervezőknek nem sokat kellett ezért tenniük, csak megköszönniük a gyakorlatilag sztrájkoló NHL-nek, hogy törölték az amerikai liga teljes programját.
A magyar rajongók számára sem volt még ilyen közel világbajnokság. Azok után, hogy a magyar válogatott kedvéért megküzdöttek a Debrecenbe vezető 35-ös úttal is, felüdülés volt Bécs felé venni az irányt. Mi csak a döntőre akartunk bejutni, de a merkantil szellemű szervezők csak csomagban árultak jegyet, így már a két bécsi negyeddöntőn is tanulmányozhattuk a csapatokat, a szurkolókat. Nem bántuk meg.
Csehország-Egyesült Államok
A cseh szurkolókat a kis távolság, amint az várható volt, nem vetette vissza, s a magyar hoki első számú fanatikusaival, az Urbanek Brothersszel kiegészülve nagyszerű hangulatot teremtettek. Bár "mi hceme gol" (gólt akarunk) rigmusuk egy kisgyerek karácsonyi ultimátumára emlékeztet, a cseh kemény mag alapvetően kedves és mosolygós. A sport nem mehet az ivás rovására, de ha nem megy a sörözés, erőltetni kell. Az előttünk ülő Cajanekbe öltözött fanatikusnak ez túl jól sikerül, mindenáron el akarja helyezni Kralovice dicsőségét hirdető transzparensét a korláton, nem zavarja, hogy nemcsak a fél szektor, de ő sem lát tőle semmit.
Ezzel szemben amerikai szurkolóból kevés akad. A csapat nem tartozik az esélyesek közé. Hiába van az Államokban a világ 30 legjobb csapata közül 24, a kanadaiak és az európaiak mellett ritkán akad hazai spíler. Ezért honosítani kénytelenek. Kedvelt célpontok a nagy legendák fiai, korábban például Brett Hull vagy az idén a Stastny fiú. Ez a módszer azonban az 1984-es Lake Placid-i olimpiát kivéve eddig nem vezetett sok sikerre. A sportturizmus náluk nem divat, pedig a jégkorong egy amerikai felmérés szerint a negyedik legnépszerűbb sportág (az ötödik a nyári olimpia). Talán ha megvalósulna a legendás Kiskádár-ötlet, amely a női műkorcsolyát azzal tenné érdekesebbé, hogy a kűröket egy jégkorongmeccs közben kellene a hölgyeknek lefutniuk, oda-vissza megsokszorozná a két sportág táborát. Egyszerű, könnyen megtanulható buzdításuk, a "Go! Go!" hatásos lehetne, ha skandálását nem kísérné pajkos kuncogás. Tőlük aztán senki sem ijed meg, talán a magyar labdarúgó-válogatott lenne kivétel. Emlékezetes, hogy szakmai stábunk például a chorzówi stadiont egy hónappal a meccs előtt üresen is félelmetesnek találta.
A meccsen Modano gólja ébreszti a cseheket, hiába azonban az óriási nyomás, két harmad után már 0-2-re állnak, így még időszerűbbé válik a gólt követelő ének. Zidlicky szépít, a szurkoló telhetetlen, már a "jescse jeden" zúg. Spacek végül kiegyenlít, a büntetők döntenek. Egyedül Rucinsky talál be, kezdődhet - nem utoljára - a cseh örömünnep.
A vb szíve-lelke a csarnok melletti sörsátor. A továbbjutók ünnepelnek, a kiesettek vigasztalódnak, a finnek, az oroszok és az innsbrucki meccset kivetítőn néző svédek az esti meccsre melegítenek. A részt vevő országok drukkerei mellett ausztrál, hondurasi, török vagy niedermayeres fradista mezű szurkolók is feltűnnek. Sok szlovák is van, egyre visszafogottabban emelgetett transzparensük szerint a szlovák szurkolónál csak egy jobb van, a szlovák játékos. A csehekkel látványosan nem barátkoznak, az a kor, amikor még Igor Liba, Jirzi Lala, Bubla és a többiek Pouzarral, Kokrmenttel és Augustával egy csapatban küzdöttek, csak számunkra kellemes emlék.
Három szponzor nyom papír hokisisakot a fejünkre, korongot a zsebünkbe, így mi is felszerelkezve érkezünk a második negyeddöntőre, ahol az oroszok játszanak a finnekkel. A csehek ingyen osztogatják a jegyeiket, így itt is sokan vannak.
Finnország-Oroszország
A finnek eddig nem remekeltek, nem is a legerősebb csapatukkal jöttek. A keretben található nagy nevek kizárólag a magyar szaksajtót tévesztették meg. Idézet sportlapunk beharangozójából: "Nyolc év után először szerepel együtt Koivu, Lehtinen és Peltonen, márpedig ők nagyon meg tudják keverni az ellenfél védősorát."
Tényleg volt egy Koivu, de nem a legendás Saku, hanem Mikko. Aki nyolc éve éppen 13 éves volt. Sőt, ha Lehtinen nem is, de egy Lehtonen is volt. 14 évesen ő sem nagyon keverte meg az ellenfél védelmét, főleg azért nem, mert kapus. Peltonen viszont tényleg remek, vezérletével itt is 2-0 az esélytelenebbnek. A főleg idősebb finn drukkerek lázba jönnek. 'k a régi fogyasztói taktika hívei. A napot mindent bele alapon erős italozással kezdeni, aztán fokozatosan belehúzni, a meccs előtt, alatt pedig a hajrá. Nem a harmadok között mennek a büfébe, hanem a folyamatos kocsmázást szakítják meg 20-20 percekre. Így tesz a trikójuk alapján három Vaananennek nevezett csapat is. Tíz perc késéssel érkeznek, az eredményjelzőről veszik észre, hogy vezetnek. Egy rögtönzött örömünnep után aznap már nem látjuk őket, talán megérzik, hogy egyenlítenek az oroszok. A nap gólját még Timonen lövi, de utána már a szbornaja jön, klasszisaik - Kovalcsuk, Kozlov és a két ifjú titán: Ovecskin és Malkin - vezérletével visszatértek a hokinagyhatalmak sorába. Még kapitányuk, Alekszej Jasin is újjáéledt.
Dacjuk zseniális góllal egyenlít, izgalmas, jó meccs. Hiába szívják fel magukat a finnek, a büntetőkben Oroszország a jobb. Szurkolóik, akik a napi vodkaadagtól láthatólag még egy ilyen magas szintű sportélmény miatt sem váltak volna meg, rendszámaik alapján elsősorban az Ausztriában seftelő honfitársak közül kerültek ki. 'k is barátságosak, minden szembe jövő finn vállát megveregetik, és megkérdezik tőle: "Suomi?" Ez a szó valamiért nagyon tetszik nekik. A hagyományos hokimezes öltözet mellett sokan jelmezes megoldásokat választanak. A legnépszerűbbek a Jelcin és Lenin, illetve az élethűbb oligarcha és a kurtizán, az élet császára és a kurtizán, illetve a rettenthetetlen és a kurtizán formációk. Kedvelt csatakiáltásuk, a szi-káran lényegre törő "sájbú" (gólt) inkább tehénbőgésre emlékeztet, mi buzdítóbbnak éreztük a boldog kanász lelkendezésére hasonlító "malagyci, malagyci"-t.
A hasonlóan drámai és remek elődöntőket nélkülünk is lejátsszák, így a bronzmeccs előtt az oroszokat régi ismerősként üdvözölhetjük. Akárcsak a legendás mestert, Viktor Tyihonovot. ' érthetően nem emlékszik ránk, de azért örül, hogy felismerik.
A svédek most még többen vannak. Érdekes, hogy szurkolóik mintha állandóan egy statáriális jellegű szesztilalomtól vagy a sörkészletek váratlan elapadásától tartanának, olyan kétségbeesve rendelik az újabb és újabb rundokat, így harci kiáltásuk, a "Heja Sverige" hamar elhalkul. Ebben közrejátszik az is, hogy az oroszok valóságos örömhokit adnak elő. Afigenov varázsol, a csapat felszabadult, ők lehetnek az olimpia titkos esélyesei. Szerencsére az osztrák szervezők a fotós fogalmát rugalmasan kezelik, mindenki lemehet a jég mellé, akinek fényképezőgép van a nyakában. Ezt a lehetőséget nem hagyjuk ki, így majdnem megszerezzük Ovecskin botját is, de a harcművészetekben jártasabb orosz hívekkel nem bírunk.
Csehország-Kanada
A döntőre sok cseh jegy nélkül érkezik, ők a kivetítő előtt hangolnak. Váratlanul sok a kanadai, nekik sincs jobb ötletük, mint az alkoholos bemelegítés a sörsátorban. Elszántak, később kiderül, hogy jobban, mint a csapat, még a mezük alá is juharleveleket festenek. Náluk a jég-korong nemzeti ügy, az amerikaiakkal ellentétben a tengerentúlra is elkísérik a kedvenceket. Híresek arról, hogy még emléktárgyakat is vásárolnak, bár állítólag a hosszú hazaúton azokat is megisszák.
A csapat szívügyének tekinti, hogy zsinórban megnyerjék a harmadik világbajnokságot. Bár néhány szupercsillag - Kariya, Lacavalier, Sakic - a Round Rubin Kupa nevű haknizást választotta, sok nagy sztárt - Joe Thortont, Rick Nasht, Ryan Smytht - tudtak mozgósítani az idén is.
A döntőben mégis a csehek tűnnek motiváltabbaknak. Először a vébén telt ház van, Jagr és Prospal már az elején villan. Mellettünk egy kanadai apa és fia egyre feszültebb, érzik a bajt. Az apa tudná, mit kéne csinálni, de hiába, a kispadon nem hallják ötleteit. Sok nagy tudású spílert látunk, de a legnagyobb zseni Jaromir Jagr. Egyértelműen ő a vezér, újabb gólpassza után már 2-0, a vége pedig üres kapu, és 3-0. A csehek a világbajnokok, az ünneplés koreográfiája a megszokott: tiszteletkör, hason csúszás stb., majd előkerülnek a "Csehország világbajnok!" pólók. Botkiadás nincs, csak Jirí Slégr adja ki a kislányát, szerencsére az édesanyjának. Az ajándékboltban minden negyedáron, kár, hogy csak lett mez van. Talán arra emlékeztet, hogy jövőre Rigában lesz a világbajnokság. Kicsit messze van, úgy időben, mint térben, de mégis teljes az egyetértés: a következő vébét sem szabad kihagyni.
