„Például egy nyaralást”
A Radnóti Miklós Színház tagjával kísérletezésről, változásokról, nehéz színházi szerepeiről beszélgettünk. De szóba került egy propagandafilm is.
A Radnóti Miklós Színház tagjával kísérletezésről, változásokról, nehéz színházi szerepeiről beszélgettünk. De szóba került egy propagandafilm is.
Önmagában ígéretes, ha Tandori Dezső az „előhang” egy gyermekeknek szánt, de felnőttek számára is élvezetes verseskönyvben, hát még akkor, ha a Medvék a télre című versével indít egy kötet.
A szerző negyedik novelláskötetének címei inkább verseket ígérnek. A negyven próza között három olyan is akad, amelynek alszövegei, ciklusai vannak.
Huszonkilenc évesen kezdett írni, és néhány hónap alatt be is fejezte a Hallgasd a szél dalát! c. kisregényt, amelyért elnyerte a Gunzō irodalmi magazin első könyves szerzőknek járó díját.
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
Az amerikai előadót a kilencvenes évekre azok is elfeledték, akik fénykorában odavoltak érte.
A 19. századi argentin újságíró-költő, José Hernández Martín Fierro című elbeszélő költeménye – Orbán Ottó 1977-es fordításában – nem ismeretlen a magyar olvasók előtt.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.